Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Fónagy Zoltán: „A magyar feltámadás emlékünnepe”
lékezetpolitika teljes korabeli eszköztárát felvonultatta. Az éppen ekkoriban szaktudománnyá váló történetírástól megrendelték a visszafoglalás monográfiáját – a bécsi levéltár fiatal munkatársa, Károlyi Árpád írta meg –, a terebélyesedő múzeu mi intézményrendszert pedig megbízták, gyűjtse össze és kiállításon mutassa be a török kor végének tárgyi és írásos hagyatékát, képzőművészeti lenyomatát. A 19. század emlékezetkultúrájának népszerű és hatékony eszköze volt a képzőművészet: a Benczúr Gyulá tól rendelt nagyméretű történelmi tabló ugyan csak tíz évvel később lett kész, de máig ez a kép az ostrom irodalmának legkedveltebb illusztrációja. Gondoskodott a főváros „emlékjelek” létrehozásáról is. Viszonylag széles körben terjesztett érmét verettek, a helyőrségi templom külső falán pedig táblát helyeztek el. Az 1945-ös ostromban a templommal együtt megsemmisült táblára a következő szöveget vésték: „Budapest főváros a hősök emlékének, kik I. Lipót király idejében Lotharingiai Károly és II. Miksa Emánuel vezérek alatt 200 év előtt Budavárát a törököktől visszavívták. - 1886. szeptember 2.” Noha a korszak már a széleskörű írásbeliség kora, viszonylag tömeges sajtótermeléssel, még mindig nagy volt a jelentősége a közönség részvételén alapuló primer nyilvánosságnak. A zártkörű rendezvények helyszíne körül bámész tömegek gyűltek össze, hogy megszerezzék a részvétel illúzióját. Még mindig fontos szerepe volt a modernitás előttről örökölt, látványosságokkal és bőséges – gyakran ingyenes – evés-ivással járó népünnepeknek: az évfordulót követő vasárnapon a Városmajorban tízezrek szórakoztak a főváros rendezvényén. Alkotások, jelek A 250. évfordulóra gyökeresen új, minden korábbitól különböző politikai szituációban került sor. A városvezetésnek a jubileummal kapcsolatos szempontjait és elfogadott koncepcióját Péczely Bélá nak, a Közművelődési Ügyosztály helyettes vezetőjének a FSZEK Budapest Gyűjteményében őrzött hivatali célú feljegyzéséből rekonstruálhatjuk. Buda 1686-os felszabadítása – amellett, hogy az európai és a magyar történelemnek is fontos mozzanata volt – a várostörténet szempontjából egyenesen cezúrát jelentett – írja –, indokolt lenne, hogy a főváros az évfordulót „nagyobb külső fénnyel és na gyobb bensőséggel ülje meg.” A súlyos gaz dasági viszonyok miatt ugyanakkor „le kellett mondani arról, hogy nagyszabású, széleskörű látványosságokat nyújtson, hogy ezt a napot nagy tömegek előtt emlékezetessé tegye”. A városvezetés végül is úgy döntött, hogy egyszeri gesztusok helyett a maradandó emlékjelekre koncentrál, „Bu dapest arculatába belesző olyan alkotásokat, melyek a visszafoglalást, annak dicsőségét és jelentőségét fogják hirdetni”. Ilyenek elhelyezésére a város legarchaikusabb formában megőrzött része, a vár különösen alkalmas volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa éppen az évfordulóra tekintve döntött a harmincas évek elején a Bécsi kapu újjáépítéséről. A jubileumra Kismarty-Lechner Jenő tervei alapján el is készült az építmény, megfelelő keretet kínálva a visszafoglalás emlékművének: a kereszténység géniusza, amely visszahódítja Budát. A nemzetközi segítség megörökítését az emlékművel szemben, a kapu előterében elhelyezett nagyméretű emléktáblával oldották meg. Felirata: In memoriam heroum christianorum pro Urbe Buda mortuorum Anno MDCLXXXVI (A Buda városáért meghalt keresztény hősök emlékére). Az emléktábla közelébe, a bástyára vezető lépcső fülkéjébe az emlékezéskultúra szakrális eredetű eleme, kis örökmécses került, mögötte a régi Buda kőből faragott címerével és felirattal: Virtuti Triumphanti sacrum (a szent erények diadalmaskodnak). 15 BUDAPEST 2011 szeptember Horthy Miklós megkoszorúzza a visszafoglalás emlékszobrát
