Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Vízy László: Száz év mosoly
A Belváros-Lipótváros épületrészletei, díszei felújításainak során találkoztunk. Városvédő programokban vett részt, és rég-elveszettnek hitt szobrok, emlékművek restaurálását végezte el. A centenáriumi Petőfi emléktáblát – az éremművészet legnagyobb magyar alakjának, Berán Lajosnak bronzegyüttesét – restaurálta. A Károly körút 8. szám alatti klasszicista Hild-épület udvarát egykor díszítő kút Merkur szobrát – a néhány eredeti kődarab és korabeli fotó alapján – maradandóbb anyagból, bronzból újramintázta. Megújította a a Hold utcai csarnok Zsolnay-kerámia állatfejeit. A gipszből készült és összetört Veress Pálné szobrot pirobronzból készítette el. Ez az eljárás a saját találmánya. Hatalmas életműve olykori értékelése során bizony kevés szó esik arról, milyen elszántan, komolyan és milyen invencióval vett részt az ilyesfajta munkákban. Hogy teljes értékű alkotó tevékenységnek tekintette más mesterek műveinek megmentését, újra felmutatását. Búza a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött eredeti barokk alkotások nyomán újramintázta a budavári Szentháromság szobor tizennégy alakját. Az 1916-ban kicserélt darabok ugyanis Buda negyvenötös ostromakor erősen megsérültek, a közelükben elhelyezett, lángra lobbant olajoshordók tüzében. Amikor az újakat faragta, műtermének környezetében a sok szobor erdőnyi területet foglalt el. De még a szakirodalomban sem található utalás erre a nagy vállalkozására. Pedig a munka és a vállalás része volt a hatvanas évek politikai nyitásának – s ez az ország, a város történetében sem jelentéktelen körülmény –, amikor a hatalom hozzáfogott kinyitni Budapestet az idegenforgalom előtt, amikor hozzákezdtek a Budai Vár látványos megújításához. Ami aztán igencsak elhúzódott, csak jóval később készült el a Hilton-beruházás és a palotáé – jócskán hagyva még tennivalókat a mától számított jövőnek is. Ehhez a történelmi és alkotói periódushoz s szándékhoz kapcsolható két további jelentős budapesti műemlék szoboregyüttes rekonstrukciója is. Mint a főváros művészeti zsűrijének vezető elnöke tevőlegesen segítette Győry Dezső szobrász barátját a Danubius-kút és a Najád-kút újramintázásában. A sarkadi kalaposinas egykor gróf Kle belsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével nyert felvételt a művészeti főiskolára, azzal a feltétellel, hogy míg ott kerekíti ki tehetségét, a hiányzó érettségit is pótolja. (Hét évtizeddel később alkotott Klebelsberg szobra immár három helyen is áll az országban: Lakitelken, Pesthidegkúton, és Budakalászon. Sikerrel indult a pályán, a kezdéstől számított néhány évvel később ott találjuk a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai között. Szoros barátság fűzte dr. Gerő Lászlóhoz, de számos más pályatársához is: nyitott egyénisége szinte mindenkihez közel hozta. Műveiben aztán meg is örökítette őket. Gerő László pirobronz tondója most a Budapesti Városvédő Egyesület Kossuth Lajos utcai helyiségében őrzi ba-Száz év mosoly Vízy László 2010 húsvétján Józsefváros díszpolgárrá avatta Búza Barnát. A VIII. kerületi Százados úti művésztelep lakója volt 1946-tól haláláig. Számos köztéri alkotását láthatja a város közönsége Budapest utcáin. És – amiről csak kevesen tudnak – szobrász munkásságának számos eredménye műemlékvédelmi, restaurátori működéséhez kapcsolódik. 2010. december 30-án lett volna száz éves. Október tizenhatodikán fejezte be földi pályafutását. Szerzőnk közeli jó barátja, városvédőként, műemléki felügyelőként közös ügyekben munkatársa. Írásával emlékezünk a termékeny alkotóra, aki az 1980-as években a BUDAPEST szerkesztő bizottságának is tagja volt. 33 BUDAPEST 2011 január
