Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - ÖRÖKKÁVÉ - Zeke Gyula: MixArt
Szövegeket hagyni az utókorra a budapesti romkocsmakultúráról anélkül, hogy meglátogatnánk és önálló írást szentelnénk a Mikszáth Kálmán tér 3-as számú házába telepedett MixArt Kertnek – hadd kerteljek a hivatalos Garden helyett –, éppoly mulasztás volna, mint egyszer sem látni életünkben az Androméda ködöt. Ám míg ezt langaléta messzelátón át tehetjük csupán, a MixArt Kertbe délelőtt tíz óra és éjjel három óra között bármikor elnézhetünk. (A téli nyitvatartás a ház zárt tereiben szűkebb volt ugyan, ám mire az olvasó e lapszámot kézhez veszi, már túl leszünk az április 28-iki „hivatalos” kertmegnyitón.) A nagy író Szklabonyától érkezett idáig, mi négyfelől is jöhetünk. Magam legutóbb a József körút felől érkeztem a Krúdy utcán, amely a valahai Baross kávéház épületétől indul, és amely előtt a csirkelopó fiú szobra áll. Amint értesülök, a VIII. kerületi önkormányzat egyik ülésén felmerült, hogy a szobornak helyet adó ék alakú körúti beugró „A kis csibész tere” nevet nyerje, ám leszavazták. Sajnálom, mert bájos megoldás lett volna, s mert a puszta ötlet által végre meghallom a csibész szó eredeti értelmét. Amint befelé indulok, az utca elején a Krúdy sörözö, a valahai pinceborozóból lett Andersen Pub, de még jobb oldalt a kedves Café Accord is kocsmás és sörözős hangulatot áraszt. A Palotanegyed mérsékelt áhítata csak a Lőrinc pap tér táján ereszkedik a falak közé. A Horánszky utcánál már látni, hogy a Krúdy utcát onnantól teraszok uralják, így érkezünk meg a járműforgalom elől szintén elzárt, s mindenestől vendégtérré tett Mikszáth Kálmán térre. Tudjuk, nem akárhol vagyunk. Ott, a 2-es számú ház hatalmas sarokterében nyílt meg Foitl András és Németh Vladi mir (Vova) vezetésével 1989 december 31-én a Tilos az Á, a bontakozó szabadság első kultuszhelye, amely a belső tér kezelésétől kezdve, a pincér-vendég viszonyon át a kínálatszerkezetig szinte mindennek új irányt szabott a szocialista vendéglátás önmagát kiélt viszonyai között, és számos érdeme mellett az ezredfordulón szárnyait bontogató budapesti romkocsmakultúra őshelyének is tekinthető. Sok minden és sok mindenki indult onnan. (Méltán írhatta egyik kötete hátlapján önmagáról egyes szám harmadik személyben Ficsku Pál prózaíró barátom: „Munkásságára Móricz Zsigmond és a Mikszáth Kálmán tér hatott...”) Ma a tér mindenestől vendégtér, mindössze a Szentkirályi utcán haladhatnak át a járművek a Baross utca irányából a Bródy Sándor utca felé. Ha a Lőrinc pap tér zárt sarkában alagsorba ereszkedő Kamrát is ide vesszük, nem kevesebb, mint tizenkét különféle vendégteret számlálhatunk össze ezen a kis területen. (Köztük a kicsiny Lumen kávézót, amelyben Budapesten elsőként látható működő kávépörkölőgép.) Kijelenthetjük tehát, hogy a Krúdy utca említett szakasza és a Mikszáth Kálmán tér az a Józsefvárosnak, ami a Liszt Ferenc tér a Terézvárosnak vagy a Ráday utca a Ferencvárosnak. Ráadásul tudható, hogy míg az utóbbi két helyen a kerületi önkormányzatok indították el a járműmentes vendégnegyedek kialakítását, itt a hely vendéglátósai és a környék civiljei által megalakított Civilek a Palotanegyedért Közhasznú Egyesületé a kezdeményezés érdeme. Közösnek mutatkozó elképzeléseik és érdekérvényesítő törekvéseik 2008. áprilisában öltöttek szervezeti formát Szűcs Péter elnöklete alatt, aki sokáig vitte a Tilos az Á helyén 2003-MixArt szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László 34 BUDAPEST 2011 május ÖRÖKKÁVÉ
