Budapest, 2011. (34. évfolyam)

9. szám szeptember - Buza Péter: Egy nagy túlélő: Pest első nyaralószállója

közlés alapján is meggyőződhetünk. De előbb még egy, a nagy ház históriájához kapcsolódó, fontos, valamivel korábbi ada­tot kell ideiktatni. Egy 1878-ban kelt térkép­lapon nevet is rögzít a rajzoló főszereplőnk alaprajza mellett. „LAKHÁZ”-nak nevezi. Megerősítve ezzel a ház eredeti funkcióját vélelmező hipotézisünket. Nem sokkal később az újabb térképek raj­zolói már azt írják mellé: Artézi fürdő. Ezt tárgyszerűen az 1880-as évek elejétől tehe­tik meg, amikorra az ideiglenes, kis, mond­hatni alkalmi fürdőépületből, ide helyezik át, nyilván a szükséges átalakítások után, a Széchenyi fürdő jogelődjét. De hogy a kicsiből a – részben – emeletes­be (bizonyos szövegrészekből és adatelem­zésekből arra következtetünk, hogy a kettős U-nak a mai Kós Károly sétánytól távolabbi épületeleme földszintes volt), mikor költö­zött át az intézmény, megint csak nem tud­juk pontosan. Mert, mint utaltam rá, az első berendezkedés 1881. nyarán még biztosan nem itt történik. „Új fürdő a fővárosban. A városligeti artézi kut forrásának ideiglenes fölhasználására a Nádor-szigeten állítottak fürdő-épületet, melyet szombaton készültek átadni a használatra. A sziget kellemes, árnyas hely a tó közepén s elég terjedelemmel bír arra nézve, hogy nagyobb fürdőintézet számára is alkalmas hely legyen.” – írja a Vasárnapi Ujság 1881. évi 31. számában. Két számmal később már váratlan sikerről számol be az újabb hír, megerősítve egyben, hogy eleinte egy „ideiglenes épületben” üzemelt az in­tézmény: „Az uj fürdő. A városligeti artézi forrás fürdőjét nagyon látogatják, az első hét jövedelme többet tett ezer forintnál. A Páva­sziget egészen megélénkült a fürdő által. Ed­dig alig kereste föl valaki, s most még a tavon át is csolnak-közlekedést nyitottak hozzá. A fürdő maga különben csak miniatur intézet, ideiglenesen fölállítva.” Ez a váratlan népszerűség lehetett az oka, hogy a város új fürdője vélhetően igen ha­mar kinőtte ideiglenes építményét, s Pest az intézményt átplántálta akkor már majd fél évszázados, de még mindig igényes épület benyomását keltő nyaralószállójába. Innentől kezdve aztán újra és újra föltűnik az épület a legkülönfélébb publikációkban, fotográfi­ákon. Artézi fürdőnek nevezik természete­sen, s míg föl nem épül a ligeti termálvíz új palotája, él és áll, zavartalanul szolgálva az üdítő gyógyulásra váró pesti közönséget. Feltámadunk? Ami további sorsát illeti, azt gyanítjuk, az 1940-es években bontották el a romjait. A zuglói térség egyik legnagyobb szőnyeg­bombázása pusztíthatta el. De nem egészen. A most itt álló úgynevezett „kertészház” az eredeti nyaraló-, később fürdőépület földszintes hátsó traktusának északnyu­gati sarka, a sétányra merőleges, tó felőli oldalszárnya lehetett. 1944 augusztusának egyik vasárnapján, napközben – zsúfolva a Liget sétálókkal – röpültek rájuk a Liberátorok. A mene­külők egymást taposták halálra a millen­niumi földalatti akkori végállomásának peronjára menekülve, akik kint rekedtek, azok közül is sokakat megölt a támadás. Kovács István parkőrt kötelességteljesítés közben: éppen ide, a tóparthoz rohant, fi­gyelmeztetni a kert vendégeit, s itt érte utol szörnyű sorsa. 26 BUDAPEST 2011 szeptember fotó: Sebestyén László

Next

/
Thumbnails
Contents