Budapest, 2011. (34. évfolyam)

7. szám július - Simplicissimus Budapestje

Senyei Károly békája (vagy ürgéje?)

Több olvasónk is jelezte, hogy szerinte tévesen adtam meg a múlt havi számban a Vigadó tér közepén álló szobor címét, mert hogy az „Ürgeöntők” lenne. Nos, valóban ez volt egy ideig a széles körben elterjedt neve. A Budapest Galéria hivatalos szoborlistája salamoni hozzáállással ezt a nevet is említi.

„Cím: VÍZCSORGATÓ GYERMEKEK KÚTJA. Alkotó: Senyei Károly. Jelleg: díszkút. Anyag: bronz. Felállítás ideje: 1896. Állíttatók: Főváros. Megjegyzések: ÜRGEÖNTŐ GYERMEKEK KÚTJA néven is ismert. 1896 elhelyezés az V., Dunakorzón a Hangli söröző teraszán. 1945 után áthelyezés a Dagály (Szabadság) Strandfürdőbe. 2000-ben visszahelyezés az eredeti helyszín közelébe.”

Igazán perdöntő azonban az, hogy mit ábrázol valójában a kút. Simplicissimus felkereste a helyszínt és közelképeket készített. Ürge nem volt tapasztalható – béka annál inkább. Ha már Senyei Károly (1854–1919), Simplicissimus egyik kedvence került szóba, gyorsan szaladjunk végig jelentősebb budapesti munkáin: a millenniumi szoborcsoportban Szent István és Szent László, a Triga a Kúria (ma Néprajzi Múzeum) tetején, a New York palota épületdíszei, a Műegyetem előtt álló allegorikus tudományszobrok, és legfőképpen a Magyar Nemzeti Bank homlokzatán a földszint és az első emelet között végigfutó dombormű-sor. Ezt kevesen nézték meg alaposan. Ezért fussunk csak végig rajta:

Az északnyugati sarkon a Fémolvasztás és Fémöntés;

a nyugati oldalon a Pénzverés (két dombormű), a Bankókészítés, a Tanítás, a Bankókezelés, a Művészek (a beugró részen látható férfi: Alpár Ignác

), a Tudományok;

a főbejáraton és oldalain az Ötvösség, az Állattenyésztés, a Földművelés, a Gépipar, a Háziipar, Ókori hajórakodás, Egyiptomi földművelés;

a tompított sarkon az Ókori állattenyésztés, a Rabszolgavásár, az Ókori kereskedelem (két dombormű); a keleti oldalon Afrikai Jelenet, Középkori Pénzváltó, Bányász, Kőfejtés, Bányászat;

az északi oldalon Talicskás Munkás és Érczúzó láthatók.

Feladat haladóknak: hol látható Hamlet, dán királyfi? (Kis segítség: koponyát tart a kezében.)

Erődítés a város közepén: előnyök és hátrányok

Mire e sorok nyomtatott formában napvilágot látnak, valószínűleg befejeződik az Egyesült Államok nagykövetsége védelmi rendszerének kiépítése, azaz a Szabadság tér elcsúfítása. Az 1998-as első nagy Al-Kaida merényletkor kezdődött érthető védekezés 9/11 után világszerte fokozódott. Mindez biztosan nem nélkülözte a budapestiek megértését és rokonszenvét. A nagy garázs akkor még csak a tervekben létezett, a tér korántsem volt olyan szép, mint manapság.

Először derékmagasságú, mélyen a földbe ásott oszlopok jelentek meg, vonaluk mélyen beleharapott parkba – ezzel azt tudják megakadályozni, hogy egy bombákkal teli teherautó hajtson neki a követségnek. Lássuk be, már ez sem életszerű.

Aztán elkészült az óriási, a mai napig nem eléggé kihasznált mélygarázs. A környékbeliek joggal gondolhatták, hogy a követség is használja majd. Ennek ellenére a dolgozók mintegy két tucat autója mindmáig a szerencsétlen Perczel Mór utcában parkol.

És a legújabb, tavaly ősszel kezdődött etap eredménye végképp elkeserít minden itt lakó vagy erre tévedő budapesti lokálpatriótát. A tervezők nyilván úgy gondolták, hogy ha a Perczel Mór utca szélességéből egy szakaszt visszaadnak, akkor egyébként mindent szabad. Elvileg is mondjuk ki: a négy méteres vaskerítés, amellyel a követséget a tér és a két oldalsó utca felől bekerítették, jó és szükséges lehet egy harmadik világbeli veszélyzónában, ide azonban brutális, pöffeszkedő és szükségtelen.

Odáig nem mennénk el, hogy a követség kiköltöztetését követeljük egy könnyebben védhető külső kerületbe, egy nagyobb telekre, hiszen az éppen a budapestiek érdeke, hogy ügyeik intézése ne ütközzék aránytalan nehézségekbe. Azt viszont igenis követeljük, hogy ne parkoljanak a felszínen. És attól, még, hogy elismerjük a Magyarországot elsősorban megvédő NATO-szövetségesünk jogát arra, hogy ésszerűen megvédje követségét (amely amerikai földön áll), nem tartjuk magunkban a felháborodást. Szégyelljék magukat, amiért elcsúfították Budapest legszebb terét.

S bár ez nem adok-kapok elszámolásban működik, a mindig a jót is kereső Simplicissmus azért megjegyezte, hogy örvendetes az, hogy a Perczel Mór utcán most már – ha fejét elfordítja a kerítéstől – kellemesen végig tud sétálni. Ugyanezt nemigen lehet elmondani a most megnyitott Kiss Ernő utcáról – tromfoltam le – , amely a követségi komplexum és a Nemzeti Bank között nyílt meg, sok évtizedes elzártság után. Mert arra inkább illik a szűk sikátor vagy a fedetlen gyilokjáró meghatározás, mint az utca megnevezés. Ott is kiépült a magas kerítés és ott is autók pöffeszkednek. Sajnos.

21

fotó: Sebestyén László