Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Aradi Péter: Souvenirs de Budapest
rabjai a standok és üzletek kínálatának. Meg számos könyvesbolténak. A már három kiadást megért Fényrajzok – Budapest című albumából, melyhez Parti Nagy Lajos írt szövegeket, jó néhány kép külön, képeslap formájában is megvásárolható. A Jégbüfé kirakatánál készített sorozatának darabjai is ismertté és népszerűvé váltak az idők folyamán. Még régebbi fényképeket dobott piacra a Százszorkép Kiadó. Vagy húszféle képeslapot a 19-20. század fordulójáról, nagyrészt Erdélyi Mór és Klösz György felvételeit. Újdonságként pedig kiadtak – a többi mellett – háromféle 2012-es falinaptárt (Budapest Anno és Most, Budavár Anno és Most, illetve Budapest Retro és Most címmel), amelyekben egymás mellé tették a régi képeket és az azokkal azonos nézőpontból, Vancsó Zoltán által napja inkban készített fotókat. Az ötlet nem új, hiszen tíz évvel ezelőtt Lugosi Lugo László már végigfotózta a Klösz által megörökített helyszíneket, s ebből a Vince Kiadó meg is jelentetett egy szép kis kötetet. Elképzelhető, hogy az inspirációt most az interneten elérhető, nagyszerű Fortepanfotógyűjtemény adta, melynek régi budapesti fényképeit a Mrsultan név mögé rejtőzött Kerényi Zoltán elkezdte rendkí vüli ügyességgel beilleszteni az ugyanott készített mai felvételekbe. Az átlagból kiemelkedő képeslap- vagy nagyobb méretű fotók közül meg kell még említeni Eck Imre Gábor fényképeit, ame lyek Budapest by Light címen alkotnak érdekes, a jól ismert helyszíneket, épületeket is különös megvilágításban megörökítő sorozatot, valamint Fény Károly fekete-fehér képeit, amelyeken csak a villamos sárga. Budapesti fotók felhasználásával készíti jellegzetes képeslapjait Sejben Richard . A 34 éves grafikus az Iparművészeti Egyetemen szerzett előbb grafikusi, majd design menedzseri diplomát. Múltidéző, barnás, szépia tónusú színvilágával mindegyik képeslapján kiemel egy-egy budapesti épületet vagy helyszínt, amelyet különféle grafikai elemekkel egészít ki, illetve montázzsal más képeket is illeszt hozzá, és ezáltal nagyon hangulatos egyveleget hoz létre, többnyire ironikus felhanggal. A gellérthegyi Szabadság-szobor nőalakja például pálmaág helyett egy nagy pirospaprikát emel a magasba, olyat, amilyet Budapest felirattal hűtőmágnesként árulnak a turistáknak. Vagy másfél tucat ilyen jellegű képeslapját kínálják a jobb belvárosi boltok. Képeslapgyár, kézműves notesz, „design-vegyesbolt” Mesés Budapest elnevezésű képeslap-sorozatával új műfajt teremtett Takács Ildikó Beáta. Ő is az Iparművészeti Egyetemen végzett, grafikus, illetve könyvtervező-illusztrátor szakon, 1997-ben. A Fiatal Iparművészek Stúdiójának tagja. Első budapesti képeit a középkori ikonok szellemét idézve, arany háttérrel festette, ezáltal kicsit szakrális módon bemutatva a főváros egyes részeit. Ötéves kora óta itt lakik, mégis egyfajta romantikus, mesés kép élt a fejében Budapestről. Eleinte képei színes fénymásolatait árulta a vásárokon, hogy a kispénzű emberek is megvehessék – szét is kapkodták valamennyit. 2005 körül rájött, hogy ebből üzletet lehet csinálni: kinyomtatott 16 képeslapot, ezer-ezer példányban, és kivitte az akkor első ízben megrendezett vasárnapi művészpiacra, a WAMP-ra. Átütő sikert aratott. Végigjárta a szuvenírboltokat, sok helyen először kételkedve fogadták, de hamar kiderült, hogy ezek a színes, mesés lapok nagyon jól fogynak, így aztán jöttek az újabb és újabb kérések: fesse meg az Operaházat, a Bazilikát, a Dohány utcai zsinagógát. Egyszer csak azt vette észre, hogy szinte gyárként termeli a képeket, amelyeket már más hordozókon is igényelnek. Így lettek noteszek, könyvjelzők, hűtőmágnesek, bögrék – és most már pólókat akarnak. Új képet évente talán hármat készít: két hétre elvonul a zsennyei művésztelepre, és egyfolytában rajzol. Mert amúgy ideje hetven százalékát az üzleti tevékenység tölti ki. Időről időre körbejárja a boltokat, beszélget az eladókkal. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden terméke Magyarországon készüljön. A megrendelések oly-4 BUDAPEST 2011 július
