Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Vállalható jelet hagyni
látja most a helyzetet, amikor a kérdés lekerült a napirendről? Szögezzük le, hogy erre a bővítésre szüksége van a múzeumnak. Vagy így, vagy úgy. Az nem járható, hogy történeti tereket szabjunk át folyamatosan egy-egy időszaki kiállítás kedvéért. Az adott kiállítás karakteréhez kell formálni a tereket, és ezt egy műemléki épületben nagyon nehéz megvalósítani. Meg van kötve a kiállítástervező keze is. Ezeket az időszaki kiállításokat a világon mindenütt alkalmanként átépíthető, semleges terekben rendezik. Egyébként a meghívásos pályázatot Karácsony Tamás ék nyerték, mi az épületen belüli kapcsolódásokat terveztük. Tamásék kitűnő tervet tettek az asztalra, de belegabalyodtak egy olyan megoldásba, amiből igazából nem lehetett jól kijönni. Lehet, hogy a lépcső körüli kérdést érzékenyebben kellett volna kezelni. A tervmódosítás megtörtént, megszületett az új építési engedély, amit a művészettörténészek azonnal kritizálni kezdtek. Elindult a hólabda, ami egyre nőtt, és sajnos végül elsodorta a nívós fejlesztést. Sokan kardoskodtak a romos Román csarnok felújítása mellett, akkor maradt volna az eredeti lépcső és lett volna elegendő hely. Bennem is élő seb, hogy a Román csarnokot 1945 óta raktárként használják, és pusztul, de ez nem válasz arra a problémára, hogy kell 1200 m2 időszaki kiállítási tér és a hoz zá tartozó kiszolgáló és közönségforgalmi térprogram. Unos-untalan hivatkoznak a Louvre, a British Museum, a Prado stb. sikeres bővítésére. Be kéne látni, hogy a világon mindenütt tendencia a múzeumi eszme átalakulása. Gyűjtünk, őrzünk és bemutatunk – ez már nem elegendő. Évek óta porosodó állandó kiállítások nem vonzanak tömegeket. Jól eltalált időszaki kiállítás, ez ma a nagy durranás. Szinte látom az ökölrázókat. Tudna emellett példát, érveket mondani? A 19. század óta teljesen átalakult a múzeum rendeltetése. Nem kell New Yorkba, Párizsba, Berlinbe utazni híres műveket megtekinteni, amit csupán az emberek szűk csoportja engedhetett meg magának, és szinte kultúrforradalmi váltás az, hogy ma a műtárgyak helybe jönnek. Így bizonyos konfrontáció alakult ki a történelmi épületek terei és az időszaki kiállítások elvárásai között. Ahogy megnövekedett a közönségforgalom, úgy értékelődtek fel a közönségszolgálati kérdések. Egy büfé, ahol csak Bambit lehet kapni, a bolt, amely csupán képes levelezőlapot árul, ma nem lehet megoldás. A múzeumot fenn kell tartani. Válaszul megjelentek a kávézók és az éttermek, a múzeumi shopok komoly kereskedelmi forgalmat teljesítenek. A múzeumok termeket adnak bérbe előadások, koncertek, esküvők, üzleti rendezvények, kormányülések és konferenciák céljára. A Szépművészeti Múzeumnál maradva, az időszaki kiállítások jó példája a Van Gogh tárlat, a csütörtök esti koncertek és az egyedi tárlatvezetési programok. A múzeum az idők változásával népszerű találkozóhely lett. Komoly siker a Mányi Stúdiónak a Nemzeti Múzeum nemzetközi pályázatán nyert első díj Nagyon bízom abban, hogy nem végeztünk felesleges munkát. Hasonló kiegészítéseket igényel ez az épület is, amely a magyar nemzet számára egy minősített hely. A nemzeti öntudatra ébredésben a Nemzeti Múzeum épülete és kertje nagyon fontos szerepet játszott. Ezeket a hozzárendeléseket olyan eszközökkel kell elvégezni, hogy az ikon- és a műemléki értéket ne sértsék. Az nem lehet vita tárgya, hogy a 21. századi kihívásokra reagálni kell. Az épített örökségünk nem egy halott kultúra. Első lépésként a korábban agyonzsúfolt és átalakított 19. századi belső tereket kellett rendbe rakni. A következő, remélhetőleg 2014-ben induló projektben az üres udvarok helyett hatékonyan átrendezhető hasznos tereket hozunk létre. Megoldódik a műtárgyraktározás, az időszaki kiállítások, restaurátori műhelyek, kreatív foglalkoztatók, előadótermek helyzete és többcélú használatra közönségforgalmi terek létesülnek. Szükséges hozzárendelésről van szó, nem illetéktelen beavatkozásról. Vannak kedves épületek, inspiráló mesterek? Az ember mindegyik gyerekét egyként szereti, nem lehet választani közülük. Fantasztikus élmény volt dolgozni Pollack és Ybl mester épületein. Inaskodni mindnyájuk nyomában, hogy a munkáikat eredeti értékeik rangja szerint állítsuk helyre, egészítsük ki a mai követelményeknek megfelelően. Kevésbé érdekelt engem, hogy mások szerint helyes úton járok-e, jó-e amit csinálok. Én mindig azt figyeltem, hogy a mesterek mit szólnának hozzá, ők hogyan értékelnék egy-egy épületükön végzett munkámat, annak eredményét. Az ő mindenkori jelenlétük maga volt az inspiráció. A végső bírálat amúgy a használóké. Most a Városligeti Műjégpálya és Korcsolyacsarnok, a Zeneakadémia oktatási épülete és a Füvészkert Pálmaházának megújításán munkálkodunk. Mind-mind megtisztelő, rangsorolás nélküli feladatunk. ● 37 BUDAPEST 2011 augusztus ELTE Bölcsészettudományi Kar, VIII. Múzeum krt. 6-8.Az egykori Fővámház épülete, IX. Fővám tér
