Budapest, 2011. (34. évfolyam)
7. szám július - Aradi Péter: Souvenirs de Budapest
A szuvenír-biznisz legfontosabb csomópontjai: a Váci utca teljes hosszában, a Nagycsarnok galériája, a Bazilika környéke és a Budai Vár. Ezeket a helyeket tömegesen keresik fel a turisták, és valószínűleg nemigen akad közöttük olyan, aki ne vásárolna emlékbe vagy ajándékba legalább valami apróságot. De miket találhatnak itt? A választék bőséges – biztos, hogy több száz féle tárgyból áll –, mégis rendkívül egysíkú. Mindenhol ugyanazok az olcsó alapanyagból, egy kaptafára készült, gyenge minőségű, többnyire Kínában gyártott tucattermékek. Amelyekhez hasonlók persze számos külföldi nagyvárosban is megtalálhatók. Hűtőmágnesek minden mennyiségben, kulcstartók, sörnyitók, tollak, bögrék, hógömbök, levélnehezékek, sapkák, pólók – és a sort hosszan folytathatnám. A Sütő utcai Tourinform irodában egy fokkal – de tényleg csak egy fokkal – jobb a helyzet. A Népszabadság tavaly júniusban arról írt, hogy ott „megpróbálták újrafogalmazni, mi is az, hogy budapesti szuvenír”. Ez csak részben sikerült, ami re feltehetőleg maguk is rájöttek, mert most, egy évvel később nem engedték, hogy fényképezzek a shopban. Csizmadia Kristóf, a BTSZK (Budapesti Turisztikai Szolgáltató Központ Nonprofit Kft.) Turisztikai Szolgáltatások Divíziójának vezetője kérdésemre ezt a következőképpen indokolta: „Reményeink szerint szuvenír boltunk kínálata a nyár folyamán az általunk is támogatott termékekre fog átállni. Elsősorban magyar kézművesek, designerek, illetve népművészek termékeit óhajtjuk favorizálni a kínai tömegtermékekkel Souvenirs de Budapest Emléktárgy-leltár borúval és derűvel Aradi Péter Ha Budapest turisták által sűrűn látogatott részein járok, óhatatlanul belebotlom a szuvenírárusokba. Kínálatukat látva mindig nagyon boszszankodom a giccs és a gagyi tobzódásán, és értetlenkedem: miért ízléstelen és vacak tárgyakat akarnak rásózni a külföldiekre, ráadásul sokszor meglehetősen drágán? Miért nem lehet színvonalas, igényes, minőségi termékekkel megjelenni ezen a piacon? Szerencsére az utóbbi időben látok biztató jeleket, jóllehet a más szemléletet tükröző próbálkozások aránya még elenyészőnek mondható. De valami talán elkezdődött. Most elsősorban a pozitív példák közül mutatok be néhányat – a teljesség igénye nélkül. Legalább itt ezek lesznek túlsúlyban. 2 BUDAPEST 2011 július
