Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Pásztor Erika: A Szabadság (tér) fantomja
tartozó francia-spanyol hátterű cég vásárolta meg és újította fel. Az építész tervezők – a 2011-ben Ybldíjjal kitüntetett Nagy Csaba és kollégája, Pólus Károly vezetésével az ARCHI-KON Kft. – a tetőtér beépítése kapcsán, a generáltervező és bonyolító Platinium Group Kft. jóvoltából kerültek képbe, a gazdasági számítások szerint ugyanis a ház felújítása a tetőtér kétszintes beépítése nélkül nem nagyon érte volna meg. Bár az épület nem állt műemléki védelem alatt, a Szabadság tér igen kényes hely. Méretei miatt a háztető mindenhonnan látszik, ide tényleg valami különleges ötlet kellett. Hiába volt az eredeti, százéves fedélszék a kor mestermunkája, holland hajóácsok precizitásával megoldott, két síkban is görbülő manzárdtető, az új kétszintes beépítés terheinek viselésére a szakvélemények szerint már alkalmatlannak bizonyult. A tető formájának és eredeti fedési anyagából adódó karakterének megőrzése, valamint az ide tervezett terek megnyitása érdekében a csapat valóban különleges ötlettel állt elő. Kétszer görbült, hajlított üvegtetőt képzeltek ide, ami elé egyedileg gyártott, ugyanilyen geometriájú, palából készült interaktív, lamellás árnyékolót helyeztek. Ez kívülről, az utcáról nézve valamennyi állásában palatetőnek látszik, miközben mögüle a kétszintes, galériázott irodából a belváros egyik legszebb körpanorámája nyílik. Az árnyékoló rendszer „intelligens”, a napsugárzás mértéke szerint automatikusan biztosítja a komfortos fény- és klimatikus viszonyokat a nagyvonalúan kialakított belső térben. Míg az üvegtető alatt lenyűgöző tereket tudtak létrehozni, az épület közlekedési rendszerét okosan úgy szervezték át, hogy minden, ami megőrzésre érdemes volt, megmaradt és megújult. A gazdasági kényszerből és a hely tiszteletéből ébredő ambíciók különleges leleményességet hívtak elő fejlesztőből, tervezőkből, konstruktőrökből és kivitelezőkből egyaránt. Ez a fajta – nevezzük így – lokális innováció egy nulláról felhúzott új épület esetében ma már talán nem – s legfőképpen nem így – működik. A DIY – do it yourself, csináld magad – kultúra az elmúlt években az élet számtalan területén, az egyedi elektronikai eszközöktől kezdve a városi kertészkedésig új lendületet kapott. Magyarországon az építészet egyedi házak esetében a tömegtermelési és iparosítási nyomás ellenére egy kicsit mindig is megtartotta ezt a DIY-szerű, helyspecifikus, egyedi termék (fejlesztő?) jellegét. Mondhatnánk, itt évszázados hagyománya van a leleményességnek, amely kiválóan kamatoztatható a volt Dungyerszky palota felújításához hasonló, igényes fejlesztési projektekben. A régit egyszerre megőrző, új igényekre átszabó tervezői és fejlesztői magatartásnak – ami messze nem csak felújítás, sokkal inkább lokális innovációra alapozott hibrid építészet – óriási perspektívái vannak Európában. A mostanában egyre többet hangoztatott környezeti károkkal és eddig soha fel nem mért és ki nem számolt externáliákkal járó mindenáron újat építés helyett ez a fenntartható fejlődés egyik lehetséges – igaz, nem olcsó – útja. Semmi, ami hosszú távra szóló minőséget képvisel, nem lehet öt-tíz év múlva eldózerolható bóvli. S ezt egyre többen tudjuk már. Hovatovább Artur Mei nig kortárs utódait sem kell félteni, hogy a stílus csapdájába esnek. Ez a fajta építészet – amit az ARCHI-KON itt példaként felmutat – a mindig megújulásra képes leleményről, a kőkemény kényszerek és a szűkös lehetőségek furcsa ötvözetéből eredő, magasabb szintű alkotói szabadságról szól. ● 23 BUDAPEST 2011 május
