Budapest, 2011. (34. évfolyam)
11. szám november - A borítón: Jókai kastélyosa
BUDAPEST 2011 november BUDAPEST polgárai aggódva figyelik a törvényhozás háza tájáról érkező híreket. Van okuk az aggodalomra. Az elmúlt hónapokban, félévekben nem láttak semmi mást, mint hogy egyre több támasztékát ütik ki szép-százötven éves építményünk tornyainak, recseg-ropog, alig tartja már valami otthonunk identitását. Önazonosságát. Fontos a szó, még fontosabb a jelentése. Arról vall, van-e tartalma-alapja a közösségünkről vallott nézeteinknek, s hogy az elég szilárd-e ahhoz, hogy megtartsa azokat a bizonyos tornyokat. Generációk egymáséra épülő teljesítményét. Arról: budapestiek vagyunk-e, s lehetünk-e még budapestiek. Soktartalmú szó persze. Mindnyájunknak, minden polgárnak szükségképpen többféle az identitása. Magyar, budapesti, zuglói, lakótelepi, utcabeli, férfi- vagy nőnem-beli, foglalkozása szerint alkot-e csoportot annak tagjaként, vagy másféle közösség(ek) részeként határozza meg önmagát. S e sokféle identitás között bizony el is kell tudnunk igazodni, s bár többnyire nem tragikus a következménye, ha ez egyik vagy másik szerepünket illetően nem sikerül, de a működés-számolás-élet szilárd alapja foszlik semmivé, ha letörlik a tábláról magát a képletet. Azt, hogy van Budapest, és mi budapestiek – is – vagyunk, lehetünk. Ha pedig az önazonosításnak nincs meg ez a dimenziója, város sincs már. Marad a puszta földrajzi név. A kurzus, amelyben élünk, megtette már civilizációnk más intézményével is, a Ferihegy gyel, hogy puszta földrajzi névvé degradálta, s most éppen ez fenyegeti otthonunk intézményét. Van hát okunk aggódva figyelni a politika boszorkánykonyháját, a honatyák s -anyák mintha mérget kevernének. Készül az önkormányzati törvény. A politika már a rendszerváltás pillanatában összehozta a halálos vajákulum többször is tovább cifrázott s most újra munkába vett receptjét. Azzal, hogy olyan igazgatási szisztémát oktrojált Magyarország fővárosára, amelyben teljes önmaga is csak egyike a vele egyenrangú részek együttesének. Egyszerűbben és a gyakorlat nyelvére lefordítva, a kerületek és Budapest úgy osztották szét a pénzt, a hatalmat, a rendteremtés, a szabályozás, a működtetés opcióit, hogy akár huszonnégyféleképpen is gondolkodhatnak és cselekedhetnek szinte bármikor és bármiben. Nincs fej, csak kéz és láb, s ujjak a kezeken és lábakon. A működni képes képletet, amelyet eleink kidolgoztak – erős főváros és csak testközeli ügyekben illetékes elöljáróságok együttese – a kötöttségektől való szabadulás észvesztő mámorában felszámolta a politika. És ezzel, mellékhatásként rászabadították polgárainkra a kiskirályságok anarchiáját. Meg a kiskirályokat is persze. Mindenkinek jut egy trón, s jól járó hűbéresek: azóta se érdekük változtatni a szempontjukból kitűnően teljesítő berendezkedésen. Ez a modell olyannyira megtetszett a sokfelé osztott, de mindig egy arcú hatalomnak, oly szívesen dagonyázik benne, hogy a sár sem zavarja, amely már-már fojtogatja, lehúzza, ellehetetleníti akár a kiskirályt is. Megy vagy elviszik hát, de minden más marad. Esik szét közben, szétesett? háborúzik Budapest. Önmagával, egyre elkeseredettebb csatákat víva, s a főváros vesztésre áll. Készül az önkormányzati törvény, s benne a fejezet Budapestről. Kovácsai, a parlamenti székekben ülők ugyanazok, akik a maguk (kis)királyságának trónját is melegítik a törvényhozás szünnapjain. Szokásosan minden más szempontot, magának Budapestnek az érdekeit is félretéve képviselik – és önnön választási érdeküket szolgálva megcselekszik –, ami kerületi identitásukat felmutatva fontos lehet a számukra. Mostanra megtanulták és megértették, hogy bármit megtehetnek. Pénzt, hatásköröket, vagyont söpörhetnek át a kerületi kincs- és kompetenciatárba a fővárosiból. Azzal pedig, hogy az állam is kiszakítja a magáét Budapest testéből, a Fővárosi Kormányhivatal főispánsági birodalmát erősítve, a vérveszteség egyre gyorsuló ütemben közelít a kritikus értékhez. Budapest üres héj már csak, a báb üres tokja, nem is egy, huszonhárom pillangó hagyta magára, virágról-virágra száll most, s élvezi a színek, a lehetőségek, a lét önző örömét. Szövetséget alapítanak, a Budapesti Önkormányzatok Szövetségét, így harcolnak ki maguknak egyre több jogot. Elnököt is választanak (vajon mi a tényleges státusa? lesz neki is, például a készülő törvény valamely paragrafusában?), és meghívják Budapest főpolgármesterét a „helyettesnek”. Érthetetlen, miért nem tekinti megtiszteltetésnek... Az meg végképpen az, miért tűri választott első emberként, hogy így járassák le őt és a (fő)városát? Miért nem harcol? Miért nem köszön le a hivataláról? Kihez, kivel szolidáris? Csacska vers az persze, amelyben ezek a költői kérdések. Mégis költőiek. Hiszen a törvényhozás híreit rossz előérzettel váró minden fővárosi tudja a választ. Mert vannak még akik tudják, s mostanra ez a maradt minden reményünk. Hogy egyszer majd, ha más nem, legalább a történelem számonkéri mindazt, amit nagyon is jól tud a polgár, megértett BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIV. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Pro Cultura Urbis Alapítvány, Budapest Bank Budapestért Alapítvány és az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Jókai kastélyosa (40. oldal) A hátsó borítón: André Kertész Retrospektív (28. oldal)
