Budapest, 2011. (34. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: Sziszi jogvitába keveredett
Ahogy számtalan példa mutatja a főváros történelmében, a hosszú tervezgetés után helyükre állított szobrok az idők során nem egyszer helyszínt, szerepet váltanak. Az önálló életre kelt művek kalandos útját gyakran még papíron sem könnyű végigkövetni. Ezek közé tartozik a fiatalon elhunyt Szécsi Antal Erzsébet királynőt ábrázoló, két méter hatvan centi magas, a legfinomabb fehér carrarai márványból készült egészalakos alkotása, amelynek évtizedek óta a budapesti Epreskert ad otthont. Néhány éve azonban Nagykanizsa megyei jogú város önkormányzata tesz hivatalos lépéseket annak érdekében, hogy a városközpontban lévő, teljes felújításon áteső Erzsébet tér köztéri díszeként megszerezze a mai helyén véleményük szerint méltatlan körülmények között tárolt műtárgyat. A két fél közötti egyeztetések egyelőre nem zárultak megállapodással. Ráadásul a szobor tulajdonjogi helyzetének állítólagos tisztázatlansága miatt ma már a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. is részese kettőjük polémiájának. A több mint százéves márványalak csupán egyetlen sértetlenül megmaradt darabja a Hódolat I. Ferencz József és Erzsébet királyné előtt elnevezésű monumentális, öt méter magas emlékműnek. Az Erzsébet szobrot is magába foglaló szoborcsoport az Országház 1900-ban kiírt épületdíszítési pályázatára született. Eredetileg a főlépcsőházban akarták felállítani, de miután az elhelyezéssel kapcsolatban statikai gondok merültek fel, az 1904-ben hirtelen elhunyt Szécsi Antal gipszmintája, amelyről még ezt követően faragták ki Carrarában a végső alkotást, végül a kupolacsarnokba került. A Steindl Imre által tervezett hatalmas, díszes talapzat két oldalán egy-egy allegorikus figura állt. Az egyik egy olajágat és gyermeket tartó nő, míg a másik egy kardját felajánló férfi. Az elfogadott értelmezés szerint mindezzel a művész a két nemzet hódolatát kívánta kifejezni. A külön alakokként megformált, majd összeillesztett királyi pár oltárszerű lábazatra helyezett, magas posztamensen állt – Ferenc József huszártábornoki egyenruhában, felesége pedig magyar díszruhában. A házon belüli helyváltozás kényszere miatt kissé módosított mintát 1906-ban végül Szécsi Antal kortársa, Mayer Ede szobrász fejezte be. De – most már talán ezen sem csodálkozunk– mégsem a kupolcsarnokban, hanem a műegyetem Petz Samu tervezte neogótikus könyvtárának aulájában helyezték el, 1910-ben. Több mint negyven évnyi békesség után az intézmény vezetőváltását követően mozdították el a helyéről. Útjában volt a kölcsönző szolgálat megújításának... Mikor 1949-ben átadták a Műegyetem újjáépített olvasótermét, a bombázások idején beomlott könyvtárban és a szállítás során is megrongálódott alkotás a Műegyetem adományaként a Magyar Képzőművészeti Egyetem epreskerti telephelyére került. A szoborcsoport 1948-ban tanulmányi célokra felhasználható nyersanyagként, Sziszi jogvitába keveredett szöveg: Rokob Tibor, fotó: Sebestyén László 7 BUDAPEST 2011 április Csonkán került be Erzsébet az Epreskertbe
