Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: Az elfelejtett ifjú: márciusból
Köztársasági Lapok, a Jövő lapjain. Csak egy véletlenül előkerült adat – hogy tudniillik egy ügyvéd ezen a néven tagja volt az Egyenlőségi Társulatnak – döbbentette rá: létező személlyel volt dolga, amikor ezeket a régi újságcikkeket földolgozta. „Szerencsétlen fejedelmek! ... – írja a Marczius Tizenötödike hasábjain a jogvégzett forradalmár – Azt hiszitek, az a világ története, melyet egy copfos kamarástól tanultatok? Azt hiszitek, mert bérelt íróitok meghamisítják a történetet, ennek eredményét is megváltoztathatjátok? Még mindig azt hiszitek, hogy a népetek számotokra teremtette az isten? ... Ha egyes ember ki is kerülheti a nemezis bosszuló kezét, oly nemzet, mely segédkezet nyújt egy másiknak elnyomására ... szíve legnemesebb vérével fog adózni az emberiség közös kincse, a szabadság ellen elkövetett bűnért. ... Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomói ellenében? A guillotine...” – idézi Nyírinek a Márczi us Tizenötödikében megjelent egyik első publicisztikájából Lukácsy. Július 17-én ugyanebben a lapban arról ír a toll katonája, hogy a kormány (a Batthyány-kormány) sajtótörvényével gúzsba kötötte a szabadságot. A zsidók emancipációjának halogatásával pedig elárulta a testvériség eszméjét. Továbbá a hivatalok és a katonai tisztségek szétosztásánál előnyben részesítette a kutyabőrősöket. Más írásában a szerzetesrendek feloszlatását követeli, múltbéli bűneik okán: „...a főpapság ... a hazán vámpírként rágódott”. A Jövő első számaiban (a lap 1848. december 1-jétől jelent meg) több folytatásban az akkor szerveződő új rendőrséget népszerűsítette írásaival, máskor és másutt a románság havasalföldi lázadásának megsegítésére szólította fel a magyar nemzetet, annak vezetőit: „ Minden népek testvérek, és minden forradalom az egész emberiségnek használ” – idézi Louis Blanc szavait a Marczius Tizenötödikében. Mindeközben pedig forradalmi hivatalt visel, 1848/49-ben titoknokként működik a belügyminisztériumban. Lukácsy – Józsa eddigi egyetlen legújabbkori felfedezője – csak kérdezi, de nem tudja megmagyarázni, miként úszhatta meg a vésztörvényszék ítéletét a nyaktilóval fenyegetődző újdondász. Csak azt tudja elképzelni, hogy emigrált, s így végleg eltűntek nyomai az időben, esetleg elesett valamelyik csatában. Aztán – megint csak a véletlen segít, egy újabb felbukkanó adat, s ami abból következik: „Nem végezték ki, el sem esett. ... egy kései emlékiratból elém villant alakja, amint az ötvenes évek irodalmi kávéházában ül. A megtorlás szeszélyesen sújt vagy kímél: Nyíri Józsát, úgy látszik, megkímélte. Nem tudtam igazán örülni neki. Mert többnyire mi lesz a sorsa a forradalmárnak, ki túléli hősi napjait? ... nemritkán elvcsere, gyávulás, elszürkülés. Nyíri Józsával fatális és buta história esett meg: 1857-ben párbajvétségért börtönbe került. Összeszólalkozott valami színésznőn »a főváros egyik ismert uracsával«, s a párbajban halálra sebezte ellenfelét.” Sajnos Lukácsy nem írja meg, hol olvasta a történetet, milyen memoárban, s azt se, hogy ki volt az a bizonyos uracs, akit halálra sebzett volna a márciusi ifjú. Sorsát kutatva most is csak Vachot lapjában találtam az esetről egy ennél valamivel részletesebb hírt. A Napvilág 1857. június 5-ki számában írja a szerkesztő: „Ny. Józsa ügyvéd, párbajvívás miatt a pesti orsz. Törvényszék által ügyvédsége vesztése mellett 4 hói fogságra; U és gr. R mint segédek 4 hetire itéltettek.” Ha valaki azt gondolná, halálért ez túl kevéske büntetés, annak tudnia kell: ezekben az évtizedekben az ilyesmiért nem járt több. Az urak végül is már elintézték egymás között a dolgot... Nyíri pedig – hiszen még nem öreg ember – folytatja aktív közélet akcióit. A hatóság is szemmel tartja. Egy rendőri jelentés, amely azt elemzi, ki az, akitől Táncsics mellett tartani kell, hogy újrakezdi a felforgatást, az ő nevét is odaírja a gyanúra okot adók listájára. Aztán ott találjuk a Nemzeti Körben, amikor az emigrációból – meghalni – hazatérő Teleki László t ün neplik és köszöntik. Ugyanebben az esztendőben – 1861-ben – jelenik meg a hír a Vasárnapi Ujságban: „A pesti nemzeti kör (egyik igazgatója Jókai Mór – B. P.) bizott mányt nevezett ki a szűkölködő honvédek számára nyitandó segélyforrások kijelölése végett.” A bizottmány – nevezetesen Nyíri Józsa és Vadnay Károly – „zenészeti pro dukciót szervez”. Továbbá tervezik egy 48/49-es album kiadását, amelynek előkészítésére Jókait, Nyírit, Vas Gereben t és Vadnayt kérik fel. Ez idő tájt Józsa már visszakapta ügyvédi jogosítványát, de nem a köz- és váltófronton tevékenykedett: megkezdte állami hivatalnoki karrierjét. Egészen a közlekedési minisztériumi osztálytanácsosságig araszolt előbbre és előbbre a ranglétrán, 8 BUDAPEST 2011 március Nyíri Aladár, az egyetlen fiú A grófnő elszámol az osztálytanácsos úrral Ez a fotográfia valószínűleg Józsa apjáról készült
