Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Nagy Béla: Kilátás a padlásszobából
harmincöt-negyven fokos szögben. Erdélyben és a hegyvidékeken ennél néhol meredekebb, az alföldeken laposabb. A tetőtér – leánykori nevén a padlás – mindig az épületek fontos része volt. Nem csak a ház formáját határozta meg, de használatával is szoros kapcsolatban állt. Erről az Ortutay Gyula szerkesz tésében az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar Néprajzi Lexikon (Budapest 1977-1982) így ír: „...A padlás a parasz ti lakóház szerves, funkcionális része. A kamra vagy kamrák mellett a legfontosabb tárolóhelye volt a paraszti háztartásnak. A padláson a gabona, élelmiszer, ruházati felszerelés, gazdasági szerszámok, használaton kívüli holmik egyaránt raktárhelyet kaptak; erősebbé tételét a mestergerenda alátámasztásával igyekeztek biztosítani. Még szálláshelyként is szolgálhatott ..., fiatal házasok lakóhelye is volt...” A hiány parancsol A délszláv eredetű pad szó egyébként födém, padlás jelentéssel ismert már az 1400-as évektől. A korszerűbb, füsttelen fűtés lehetővé tette a padlástér leválasztását. Az elválasztó födém jelentősen megnövelte a tárolási lehetőségeket, ugyanakkor előre meg kellett határozni a padlás szerepét: könnyű szénapadlás vagy termények tárolására szolgáló, megerősített, mestergerendára bízott födém-e, amire szükség lesz. A legfelső szinten, a héj alatt kialakított szoba vagy kisebb lakás a modern idők szülötte. A manzárd fogalmához más asz szociációk is tapadtak: a 20. század elejére a szó egyet jelentett a szegénységgel és a nyomorral; erre utal, hogy Németországban az olcsó kávépótlék neve „manzárdkávé”. A pesti bérházak padlásterei eredetileg a lakók tárolóhelységét jelentik, de előfordult az is, hogy az eredetileg a földszinten kialakított mosókonyha helyisége más célra kellett, ezért azt áthelyezték ide. A 20. század elején csak ritkán hasznosították egyéb célra. A II. világháború után a megsemmisített tetők helyreállításával kellett szó szerint fedelet biztosítani a túlélőknek. A megmaradt kupolák, díszes felépítmények jelentős része ekkor tűnt el. Sok helyen ma is láthatók a városban a visszabontott és erősen egyszerűsített idomok, a fél évszázad előtti bontás nyomai. Idővel aztán az égető hiány lakásokká alakította az erre a célra alkalmas tetőtéri mosókonyhákat is. A tervgazdasággal sor került a tömegességet kiszolgáló panelprogramra is. Csak Budapesten több mint kétszázezer új otthon született meg a várost övező lakótelepeken, ami azonban mégsem oldotta meg a krónikus problémát. Ezt fel-3 BUDAPEST 2010 március A felvétel Pesten, a Kecskeméti utca sarkán készült 1867-ben A manzárd beépített tetőtérben elhelyezkedő szoba vagy lakás. A 18. századi Franciaországban egy speciális alakú (a szerk.: törtvonalú) tető neve. A manzárdtetőt úgy tervezték, hogy megkönnyítse a tetőtér lakássá történő kiépítését. Az elnevezés a François Mansart (1598-1666) francia építész és unokaöccse, Jules Hardouin-Mansart (1646-1708), nevéből ered, bár nem ők a manzárd feltalálói: a Louvre építésze, Pierre Lescot már száz ével előttük megvalósította ezt a helytakarékos ötletet. (forrás: http://hu.wikipedia.org/ wiki/Manzárd) Az Ybl Miklós tervei szerint megépült Operaházban többek között a festőterem és az 1912-ben Medgyaszay István tervei alapján épített vasbeton tetőszerkezet alatti jelmezraktár is manzárdtető alatt található.
