Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Hamvay Péter: A család színháza
A szépkorú színészek még jól emlékeznek arra, hogy az első években megvoltak a székekre szerelt, jegyzetelésre szolgáló kis asztalkák. 1953 decemberében Déryné Színpad néven mégis operettszínházként kezdett működni, 1955 őszétől pedig felvette a mai nevét: a Magyar Néphadsereg Színházának kamaraszínháza lett. Végül 1956-ban vált önálló intézménnyé. Sokáig szenvedtek a rossz adottságoktól, egy híres anekdota szerint a szomszédos konyhából szellőzés híján a délelőtti próbák alatt rendszeresen beáramlott az irtózatos ételszag, Gobbi Hilda kifakadt: „Hagyma szagban nem lehet művészetet csinálni”. Örkényi Éva pedig, aki 1957-től 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig alkotta itt szerepeit, arra emlékszik: a rossz szellőzés miatt kitárt hátsó kapun a buszok berregése és kipufogógáza árasztotta el a színpadot az utolsó felvonások végére. Bizony annak idején igen kevesen hitték, hogy a város szélén, Angyalföldön lehet komoly intézményt teremteni. Fo dor Imrének, aki 1956-tól haláláig, 1975-ig igazgatta, mégis sikerült. (Az első direktor a legendás Szendrő József volt). Fodor pontosan tudta, hogy nem versenyezhet a belvárosi művészszínházakkal, így olyan repertoárt kellett összeállítania, amely érdekelheti a műfajjal még csak ismerkedő munkáskerület lakóit. Az ő örökségét vitték tovább aztán a következő sikeres igazgatók, óvatosan vegyítve a szórakoztató és mélyebb tartalmat hordozó produkciókat. Egyszóval mind megpróbáltak igazi népszínházat csinálni. 1956. szeptember 3-án, A szabin nők elrablásának bemutatójával indult el a fél évszázados történet: Bilicsi Tivadar be lépett a színpadra, mint Rettegi Fridolin: „Szervusztok, gyerekek, megérkeztünk.” A társulat a szakma olyan kiválóságaiból állt, mint Lendvai Ferenc, Benedek Árpád, Ráday Imre, Bakó Márta, Szemes Mari, Kállai Ilona, Turgonyi Pál. Összefügg ez azzal, hogy nagykorúvá válását paradox módon épp a forradalom utáni megtorlásoknak köszönhette, ugyanis számos kiemelkedő művészt – 1956-os szerepvállalása miatt – csak itt, a külvárosban engedett vissza a hatalom az akkor ezt a világot jelentő deszkákra. Így került ide Darvas Iván, Mensáros László, Sinkovits Imre és Gobbi Hilda is. A legsikeresebb évadok az 1962 és 1968 közötti időszakra tehetők. Az új főrendező, Kazán István nevéhez fűződ tek akkoriban a legfontosabb előadások. Fodor Imre utóda Miszlay István (1975– 1982) kamaraszínházat nyitott, drámapályázatot írt ki, így született meg többek között Csurka István Nagytakarítás című drámá ja. Utóda a Moszkvában végzett színházi bürokrata, Szabó Ervin (1982–1990) lett, fő rendezője pedig Iglódi István . Ezekben az években sok rangos színész távozott, így Kállai Ilona, Harkányi Endre, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Szemes Mari, Pálos Zsuzsa. A társulat szétzilálódott, a közönség elmaradozott, a kritika fanyalgott. 1990-től Léner Péter vette át a vezetést. Ugyanazt a színházi koncepciót tekintette meghatározónak, mint amit annak idején az alapító, Fodor Imre megfogalmazott. Az ötvenedik évfordulón építészeti pályázatot írtak ki a teátrum megújítására, de ebből végül nem lett semmi. Léner igazgatása utolsó éveiben néhány formabontó előadást is elvállalt, A család színháza A József Attila fél évszázada Hamvay Péter A politika hozta létre 55 évvel ezelőtt, s a politika is lehetetleníti el most a József Attila Színházat. Pedig az angyalföldi teátrum nem a politikának, hanem a művészeknek, nagy hatású rendezőknek – mint például Fodor Imrének – köszönheti, hogy az egykor kultúrháznak vagy leginkább tanácsteremnek épült hodályból az évek során igazi színház lett. 22 BUDAPEST 2011 október Magyar Tímea és Piros Ildikó A doktor úr előadásában
