Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Tosics Iván: Kelet-Közép-Európa városaiban
A Magdolna negyed a szociális városrehabilitáció mintaterülete Budapesten. A cél olyan negyed kialakítása, mely képes befogadni és hosszú távon biztonságos otthont nyújtani a különböző kultúrájú és társadalmi háttérrel rendelkező rétegeknek. A program fontos eleme az itt élők bevonása, amelynek keretében sor kerül az épületek lakhatóvá tételére, a közterek (pl. Mátyás tér, Teleki tér) megújítására, az oktatás – kultúra – civil szféra erősítésére az Erdélyi utcai iskola szerepének megváltoztatásával, a Mátyás téri Közösségi ház létrehozásával (6. kép). A rehabilitáció szociális jellegét az biztosítja, hogy a lakások korszerűsítése oly módon megy végbe, hogy fenntartási költségük alacsony maradjon és szabályozható legyen. Ez csak akkor lehetséges, ha jelentős mértékű közpénz (és EU támogatás) fordítható a területre. Lényegesen eltér ettől a katowicei negyed felújításának programja, ahol a rehabilitációt piaci alapon képzelik el. A legrosszabb házakat lebontják (erre utal a 7. képen látható utca sok foghíjas telke), és helyükön kereskedelmi, szolgáltatási, irodai, oktatási intézmények fognak épülni. Nyilvánvaló, hogy a megmaradó lakóházak magas színvonalú felújítását követően a lakók teljesen ki fognak cserélődni, hiszen a magas lakásárakat, lakbéreket csak a gazdagabbak lesznek képesek megfizetni (ez a dzsentrifikáció). A szociális telepekkel kapcsolatos beavatkozások egyik fő lehetősége a bontás. A Dzsumbuj esetében ez meg is kezdődött: a 8. kép az utca felől készült, és mutatja, hogy a három épület közül az egyik szélső ikerházat már le is bontották. A döntést siettette az (ipari területek közé ékelődött) telep teljes elszigetelődése és nyilvánvaló szegény-gettóvá válása. A másik két bemutatott szegénytelep esetében nehezebb megtalálni a megoldást. A gyulafehérvári, a lakótelep közepén lévő gettóépület talán egyszer bontásra kerül, ha a város meg tudja oldani a lakók elhelyezésének problémáját. A dobrichi, városközponthoz közeli romatelep sorsa többféleképpen alakulhat: a legalizálás, infrastruktúrával való ellátás és mérsékelt felújítás elvileg ugyanúgy lehetséges, mint a bontás. Szegénynegyedek és szegénytelepek a legtöbb poszt-szocialista városban találhatók. Amit sokkal nehezebb találni, azok a jó példák arra, hogy hogyan lehet kezelni ezeket a súlyos, térben koncentrálódó társadalmi problémákat, mivel az átalakulás mai periódusában a poszt-szocialista városvezetők figyelmét inkább a befektetők vonzására alkalmas beruházások kötik le, semmint a szegények helyzetének javítása. ● 39 BUDAPEST 2010 február 6. Budapest, VIII. Magdolna negyed, 2007. április 7. Katowice, Pawla-Wodna-Gornicza negyed, 2009. február 8. Budapest, IX. Dzsumbuj, 2009. decemberében
