Budapest, 2011. (34. évfolyam)
3. szám március - FÉNYIRDA - Sándor P. Tibor: Éjjeli menedékhely
négy darab négyszintes munkásházban összesen 96 viszonylag olcsó bérű lakást adtak át. A tervezett további négy épület és az óvodát, boltot, munkáskaszinót és fürdőt magában foglaló közösségi létesítmény felhúzására már nem került sor. A ferencvárosi Kén utca 3. számú ház őrzi még e kísérlet emlékét. Korántsem véletlen, hogy ebben e vállalkozásban a Hajléktalanok Menhelye Egylet volt a városigazgatás partnere. Évtizedes gyakorlatuk volt már az együttműködésben. Az albumban látható menházak ugyanis maguk is egy igen sajátos kooperáció eredményei voltak. Az Egylet mindig pontos tervekkel és költségvetéssel fordult a tanácshoz, amelyeket a hajléktalan népesség sűrűsödési pontjain kiválasztott városi telkekre készített. Ezeket ezután a város közművesítette és használatba adta az Egyletnek, kizárólag a megjelölt jótékony célra. A tervezés és szervezés ingyenesen, önkéntes munkában folyt, az egyleti tagok között bőven akadt befutott építész és építési nagyvállalkozó. A fenntartás költségeit a szegények hálódíjai és a gazdagok adományai fedezték. A legnagyobb tétel, az építkezésre felvett banki hitel törlesztését pedig tulajdonképpen mégiscsak a városi költségvetés állta, mégpedig oly módon, hogy az egyletnek rendszeresen megszavazott segély mértékét mindig a törlesztő részletekhez igazította. Sőt az is megesett, hogy magát a kölcsönt is a város biztosította, amit aztán a kamatokkal együtt a maga nyújtotta segélyből kapott vissza az Egylettől. Különösnek látszó konstrukció. A városvezetés haszna egyrészt abban állt, hogy nem kellett a nyakába vennie a szervezés és az adminisztráció nyűgeit, másrészt pedig nem kellett feladni hagyományos liberális alapelveit, melyek jegyében a szociális ellátás gondja döntően a társadalmi szerveződések illetékességében maradhatott, s a hatóság pedig csak legszükségesebb mértékben vett részt a folyamatban. A Hajléktalanok Menhelye Egylet formálisan 1881-ben jött létre, de az alapítás évének 1876-ot tekintették, amikor első menhelyeiket megnyitották, akkor még bérelt helyiségekben, az Akácfa, majd a Stáhly utcában. Mindannyian a Régi Hívek elnevezésű szabadkőműves páholy tagjai voltak. A páholyban, majd az Egyletben, ahol Podmaniczky Frigyes elnökölt, a fel törekvő polgárság képviselői találkoztak, akik közül a következő évtizedekben sokan Budapest elitjébe emelkedtek, közismert és befolyásos személyiségekké váltak, szerteágazó üzleti és közéleti kapcsolatokkal. A menhelyeket bemutató album fényképeit Klösz György készítette. Bár ő nemcsak kiváló mester, de tévedhetetlen szimatú üzletember is volt, jó okunk van feltételezni, hogy ezúttal díjazás nélkül vállalta a munkát. Páholytag volt tudniillik ő is, a menhelyegyletnek is az egyik alapítója. A képek feltehetőleg a millenniumi kiállításra készültek, ahol, mint azt az egyesületi jelentés hírül adta, „a székesfőváros csarnokában működésünket kimutató egy statisztikai táblázat, menházainknak sikerült fényképészeti felvételei és egy fősz- [= gipsz-] minta volt kiállítva”. Hogy a „főszminta” melyik épületet ábrázolta (vagy netán mi egyebet), nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a menhelyen igen nagy volt a forgalom: 1896-ra már 2 034 284 vendégéjszakát mutatott ki a lelkiismeretesen vezetett nyilvántartásuk. Az album egy bécsi antikvárius közbejöttével több mint száz éve került a főváros múzeumába. Ma a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának páratlanul gazdag fényképtárában őrzik. A képgyűjtemény legjobb tudomásom szerint nyilvánosságot eddig nem kapott, osztozott azon műtárgyak sorában, amelyek gondos felügyelet alatt évtizedekig hiába várják, hogy valaki kíváncsi legyen rájuk. Most elérkezett a pillanat: az egykori Népszálló megnyitásának százéves évfordulójára készülő rendezvénysorozat szervezőinek mutatták meg a muzeológusok. E fényképek jól szemléltetik a különbséget a korai, kezdetleges, félig magánjótékonysági, félig hatósági ellátási formák és az ezeket a múlt századelőn felváltó, Bárczy István nevével fémjelzett modern községi szociális reformprogram között, mely utóbbinak a Népszálló az egyik zászlóshajója volt. A Dózsa György út elején ma is álló épületben rendezett kiállításon e képek másolatait is megtekinthetik az érdeklődők. Nem akármilyen környezetben: az ezer gonddal küszködő mai hajléktalangondozás központjában. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 30 BUDAPEST 2011 március Konyha Hálóterem
