Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 Olvastam írókról, akik gyerekkorukban rikkancsok, kifutófiúk, borkereskedő-tanoncok voltak. A valóság úgy özönlött rájuk, mint a napfény a vetésre. Engem magamra hagytak saját magammal és még arra a kevésre is rosszul emlékszem, ami a hálókocsi függönye mögül megcsillant a világból. Mások vídáman (sic!) markolnak az emlékeikbe és nevükön nevezik a világ legkisebb alkatrészeit. Én nem tudom a virágok, bútorok és szerszámok nevét, magányban töltött gyermekkorom habozóvá és bizonytalanná teszi a tollamat és néha még a legegyszerűbb szavak sem jutnak eszembe. De vajjon van-e mámorítóbb feladat, mint pontosan kifejezni azt, amire rosszul emlékszik az ember, mint híven ábrázolni azt, amit nem tud megnevezni? A hálókocsi függönye néha mégis meglibbent és ami kevés emlékem van a világról, azt úgy üldözöm, mint a forráskutató delejes pálcájával a vizet. Mások szavakra, történetekre, jelenetekre emlékeznek, én csak a saját érzéseimre és azokból betűzök ki szavakat, történeteket és jeleneteket. HEVESI SÁNDOR: SZABADSÁG TÉR (NYUGAT, 1932/21) Szerény javaslat a 2061-es Liszt évre Unokáink akkor fogják ünnepelni a nagy zeneszerző születésének 250. évfordulóját. Minden bizonnyal gondos előkészületek után. Ha legalább öt évvel hamarabb lobbizik országunk, akkor talán belekerül az Európai Egyesült Államok hivatalos rendezvény- és ünnep-naptárába, azaz október 22., a tényleges születésnap munkaszüneti nap lesz az egész EEÁ-ban. (Ezt 2050-ben fogják bevezetni, hogy az egyes tagállamok jobban szeressék egymást.) Lehet, hogy ismét előveszik majd az először 2011-ben használt jelmondatot: „Liszt minden tekintetben”. Igazán ütős, nem erőltetetten többértelmű. Addigra talán el is dől, van-e értelme az utca emberét bombázni reklámkampánnyal. Nem kétséges, hogy van. Csak hát nem az érdemi tettek helyett. 2061-ben már a turistákat veszi majd célba a kormány. Akkor már nem csak az Andrássy úton, hanem külföldi lapokban és tévékben, azzal az üzenettel, hogy Liszt év lesz (van) Magyarországon, és ott autentikus előadásban hallgathatja zenéjét. Akkor már majd senkinek sem kell bizonygatni, hogy ha több turista jön, akkor az bevétel az egész országnak, több adóbevétel... Addigra Magyarország jómódú, nyugodt, szervesen építkező ország lesz, és a 2056-os ausztriai Mozart tricentenárium ünnepségeit próbálja majd lepipálni, valószínűleg elkészítik Liszt összes műveinek új hangfelvételét, és január elsején letöltik az ösz szes beiratkozott középiskolás fülbe épített audió-csipjébe, illetve minden erre jelentkező állampolgárnak. Lesz majd, aki azt javasolja, hogy alakítsák át az egész Régi Zeneakadémiát Liszt Múzeummá, hogy ezzel túltegyünk a 2060-ban éppen ötven éves, még akkor is nézőcsúcsokat döntögető varsói Chopin Múzeumon, amely a 2010-es kezdetleges multimediális lehetőségek dacára az utca emberére volt kalibrálva. Minden előzetes tudás nélkül is élmény volt és maradt. Mert addigra már mindenki tudni fogja, hogy nálunk már sok éve van múzeum, méghozzá autentikus helyen, a Régi Zeneakadémián, Liszt egykori lakásában. Simplicissmus akkor 53 éves, Amoenus nevű unokája (aki mosolygós természete miatt kapta ezt a nevet) két ötlettel fog pályázni, amit nagypapája a végrendeletében is lelkére kötött: 1.) Akár bővül a múzeum, akár nem, nagy világító feliratot kell kitenni az Andrássy úti oldalon: „Liszt Múzeum”. 2.) Még ennél is fontosabb átnevezni a kisföldalatti Vörösmarty utcai állomását „Liszt Múzeum”-ra. A turistáknak úgyis zavaró, hogy van Vörösmarty tér nevű állomás is. Így a turisták tízezrei, akik a Hősök tere felé özönlenek gyalog vagy a kisföldalattin, mind kényszerűen megpillantják a Liszt nevet, akit nem tudott elhomályosítani a sok új zeneszerző megasztár: Skempton, Joierobert, Csudajev-Katzberg és a többiek. Kérdőre vontam Simplicissimust, hogy mit marháskodik 2061-gyel, miért nem idén, az idei Liszt-évre javasolja ezeket a dolgokat?! Szerényen lesütötte a szemét, és annyit válaszolt. „Megtettem. De kifutottunk az időből... Te is beláthatod, hogy októberig mindezt már képtelenség megvalósítani...” Simplicissimus tíz olyan kedvenc, Pesten található könyvesboltja, ahová budaiaknak is érdemes évente legalább egyszer bekukkantaniuk – pontozással árnyalva A budapesti könyvesboltok tekintetében három, egymással birokra kelő trendre lehet felfigyelni: „big is beatiful”, illetve „small is beautiful”, illetve „electronic is beautiful”. Simplicissimus persze a középsőnek drukkol, hát persze. Igyekszik legyűrni a kényelem és gyorsaság iránti vonzalmát. Interneten csak akkor vásárol, ha tudja, mit akar... Olyankor is az Írók boltja szolgáltatását veszi igénybe, mert az egy virtigli budapesti intézmény, még abból az időből, amikor az Írószövetség tagjainak 20% kedvezményt adtak... De vonzódik a Párisi Nagyáruházban nyitott könyvpláza iránt is, kávéházból jövet-menet. E kettő azonban sokkal ismertebb annál, hogy sem egy ilyen felfedező kedvű listába beférjen... (Ábécé-sorrendben). Atlantisz Könyvsziget V. Anker köz 1-3., www.atlantiszkiado.hu/ konyvsziget.php Európa egyik legkomolyabb tudományos könyvesboltja. Gyorsan és kis jutalékkal meghozat mindent külföldről is. A falon régi metszetek, a könyvmoly nevű féreg ábrázolásai! Megközelítés könnyűsége: 10 Választék: 10 (a maga műfajában) Hozzáértés: 10 Tartózkodás élvezet-értéke: 10 Bestsellers V. Október 6. utca 11, www.bestsellers.hu Vasárnap is nyitva, 10 és 4 között! A megtévesztő nevű boltban az egyik legjobb idegen nyelvű kínálat lelhető fel, a Magyarországra bevándorolt Tony Lang vezeti, francia felesége a francia választékot gondozza. Folyóiratok és könyvbemutatók is. Megközelítés könnyűsége: 7 Választék: 8 Hozzáértés: 8 Tartózkodás élvezet-értéke: 8 Bookstation XIII. Katona József utca 13., www.bookstation.hu Vasárnap kivételével 10 és 7 között. Óriási, világvároshoz méltó angol nyelvű új és használt választék, nyelvkönyvek, 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA