Budapest, 2011. (34. évfolyam)
12. szám december - Zöldi Anna: A négyes és az állomások
Az emberiség képzeletét ősidőktől izgatja a kérdés: mi van a föld alatt? Többnyire sötét dolgok: holtak, szellemek, illegális rejtőzködők. Wells időgépén olyan világ ba röpülhettünk, ahol a felszínen csodás, idilli szépségben átszellemült lények éldegélnek – ám hamar kiderül, hogy az alant lakók rendszeresen őket fogyasztják reggelire. Bizony, a föld alatti világ ritkán tűnik vonzónak az emberi nem számára, inkább a felhők közé kívánkozik. (Bár az technikailag sokkal nehezebben kivitelezhető.) Ezért is nyilvánvalóan a szükség szorította rá a terjeszkedés bűvöletében szorgoskodó emberiséget, hogy időt és fáradságot nem kímélve beássa magát a kéreg alá, és így találjon új utakat, lehetőségeket. A hálózatok korában nincs miért csodálkozni azon, hogy a civilizáció motorja a közlekedési struktúrák fejlesztése. A 19. század közepe óta – „száz vasutat, ezeret” – azon munkálkodunk, hogy a föld érhálózatát bővítsük, hiszen „bennök árad a A négyes és az állomások Földmélyi sikertörténet (is lehetne) Zöldi Anna Budapest közlekedési infrastuktúrájának fejlesztése régóta a városigazgatás, beruházási kultúránk állatorvosi lova. S ha olvasunk a 4-es metróról, a történet többnyire semmi másról nem szól, mint újabb és újabb beszakadó alagutakról, amelyeknek végéből így aztán rendre eltűnik a fény. Holott volna miről írni, ha valaki mégis a fényt keresi. A magyar, a fővárosi építészeti műhelyek a világ elismerésére is méltó alkotásokkal gazdagítanák az elátkozott vonal állomásait. Terveik máris sikert aratnak a szakma nemzetközi fórumain. Hogy aztán milyen lesz, mikor s hogyan ölt majd testet tehetségük a föld alatt, annak már megint nincs sok köze a szerkesztést uraló karácsonyi hangulathoz. 2 BUDAPEST 2011 december München
