Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Saly Noémi: Ujjé(g) a ligetbe!
30 BUDAPEST 2011 december Irodája nem sokkal ez után tönkre ment, családjával Iránba települt. Onnan hurcolták a Gulágra, ahol 1952-ben nyomtalanul eltűnt. Ezt a szomorú történetet már megírtam a BUDAPEST hasábjain (2004/4). Ismerkedjenek meg most dédapámmal is. Az 1860-as évek elején Gödöllőn élt Fran csek Pál molnármester és haszonbérlő fe leségével, Bertók Johanná val. Szorgalmas, tehetős emberpár volt: öt lányuk és négy fiatalabb fiuk egy-egy malmot kapott szülői nászajándékul. A legidősebb fiú, az 1864-ben született Imre jövőjét apja másként biztosította. Az éles eszű gyerek kitűnően rajzolt, a malomban az ácsmunkára is rákapott, ahhoz is volt érzéke: miután leérettségizett a budapesti VI. kerületi főreálban, atyai jóváhagyással beiratkozott a budapesti királyi József Műegyetem „építészeti szakosztályába”. Nem lehettek könnyű évek: a mákszemnyi gyöngybetűkkel, pontosan vezetett „Kiadások és bevételek jegyzéke” szerint öt-hat magántanítványa is volt, hogy kiegészítse a szűkös hazai apanázst. (Ettől persze a kiadások rovatában még szerepel orfeum, színház- és koncertjegy, „beszélőgépre beléptidíj”, kirándulás, szivar, sőt 70 fillér értékben „kocsi és rózsa”.) Élénk társadalmi és diákéletet élt, egy 1886-os tablón a Műegyetem „segítő-egyesületének” tagjai közt díszeleg a fényképe. Hogy kiktől tanulta a mesterséget? In dexében Gerlóczy Gyula jogász-közgaz dász, Schnedár János, Czigler Győző, Ha uszmann Alajos, Steindl Imre építész, Lóczy Lajos geológus, Rauscher Lajos fes tőművész, König Gyula matematikus, Schuller Alajos fizikus, Pilch Ágoston gé pészmérnök aláírása sorakozik. 1890-ben veszi feleségül Schubert János pesti késesmester, ipartestületi elnök Ilo na lányát. Öt gyerekük születik: Imre, Ilo na (Lulu), Irénke, Jenő és Irma (Mici) . A legkisebb még csak öt esztendős, amikor anyjuk meghal. A család nem maradhat asszony nélkül: Francsek Imre feleségül kéri a péceli nyaralószomszéd és jó barát Bárczy István polgármester testvérhúgát, Sacher Eleonórát. Lóri mama, ahogy a gyerekek nevezték, szerető, jó pótanyja lesz a gyerekhadnak, s amikor 1920-ban dédapámat 55 évesen elviszi egy vesebetegség, bátyjával együtt példás gonddal egyengeti az útjukat a diplomáig és a házasságkötésig, sőt tovább. Francsek Imre nem tartozik a magyar építészet élvonalába, munkássága jórészt feltáratlan. De azért egyet s mást összegyűjtögettem. Az 1890-es években építette a család számára Pécelen a ma Bagolyvár néven ismert nagy nyaralóvillát. A Közmunkatanács építészeként kapta feladatul 1893-ban a városligeti korcsolyacsarnokot, 1900-ban a Gellérthegy támfalainak és lépcsőinek megtervezését, 1904-ben a Kelenhegyi út 25. előtti lépcsőépítményt, a Szent Gellért szobor kolonnádját, 1905-ben a Gellért rakpart kerítéseit. 1894-ben ő nyert a Szabadság tér rendezésére kiírt pályázaton, de végül nem az ő terve valósult meg. Ugyanez történt – mondjam, szerencsére? – a Margitsziget északi csúcsának építészeti kialakítására beadott pályatervével. Önálló építészként nyert a krisztinavárosi Budai Polgári Kaszinó (1893), a kölesdi evangélikus és a jászkarajenői katolikus templom (1893 és 1894), valamint a szarvasi evangélikus Újtemplom tervezésére kiírt pályázaton (1897), de az ő tervei szerint épült föl 1904-ben a szentesi evangélikus templom, majd 1905-ben az evangélikus egyház Üllői út 24. szám alatti épülete is, a ma templomként szolgáló szép díszteremmel. 1908-ban tervezte az újvidéki Jódfürdőt, 1910-ben a mára nyomtalanul elpusztult rákosligeti Ilona-fürdőt, amely halott dédanyám nevét kapta. Még 1896-ban Pécelen is épített egy uszodát – megmaradt bejáratán kívül mindössze két fénykép tanúskodik róla. A strand mellett ugyanakkor épült vendéglő és artézi kút, valamint az első péceli vízmű is az ő munkája volt. Számos bérháza közül kettőről tudok: a Rákóczi út 11-ről (1901), ahol a család lakott, és a Damjanich utca 17-ről (1903). Irodájában dolgozott Jakab Dezső és Komor Marcell, s 1896-97-ben a frissen végzett Medgyaszay István. Jócskán túlszárnyalták mesterüket – de azért miatta sem kell szégyenkeznem. ● A péceli Bagolyvár 1900 körül Sacher Eleonóra
