Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Millisits Máté: Kultúrvandalizmus Magyarországon
Műemlékeink és különösen köztéri szobraink céltáblái és gyakran áldozatai az értelmetlen rongálásnak, vandalizmusnak, de az anyagi haszonszerzés végett elkövetett bűncselekményeknek is. Sajnálatos módon kulturális javaink sok csoportja veszélyben van, de a kevésbé védett köztereken elhelyezett alkotásokat éri a legtöbb csapás. A szoborlopások mellett gyakran előfordul a templomok rézből készült ereszcsatornáinak ellopása, temetői síremlékek megrongálása, műalkotások graffitivel történő elcsúfítása, útmenti keresztek és harangok megrongálása vagy eltulajdonítása. Nem ad erre mentséget, hogy régi korokban is előfordultak ilyen esetek. Maga a vandalizmus szó is arra emlékeztet, hogy a népvándorlás korában, 455-ben, a vandáloknak nevezett germán népcsoport nemcsak elfoglalta Rómát, hanem két héten át tartó féktelen pusztítással ki is fosztotta az Örök Várost. A közelebbi múltban történt értelmetlen károkozások közül megemlíthető például az az eset, amikor a 19. század végén részeg randalírozók összetörték Buda egyik kedvelt Nepomuki Szent János szobrát; a Fővárosi Levéltár iratai között pedig több feljegyzés is beszámol arról, hogy az 1960-as években kővel dobálták a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom szentélyének külső falánál elhelyezett Szent Flórián-szobrot. A rendszerváltozás utáni években több alkalommal is egyházi épületek lettek a rombolók célpontjaivá. A budai Mátyástemplomnál 1994-ben elkövetett robbantás tettesét és indítékát a mai napig nem sikerült földeríteni. (A szentély számos üvegablaka megsérült, a műemlékben jelentős kár keletkezett.) A 1990-es években nagy megdöbbenést keltett, amikor 1997. december 4-én a kora hajnali órákban egy férfi felgyújtotta a miskolci Deszka-templomot. A rendőrség elfogta az elkövetőt, a bíróság mentális beszámíthatatlansága miatt gyógykezelésre ítélte. Előfordul, hogy az elkövetők több alkalommal is ugyanazt a szakrális műemléket károsítják meg. Ez történt Bágyogszováton is, ahol az elmúlt nyolc év alatt háromszor lopták meg a község templomát. A tolvajok minden alkalommal az épület vörösréz ereszcsatornáját tulajdonították el. Az utóbbi évek vandál cselekedetei között külön csoport a karácsonyi ünnepkör idején felállított kültéri betlehemek felgyújtása. A teljesség igénye nélkül csak pár helység ahol ez megtörtént: Csorna, Kapuvár, Pécsvárad, Szeged, Zamárdi. Szegeden 2007 decemberében a bibliai történetet megidéző figurák elpusztításán kívül a jelenet hátterét adó dóm épületében is komoly károk keletkeztek. Megrongálódott a kapun található bronz dombormű, és a bejárat mellett lévő faragott oszlopok is megégtek. A tizenkét ószövetségi és tizenkét újszövetségi jelenetet ábrázoló kapu a tűz hatására megolvadt. Az ilyen cselekmények egyház- vagy vallásellenes szándéka nem mindig bizonyosodik be, de a vallásos embereket mindenképp megbotránkoztatják. S persze nem csak őket. Korunk vandáljai az ország büszkeségének számító nemzeti emlékhelyeinket sem kímélik. A budapesti millenniumi emlékmű Szent István-szobráról 2003-ban első királyunk glóriáját lopták el. 2008-ban a debreceni református Nagytemplom vörösréz ereszcsatornáját is elvitték, pedig a cívisváros híres temploma körüli mozgást térfigyelő kamerák rögzítik. A kegyeleti helyek és síremlékek megrongálásában, a szobrok graffitivel történő elcsúfításában sok esetben fiatalkorúak vesznek részt. Az ország temetőiben történt számos károkozás közül példaként említhető a következő két eset. A jászárokszállási temetőben 2006-ban közel nyolcvan sírt rongált meg két fiatal. A tizenhárom, illetve tizenegy éves gyerekek az alumí-Kultúrvandalizmus Magyarországon szöveg: Millisits Máté, fotó: Sebestyén László 30 BUDAPEST 2011 július Farkasréti temető: bronz dísz hűlt helye Firka a Nemzeti Színház emlékkövén a Blaha Lujza téren
