Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Jolsvai András: Visszajáró LXXXIII. - KALAUZ
Kezdjük most in medias res. Állok a Corvin mozi mögötti bevásárlóközpont vagy fedett sétány vagy pláza vagy micsoda közepén, nézem a hatalmas, üres tereket, a város más pontjairól már unalomig ismert üzletportálokat, a kihalt, steril műanyagvilágot, és erős déjà vu érzés fog el. (Több idegen szó, ígérem, nem lesz. Nem is lehet, összesen ennyit ismerek.) Egyfelől, ugye, a műfajt illetően. Lehet, hogy én nem vagyok eléggé érzékeny a plázaérzés apró finomságaira, de nekem bizony minden pláza egyforma. Az a felületes benyomásom, hogy pontosan ugyanazok a boltok, ugyanazok az áruk, ugyanazok a reklámok, ugyanazok az illatok és ugyanazok a vásárlók mindenütt. Ez nyilván nincs teljesen így. Nem is támadó éllel mondom. Csak úgy, értetlenségből. Azt gondolnám, efféle monstrumoknak akkor volna értelme, ha mindegyik másfajta volna, az egyik ebben a dologban volna erős, a másik másikban, és a vásárlás is hasonlítana régi idők vásárlásaira. De, mondom, nem nyafogok, dehogy. Nem szeretnék mindazok sorsára jutni, akik nem értik az idők szavát. Mert az igaz, hogy nem értem, viszont hallgatok róla. De nemcsak az uniformizálás miatt volt olyan az érzésem, mintha ezt a dolgot már átéltem volna valahol: hanem azért is, mert tényleg ez történt. Egy-két évvel ezelőtt, az Üllői út másik oldalán, ahol (igaz, más eszközökkel és más léptékben) ugyanígy komoly tömbrehabilitációra adta a fejét az önkormányzat. És ott is nagyobb volt az elszánás, mint a lehetőség, és a vége az lett (figyelik, hogy ebbe a tagmondatba még nem tettem be az „is”-t?), hogy a természet győzedelmeskedett a ráció felett, és a rehabilitált területek nem kis részét visszavette a környező mocsár. És most, e nagy ívű gondolatmenet végén, menjünk vissza a történet elejére. A történet eleje pedig legyen mondjuk a kilencvenes évek, mikor is egy kedves rokonom minden figyelmeztetés ellenére lakást vásárolt magának a közeli Nap utcában. Akkoriban gondosan bejártam az egész környéket, fölfedeztem minden rejtett szépségét és nem titkolt rondaságát, és megállapítottam, amit ezen expedíciók nélkül is tudni lehetett, hogy bizony, a lakásvásárlás kidobott pénz volt. Ám aztán, szinte varázsütésre, elterjedt, hogy új világ lesz ott hamarosan: hogy megváltozik az egész környék. És bár az kiderült hamar, hogy a hatalmas megújulás megáll a Práter utcánál, hogy tehát a Nap utcába továbbra sem süt be a nap, azért megjelentek a táskás emberek a nagyobb sugarú körben is, és eltartási szerződések kötődtek, tulajdonviszonyok változtak, egyáltalán, megpezsdült az élet. Odabent meg, az édenkertnek kijelölt világ határán belül bontottak, építettek, költöztettek, szerveztek, intézkedtek: nekünk, kívülállóknak annyi látszott, hogy aki jókor volt jó helyen, az bizony nagyon jól járt. A történet második eleje a tavalyi nyárhoz kötődik. Futball-világbajnokság volt ugyanis, és én, megszállott futball- és városrajongó, le és fel cikáztam Budapesten, meccsnéző helyekre vadászva. Ezúttal elégedett voltam az ajánlatokkal, ott volt a Szabadság tér meg az Eiffel-park (vagy gödör vagy mi), és ott volt a Józsefváros belsejében az a különös hely, mely romkocsmára, katlanra, szabadtéri mozira egyként emlékeztetett. Modern felhőkarcolók, üres telkek, romok és ócska házak határolta területen, a Futó utca mögött, akkor éppen a senki földjén. Nem egy mecs cset élveztem-szurkoltam végig ott (hanem kettőt), az elcsendesedő éjszakában végigcaplatva aztán a leendő Corvin sétány már elkészült (de még teljesen kihalt) részein. És most vissza a mába, az üres plázába ott. (Melyet nem is hívnak sehogy, hanem