Budapest, 2011. (34. évfolyam)
5. szám május - Marafkó László: Radnóti hársfái
Az A la recherche... klasszikus soraiban az egyik: „Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?”, amelyet költők, barátok és „fiatal feleségek” ültek körül. Nos, Vas István emlékezéséből tudjuk, hogy a Diana úton leereszkedve „Jean bácsi” kocsmájában „ vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok”. A Radnóti-irodalomban van más vélelmezés is a hársfás kocsmáról, de én ezt a Diana útit részesítem előnyben. A kocsma még a kilencvenes években is ott állt, nem kocsmaként, hanem kényszerűségből lakóháznak átpofozva, a vízmű telkének felső szélével szemben, merőlegesen az út tengelyére. Aztán az építési kedv letörölte a térképről. Tulajdonosát a harmincas években – öreg környékbeliektől hallottam – Varga János nak hívták. A franciás becenév magyarázatát még Vas István sem tudta. S az is a hely szellemének kísértése, hogy én a versben a „tündérléptü lányok”-at sem tudom függetleníteni az e telek túloldalán leszaladó Tündér utca nevétől. Az eltűnt kocsma helyétől harminc méterrel feljebb, az út szélén viaskodik az évtizedes téli sózás utóhatásaival meg az idővel az a pár vén hársfa, amelyekről a bevezetőben esett szó. Az emberi segítőkészség az elmúlt két évben valamilyen tömítőanyaggal töltötte ki odvaikat, ki tudja, milyen eredménnyel. Szorítok nekik, akárha érző lényeknek, hogy ne csak vers őrizze emléküket, hanem illatuk is betöltse még a környékbeli tavaszokat, koranyarakat. Hatvany Lajos pályakezdőként nagy sikerű könyvet írt „a tudni nem érdemes dolgok tudományáról”. Mi tagadás, emlegetjük a filológia hasznáról – és haszontalanságáról – szólva is. Talán ilyenek ezek a Radnóti-emlékkavicsok is. Ám e sok kis „lom” – immár József Attila verséből idéz ve – azért szép, mert „emberi”. ● 15 BUDAPEST 2011 május
