Budapest, 2011. (34. évfolyam)

5. szám május - Marafkó László: Radnóti hársfái

Az A la recherche... klasszikus soraiban az egyik: „Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?”, amelyet költők, barátok és „fiatal feleségek” ültek körül. Nos, Vas István emlékezéséből tudjuk, hogy a Diana úton leereszkedve „Jean bácsi” kocsmájában „ vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok”. A Radnóti-irodalomban van más vélel­mezés is a hársfás kocsmáról, de én ezt a Diana útit részesítem előnyben. A kocs­ma még a kilencvenes években is ott állt, nem kocsmaként, hanem kényszerűségből lakóháznak átpofozva, a vízmű telkének felső szélével szemben, merőlegesen az út tengelyére. Aztán az építési kedv letöröl­te a térképről. Tulajdonosát a harmincas években – öreg környékbeliektől hallot­tam – Varga János nak hívták. A franciás becenév magyarázatát még Vas István sem tudta. S az is a hely szellemének kí­sértése, hogy én a versben a „tündérlép­tü lányok”-at sem tudom függetleníteni az e telek túloldalán leszaladó Tündér utca nevétől. Az eltűnt kocsma helyétől harminc mé­terrel feljebb, az út szélén viaskodik az évtizedes téli sózás utóhatásaival meg az idővel az a pár vén hársfa, amelyekről a bevezetőben esett szó. Az emberi segítő­készség az elmúlt két évben valamilyen tömítőanyaggal töltötte ki odvaikat, ki tudja, milyen eredménnyel. Szorítok ne­kik, akárha érző lényeknek, hogy ne csak vers őrizze emléküket, hanem illatuk is betöltse még a környékbeli tavaszokat, koranyarakat. Hatvany Lajos pályakezdőként nagy ­sikerű könyvet írt „a tudni nem érdemes dolgok tudományáról”. Mi tagadás, emle­getjük a filológia hasznáról – és haszonta­lanságáról – szólva is. Talán ilyenek ezek a Radnóti-emlékkavicsok is. Ám e sok kis „lom” – immár József Attila verséből idéz ­ve – azért szép, mert „emberi”. ● 15 BUDAPEST 2011 május

Next

/
Thumbnails
Contents