Budapest, 2011. (34. évfolyam)

8. szám augusztus - Vállalható jelet hagyni

látja most a helyzetet, amikor a kérdés lekerült a napirendről? Szögezzük le, hogy erre a bővítésre szük­sége van a múzeumnak. Vagy így, vagy úgy. Az nem járható, hogy történeti tereket szabjunk át folyamatosan egy-egy időszaki kiállítás kedvéért. Az adott kiállítás karak­teréhez kell formálni a tereket, és ezt egy műemléki épületben nagyon nehéz megva­lósítani. Meg van kötve a kiállítástervező keze is. Ezeket az időszaki kiállításokat a világon mindenütt alkalmanként átépíthető, semleges terekben rendezik. Egyébként a meghívásos pályázatot Karácsony Tamás ék nyerték, mi az épületen belüli kapcsolódáso­kat terveztük. Tamásék kitűnő tervet tettek az asztalra, de belegabalyodtak egy olyan megoldásba, amiből igazából nem lehetett jól kijönni. Lehet, hogy a lépcső körüli kér­dést érzékenyebben kellett volna kezelni. A tervmódosítás megtörtént, megszületett az új építési engedély, amit a művészettörté­nészek azonnal kritizálni kezdtek. Elindult a hólabda, ami egyre nőtt, és sajnos végül elsodorta a nívós fejlesztést. Sokan kardoskodtak a romos Román csarnok felújítása mellett, akkor ma­radt volna az eredeti lépcső és lett vol­na elegendő hely. Bennem is élő seb, hogy a Román csarnokot 1945 óta raktárként használják, és pusztul, de ez nem válasz arra a problémára, hogy kell 1200 m2 időszaki kiállítási tér és a hoz ­zá tartozó kiszolgáló és közönségforgalmi térprogram. Unos-untalan hivatkoznak a Louvre, a British Museum, a Prado stb. si­keres bővítésére. Be kéne látni, hogy a vilá­gon mindenütt tendencia a múzeumi eszme átalakulása. Gyűjtünk, őrzünk és bemuta­tunk – ez már nem elegendő. Évek óta po­rosodó állandó kiállítások nem vonzanak tömegeket. Jól eltalált időszaki kiállítás, ez ma a nagy durranás. Szinte látom az ökölrázókat. Tudna emellett példát, érveket mondani? A 19. század óta teljesen átalakult a mú­zeum rendeltetése. Nem kell New York­ba, Párizsba, Berlinbe utazni híres műve­ket megtekinteni, amit csupán az emberek szűk csoportja engedhetett meg magának, és szinte kultúrforradalmi váltás az, hogy ma a műtárgyak helybe jönnek. Így bizo­nyos konfrontáció alakult ki a történelmi épületek terei és az időszaki kiállítások elvárásai között. Ahogy megnövekedett a közönségforgalom, úgy értékelődtek fel a közönségszolgálati kérdések. Egy büfé, ahol csak Bambit lehet kapni, a bolt, amely csu­pán képes levelezőlapot árul, ma nem lehet megoldás. A múzeumot fenn kell tartani. Válaszul megjelentek a kávézók és az étter­mek, a múzeumi shopok komoly kereske­delmi forgalmat teljesítenek. A múzeumok termeket adnak bérbe előadások, koncertek, esküvők, üzleti rendezvények, kormány­ülések és konferenciák céljára. A Szépmű­vészeti Múzeumnál maradva, az időszaki kiállítások jó példája a Van Gogh tárlat, a csütörtök esti koncertek és az egyedi tár­latvezetési programok. A múzeum az idők változásával népszerű találkozóhely lett. Komoly siker a Mányi Stúdiónak a Nemzeti Múzeum nemzetközi pályá­zatán nyert első díj Nagyon bízom abban, hogy nem végeztünk felesleges munkát. Hasonló kiegészítéseket igényel ez az épület is, amely a magyar nem­zet számára egy minősített hely. A nemzeti öntudatra ébredésben a Nemzeti Múzeum épülete és kertje nagyon fontos szerepet ját­szott. Ezeket a hozzárendeléseket olyan esz­közökkel kell elvégezni, hogy az ikon- és a műemléki értéket ne sértsék. Az nem lehet vita tárgya, hogy a 21. századi kihívásokra reagálni kell. Az épített örökségünk nem egy halott kultúra. Első lépésként a korábban agyonzsúfolt és átalakított 19. századi belső tereket kellett rendbe rakni. A következő, remélhetőleg 2014-ben induló projektben az üres udvarok helyett hatékonyan átren­dezhető hasznos tereket hozunk létre. Meg­oldódik a műtárgyraktározás, az időszaki kiállítások, restaurátori műhelyek, kreatív foglalkoztatók, előadótermek helyzete és többcélú használatra közönségforgalmi te­rek létesülnek. Szükséges hozzárendelésről van szó, nem illetéktelen beavatkozásról. Vannak kedves épületek, inspiráló mes­terek? Az ember mindegyik gyerekét egyként szereti, nem lehet választani közülük. Fan­tasztikus élmény volt dolgozni Pollack és Ybl mester épületein. Inaskodni mindnyá­juk nyomában, hogy a munkáikat eredeti értékeik rangja szerint állítsuk helyre, egé­szítsük ki a mai követelményeknek megfe­lelően. Kevésbé érdekelt engem, hogy má­sok szerint helyes úton járok-e, jó-e amit csinálok. Én mindig azt figyeltem, hogy a mesterek mit szólnának hozzá, ők hogyan értékelnék egy-egy épületükön végzett munkámat, annak eredményét. Az ő min­denkori jelenlétük maga volt az inspiráció. A végső bírálat amúgy a használóké. Most a Városligeti Műjégpálya és Korcsolyacsar­nok, a Zeneakadémia oktatási épülete és a Füvészkert Pálmaházának megújításán munkálkodunk. Mind-mind megtisztelő, rangsorolás nélküli feladatunk. ● 37 BUDAPEST 2011 augusztus ELTE Bölcsészettudományi Kar, VIII. Múzeum krt. 6-8.Az egykori Fővámház épülete, IX. Fővám tér

Next

/
Thumbnails
Contents