Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - Radnai Gyula: A kőbányai pincerendszer rejtélyei
gény sorsu embertársaink iránt tartozunk; kikről elszomorodva mondhatni, hogy számukra nincs egyebütt hely; kiknek, a lelket és testet egyenlően üdítő napvilágot nagyrészben nélkülözve, akár a mindennapi kenyerük megkeresése, akár a napi fáradságaik kipihenése, vagy gyöngélkedéseik kiheverése végett, csak azon dohos párákkal telt földalatti lakhelyeikben tartózkodniok, szóval élniök s halniok kell.” Az akadémikus Jedlikről mondta az Akadémia elnöke, Eötvös Loránd : „Tu dományában inkább poéta volt, mint a számítás embere.” Úgy látszik nemcsak tudo mányában, hanem ihletett írásaiban is az volt. Mint ahogy az volt maga Eötvös Loránd is. „Senki nem tudja jobban, mint én, hogy bár verset nem firkálsz, költő vagy” – írta Németországban tanuló egyetemista fiának Eötvös József . Igen, Jedlik Ányos és Eötvös Loránd is poéták voltak; mély humanizmusuk, embertársaik iránt érzett elkötelezettségük táplálta belülről fakadó poétaságukat, amely tudományos munkáikon is átragyogott. Vajon ki volt a nagyobb poéta, aki írta – Eötvös – vagy akiről írták – Jedlik – az alábbi sorokat? „A forgó mágnesrudat, a rezgő fémrugót, a higany felületén végigsikamló hullámokat, a lepke szárnyainak csillogásával vetekedő karcolt üvegrácsot, a hatalmas elektromos szikrát órákon, napokon, évtizedeken át gyönyörködve figyelte meg.” Amikor Jedlik Ányos meghalt, a győri bencés gimnázium igazgatója így emlékezett vissza rá: „Tehetsé gei határozottan a kutatásra jelölték ki őt. Éles szeme észrevette a külvilág minden érdekes, feltűnő jelenségét, s nem nyugodott, míg valamikép megfejtését ki nem eszelte. Még legutóbb is a napsugártörés egy sajátos jelenségét vette észre, ami másnak fel sem tünt, és sokat tűnődött megfejtésén.” A kutatásra predesztinált akadémikus, tudományának poétája mégsem tartott több, a fentiekhez hasonló kutatási beszámolót az Akadémián. Akárcsak Faraday , aki a Roy al Society tagjaként is szívesebben tartott előadást a Royal Institutionban a művelt nagyközönség számára, Jedlik Ányos is az 1863-tól újra vándorgyűlésező Orvosok és Természetvizsgálók elé vitte kísérletekkel gazdagon illusztrált előadásait. Miért? Eötvösnek erre is van magyarázata: „Elriasz tották őt a matematikai formulák, melyek a jelenkor fizikájában mindinkább tért foglalván, az Akadémia fekete tábláján is megjelentek. E formulák nyelvét ő nem tudta már megtanulni, és félt, hogy azok, akiket ő meg nem ért, őt sem fogják megérteni. Így, bár az Akadémia megadta neki a tiszteletnek minden jelét, melyet tagjának adhat, s ő is, üléseinken részt vevén, az Akadémia iránt mindvégig érdeklődést tanusított, mégsem fejlődhetett ki közte és e tudományos terület között olyan bizalmas viszony, mely a kölcsönös támogatás által a tudományra nézve gyümölcsözővé válhatott volna.” Szerencsés rejtekhely a XX. században Jedlik Ányos 1800-ban született és szinte végigélte a 19. századot, 1895-ben halt meg. A 20. században is volt egy hasonlóan kreatív magyar fizikus, aki csaknem végigélte a századot. Bay Zoltán 1900-ban született és 1992-ben halt meg Washingtonban. Itthon harminc évesen lett az elméleti fizika tanszék tanára Szegeden, majd 1938-tól a számára létesített atomfizikai tanszék vezetője a budapesti műegyetemen. 1946-ban sikerült „megradaroznia a Holdat”. Kutatócsoportjával kifejlesztett mikrohullámú adó-vevő segítségével észlelni tudta az általuk kibocsátott, majd a Holdról visszaverődő radarhullámokat. 1948-ban az itthoni politikai helyzet kényszerítette arra, hogy elhagyja Magyarországot, attól kezdve az Egyesült Államokban élt és dolgozott. A National Bureau of Standards kutatójaként nagy pontossággal, lézerrel határozta meg a fény sebességét, s az ő javaslatára fogadta el a világ a méter új, a fény sebességére alapozott definícióját. Izgalmas lenne párhuzamosan követni Jedlik Ányos és Bay Zoltán életpályáját, mekkora különbséget jelent egyetlen évszázad! Mennyire meghatározó az ember életében a kor, amelyben él... Tekintsük most csupán a 45-49 éves korukban történt eseményeket. 1845-ben Jedlik Ányos a pesti tudományegyetem tanáraként már egy éve magyarul tarthatta az előadásait. Latinul írt egyetemi jegyzeteit fordította szorgalmasan magyarra, ebből született meg fizikából az első magyar nyelvű egyetemi tankönyv 1850-ben. De mi minden történt még addig! 1846-ban Jedliket választották három évre a Bölcsészkar dékánjának. 1848-ban, a forradalom kitörésekor hiába próbálta maradásra bírni az egyetemi ifjúságot. Lélekben a forradalom pártján állt, dékánként azonban a Helytartótanács utasításainak kellett volna eleget tennie. Hogy, hogy nem, az 1948/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle. „A természettani kísérletekre szánt te rem 1848. nov. havában vívó iskolává, majd januárban kórodává alakíttatott” – számolt be róla 1849. októberi szertárőri jelentésében. Ugyanitt írta le, hogy amikor 1849 májusában Hentzi a Várból gyújtóbombák kal lövette Pestet, „a bombáztatás veszedel meitől a műszereket mentendő, kölcsönzött generálkulcsokkal nyittatá fel a szertárt, és annak szereit a bombáztatás alatt nem kevés erőfeszítéssel nagyobb részint a pincébe és az egyetemi épület biztosabb helyeire törekedett menteni...” 1945-ben Bay Zoltán, aki 1936 óta az Egyesült Izzó kutató-laboratóriumát is vezette, a gyár legértékesebb műszereit, gépeit a szovjet rekvirálástól igyekezett megóvni, sajnos sikertelenül. Részletesen és nagy láttató erővel számol be erről Az élet erősebb című könyvében. Miután leírja a gyár kifosztásának, majd a gépek leszerelésének és elszállításának egyszerre magalázó és megrázó körülményeit, így háborodik fel: „Hát ezért álltunk ellen a németeknek, még az életveszedelemmel sem számolva, amikor Németországba akarták vinni a gépeket? Valahogy megmenekültünk az egyik szomszédtól, s most a másik karmaiba kerültünk. Az egyik faji alapon hirdette a saját felsőbbrendűségét, így akart meghódítani. A másik valamilyen haladó világnézetet hirde-29 BUDAPEST 2011 augusztus Bay Zoltán portréja Jedlik Ányos portréja