Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Mezei Gábor: Muchától Rubikig
mellett itt minden más a kórházkomplexumhoz tartozik. Részben irgalmas, részben irgalmatlan. (ORFI, leánykori nevén.) Mostanra elég könnyen megkülönböztethető a kettő, előbbi jobbára szépen rendbetétetett (elég a Hild-házra utalnunk, meg az új szárnyon belül csodálatosan felújított török fürdőre, melyben fizetővendégeket is szívesen látnak – menjenek el, ha még nem tették, már csak az esztétikai élmény okán is), utóbbi viszont rettenetes állapotban van. A vakolat lemállott, a falakon, mint az angkori romtemplomokon, bokrok, fácskák, növények vertek tanyát, a Lukács-fürdő hajdani főbejáratánál törve szomorkodnak a szobrocskák, a kórházablakokban kilógatott nejlonzacskók hirdetik, hogy odabent van még élet. A park nevet is inkább csak megelőlegezték a városatyák. Igaz, ottjártunkkor az egész terület sűrűn be volt szőve a Főkert elkerítő szalagjaival (tudják, mint mikor a rendőrség helyszínelni kezd, igaz, ott police a felirat), s ez nagyobb szabású átalakítás szándékára utal, igaz, hogy kicsiny szakaszon a fű is megújult már, s az is igaz, hogy csinos kandeláberek fedezhetők fel az egykori sétautak mentén (déltájban is világítva, indokolatlanul), de az egész mégis nagyon lehangoló látványt nyújt. Pusztul a természet is a falak mentén. A fű kiégve, a fák elszáradva, a padok elkorhadva. A hajdan szebb napokat látott medencét („lopni, mosni, fürödni tilos”) vízililiomok ékesítik és elvadult élősködök csúfítják: az ember szíve elszorul ennyi pusztuló szépség láttán. Talán most, a névadás nyomán új életre kelhet ez a tér is. Ha így lesz, első leszek majd, ki azt javasolja, minden gazos, elhanyagolt, tönkrement parkot nevezzünk el ámerikai rocksztárokról. ● Ezen a „topográfikus” címen jelent meg Ernyey Gyula könyve a Ráday Könyves ház kiadásában Magyarország és Kelet-Közép-Európa 20. századi designtörténetéről. Ötszáz oldal, de lehetne kevesebb is – meg sokkal több. Több évtizedes kutatómunka lenyomata. Az ilyen szerteágazó, forrásmunkák tömegét igénylő – de ilyen hiányos forrásanyag nyomán készülő – művészettörténeti mű ritkaság. A feladat gigászi, már azt is bámulom, hogy hogyan vállalkozhat valaki rá. Az biztos, hogy Magyarországon ehhez hasonló témájú, terjedelmű könyv még soha nem jelent meg – és a régióban sem ismerek ilyent. Maga a választás döntötte el a vállalkozásnak ezt a kivételességét, hiszen a témának nincsenek határai. Már a kifejezés maga – a design – évtizedek óta vita tárgya, az a kérdés, vajon mi tartozik ebbe a kategóriába? Az ipari formatervezés? a kézműves iparművészet (amely gyakran már a képzőművészeti műfajoktól sem határolható el megnyugtatóan)? − valóban nincsenek precíz határok. A huszadik század egyébként is hihetetlen gazdagsága és stílusváltozatossága – a szecessziótól a konstruktivizmusig – önmagában véve sem egységes korszak. És mindez nemcsak hogy belefér ebbe a történetbe, de bármit figyelmen kívül hagyni is nehezen volna elképzelhető. A szerző korábbi könyvei mintegy előjátékként alapozzák meg e nagy művet (Az ipari forma története Magyarországon, Az ipari forma története, Made in Hungary...) Bevezetőjében Ernyey felvázolja a munka születésének, a téma nehézségeinek, a kutatások évtizedeinek történetét. Majd következnek az „Országképek” (a földrajzi felosztás szerinti történet, ahol természetesen a hazai rész terjedelmesebb). Ezután a „Korszakképek”, ahol a történelem, a művészettörténet, a században végbement hihetetlen változások sokasága is feltárul. A „Tervezőportrék” fejezetben a nagy egyéniségek munkásságát ismerhetjük meg, a szecessziótól (Muchá tól...) napja inkig (Rubik Ernő ig...). Az érintett országok történelme, gazdasági helyzete, politikatörténete, szociológiai sokfélesége – mind-mind részei a könyvnek, olyan alapossággal, amit a téma kíván és a terjedelem lehetségessé tett. Bámulatos teljesítmény. És élvezetes olvasmány. A képanyag gazdag. Kívánhatunk-e többet? S lehet-e mást tennünk, mint dicsérni a kiadót. Amelynek – akinek – a Ráday utcában, a kultutcában működik immár sok éve a műhelye. Ország, világ és Budapest találkoznak gyakran itt. Mint ebben a most útjára bocsátott nagyszerű munkában is. ● 29 BUDAPEST 2011 október Muchától Rubikig Mezei Gábor
