Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - Simplicissimus Budapestje
Helyhiány miatt most nem említettük a Fotómúzeum ügyét, amely még az Új Képtárnál is kézenfekvőbb, indokoltabb terv. A nagy bírálat szerint igazi magyar ügy. Ha már országunk kopár és nyomasztó klímája elüldözte a magyar fotós tehetségeket, utólag adjon nekik elégtételt – és fölözze is le ennek a hasznát. Egy némileg túlbecsült teljesítmény, emléktáblán Budapest az emléktáblák városa. E hasábokon már ekéztük (újmagyarul: „savaztuk”) a kerületi hatáskörbe tartozó, képes ábrázolást nem tartalmazó táblákat. Ám ezúttal Simplicissimus minden eddiginél bizarrabb példányra bukkant. Egy Tátra utcai lepukkant ház tatarozásának befejeztével jelent meg a szerénytelen, vastag gránit táblára vésett felirat, amely olyan esetlen, hogy a kőfaragó iskolában bizonyára megcsináltatnák az inassal újra. Szövege a következő: AZ ITT ÁLLÓ ÉPÜLET HOMLOKZAT HELYREÁLLÍTÁSÁT A TULAJDONOSOK ÖSSZEFOGÁSÁVAL POLGÁR LAJOS SZERVEZTE ÉS KEZDEMÉNYEZTE A KIVITELEZÉST VÉGEZTE : BABAR ZOLTÁN : BRADZÓ – ÉP KFT Mint a mellékelt képekről is látható, (kis bírálat) a tábla anyagának színe miatt a felirat igen nehezen olvasható, stiláris és helyesírási esetlenségekben gazdag. De mindez eltörpül a nagy bírálatra tartozó mulatságos pöffeszkedés mellett: mit keres ez a felirat az utcán? Tized ekkorában, a kapu alatt illene szerénykednie. Hogy mindenki megtalálja, aki erre a helyi érdekű felvilágosításra történetesen kíváncsi. Más erre járó személyt azonban ne tájékoztasson naponta újra és újra. Polgár Lajosnak egyébként csak gratu lálni lehet – egy ilyen böhöm társasházban nem lehetett könnyű dolog mindezt kibrusztolnia. Az újjászületett Fűvészkert Évtizedekig csak a Pál utcai fiúk legendája tartotta életben a könyvhöz képes már az első világháború előtt, a könyv idejéhez képest kevesebb, mint harmadára zsugorodott, a rendszerváltás után látványosan elhanyagolt kertet, amit az itt nevelt sok ezer növény illata töltött be. (Hogy a Pál utcai fiúk mikor játszódik, azt pontosan lehet tudni a következő passzusból: De [Barabás] nem tehetett semmi egyebet, szépen letette a gumiból készült bélyegzőt a zöld tanári asztalra, a hozzá való tintapárnás bádogskatulyával együtt. A tanár megnézte a pecsétnyomót. Ez volt ráírva: „Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889”.) A kert közepén, a legkorábbi nyolcszögletű üvegházak (Drescher József, 1867) a legutóbbi időkig elképesztő állapotban voltak. 2011-ben azonban véget ért az uniós pénzből finanszírozott több éves felújítás, a kert teljesen újjászületett. Azon semmilyen felújítás nem segít persze, hogy az egyik irányban oda látszanak a Tömő utcai ormótlan tömbházak. (Talán egy égig érő sövény?) Nincs még egy budapesti intézmény, amelyről – anélkül, hogy felkeresnénk – olyan sok és olyan jó minőségű információ lenne szerezhető, mint a Füvészkertről. Először is itt van az új, öt nyelvű honlap (spanyolul és lengyelül is olvasható.) De ez semmi. A Virtuális séta részben a nyelv mellett beállítható az is, hogy ki böngész éppen: szakember, komoly érdeklődő vagy egyszerű látogató. És az évszak is megválasztható. Mindez fürgén működik, és könnyen kezelhető. A szerény készítők nem hagytak jelet, így nem lehet őket név szerint megsüvegelni... A Történet címszó alatt a magyar botani ka és a kert előzményeinek csodálatosan változatos története olvasható, az igazgatók hosszú sorának tragikus és felemelő sorsát és működését is név szerint elmesélik. És rá lehet kattintani egy 1932-ben készült filmhíradó felvételre, amely a kert egyik kincsét ismerteti. „Az egyetemi fü vészkert külön üvegházban sikerrel nevelte fel a vízirózsák királynőjét a Victoria Regiát. A növény nálunk csak egy éves, hazájában, Dél-Amerikában, az Amazon folyó árterületein több év az élettartama. Érdekes a Victoria Regia hófehér illatos virágai este nyílnak, hogy az éjjeli lepkék termékenyíthessék. Reggelre összezárulnak, és délután élénk rózsaszínben újranyílnak. A levelek peremei felhajlanak, két méter átmérőre is fejlődnek, és az alsó oldal csodás alakzatú erezete olyan erős, hogy egy levél 15-20 kiló súlyú gyermeket is elbír.” És lehet is lát ni, ahogy egy gyerek ráül a levélre, és az nem süllyed el! És ha valakinek nincs számítógépe vagy okostelefonja, és sohase jár a neten (mint pl. a Nagy Budapest Törzsasztal legidősebb tagja, a nagyszerű „sajtólevelező”, Dr. Del Medico Imre), akkor Térey János Protokoll című verses regényét ajánlhatjuk neki, amelynek egy fejezete a Fűvészkertben játszódik. Ujjong / a bogerdőkben nyíló, rózsaszínű / Varjúhájat meglátva Mátrai, / és Blanka kék szakállvirágra bukkan. / Szívós kacsaival milyen kiterjedt / A kastély megkopott homlokzatára / S a mészkőtömbökre kapaszkodó / Vadszőlő! [...] Sötétvörösbe öltözött varázsfák, / S okkerben tobzódó juharözön: / Letűnt, kimúlt, megdőlt a zöld uralma. (Ugye újra meg tetszett ismerni az ötödfeles rímtelen jambust, amelyet Shakespeare használt és Madách Az ember tragédiájában?) A Protokoll, amelyet már kétszer is ajánlgatott Simplicissimus, hemzseg Budapest nagyszerű leírásaiban – meg tetszettek már legalább venni? Ha találkozunk, egyszer kikérdezem! (VIII. Illés utca 25., www.fuveszkert.org) 23