csak, ha nagyon muszáj, a sétány fedett részének.) Nincs előítéletem, prekoncepcióm, érdekeltségem. Inkább csak félelmeim vannak. Afféle félidei félelmek, persze, hisz messze még a történet vége (most éppen kétezertizennégyre látszik csúszni), de bizonyos tendenciák már kirajzolhatóak. Például, hogy valahogy ki kell törnie a sétánynak ebből a szorításból. Vagy az Üllői út felé, vagy a körút felé, vagy a metróaluljárók felé. Mert így, elrejtve a mozi meg a régi bérházak közé, életképtelen. Aztán, hogy történnie kell majd valami egyedinek: olyannak, ami nem történhet máshol. A pláza biztos nem ilyen, ahogy (tartok tőle) a vendéglátóhelyek sem. Vagy a parkmaradék. Ilyenek már vannak a Ráday utcában meg a Liszt Ferenc téren, meg az Andrássyn. Talán a Tudásközpont lesz ilyen, melyről már ritkán ugyan de hallani, vagy az uszoda, melyről egyáltalán nem. Várunk és reménykedünk. Mi mást tehetnénk? ● 28 BUDAPEST 2011 február Visszajáró LXXXIII. Jolsvai András ● Az Óbudai Társaskör ZENEBARÁTOK KLUBJA szerdánként tartja összejöveteleit a III. Kiskorona u. 7. sz. alatt. Február 16-án 17 órakor Játékos muzsika 7X 10 percben: Andrejcsik István növendékei énekelnek. Február 23-án, 16 órakor a Zeneakadémia előkészítő tagozatának zongorista növendékei játszanak. Március 2-án, 16 órakor „A Sugárúti Palota aranykora”. Vendég Kovács Eszter drámai szoprán. Március 9-án 16 órakor Hormai József növendékei éne kelnek. A MOZART KLUB KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK programja ugyanott február 19-én, szombaton 14.30-17 óráig „A fény évszázada – a klasszika” címmel a 18. század három nagy alakja (Haydn, Mozart, Beethoven ) mű vészetét mutatja be. Előadó: Lőwenberg Dániel (zongora), a műsorvezetők: Varga Károly, Tóth Árpád, közreműködik: Déri György (gordonka). ● A Magyar Hospice Alapítvány és a ma gyarországi hospice rendszer 2011-ben ünnepli működésének 20. évfordulóját. A jubileum alkalmából egész éves eseménysorozatot szerveznek, melynek a figyelem felkeltése mellett a fő célja a köszönet kifejezése mindazoknak, akik megalakulása óta komolyan hozzájárultak a hospice működéséhez és fejlődéséhez. Az ünnepi évet megnyitó Hospice Köszönet esten február 18-án pénteken 18 órakor beszámolnak az elmúlt 20 év eredményeiről. A programot Szalóki Ági koncertje zárja. ● Budapesti Honismereti Társaság Buda pesti Históriák című előadóest-sorozatát minden hónap első szerdai napján, du. 5 órai kezdéssel Budapest Főváros Levéltára földszinti konferenciatermében tartja (Budapest, XIII. ker., Teve u. 3–5.). Március 2.-án „Rákosmente a régi térképeken” címmel Ádám Ferenc , az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem igazgatója tart előadást. Ezt követően a Műhely sorozatban a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület tevékenységét Szelepcsényi Sándor, az egyesület elnökségi tagja mutatja be. ● Az Óbudai Sportegyesület február, 19-20-án és 26-27-én, igény esetén március további hétvégéin is megrendezi „Hébe-Hóba” vízitúra a Hévízi patakon elnevezésű programját. A találkozás szombatonként reggel a vízitelepen (1031 Bp., Rozgonyi P. u. 28.), ahonnan 8-kor indulnak a résztvevők busszal, illetve autókkal a Hévízitóhoz. A zsiliptől 12 km-t kenuban eveznek a meleg (20 C°), lassú folyású, kristálytiszta, térdig érő Hévízi-patakon. Vasárnap délelőtt felkeressük az ország egyik legnagyobb termálvizű gyógyfürdőjét. A program igazi evezős csemege, amihez a kezdő tudása is elegendő. Az úszni tudás sem feltétel, mert a patak sekély és meleg vizű, de 14 éves kor alatt felnőtt kíséret szükséges. Jelentkezés: Horváth Péter „Kisindián”nál, Horváth „Indián” Pál-nál. Tel.: 20/321-0811. 20/9683-685, 1/240-3353. KALAUZ
