Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Tosics Iván: Kelet-Közép-Európa városaiban
ségen végezhették, csakúgy, mint az utcán lakni akarók (kényszerülők). Ebből következően a szegénység jórészt rejtve maradt, és térben is eloszlott a munkásszállók, lerobbant házak és telepek szétszórt világában. A kapitalizmus ebben a vonatkozásban (is) feloldotta a korábbi kényszereket: az utóbbi két évtizedben már senkit sem fenyeget büntetés, ha munkanélküli, és szabadon választhatóvá vált az utcai hajléktalanság is. A piaci szabályozás térnyerése és a közösségi kontroll egyidejű visszaszorulása a korábbinál sokkal láthatóbbá tette a szegénységet és azokat a helyeket is, ahová a szegények koncentrálódni kényszerültek. A szegények lakóhelyei A következő fotók négy poszt-szocialista város öt szegénynegyedét mutatják be egy-egy képpel. Azt mindenki tudja, hogy Budapesten a szegénynegyedeket a pesti oldalon kell keresni. Már a szocialista időszakban is különbség volt a Duna két oldala között, ami csak fokozódott a rendszerváltás és a bérlakások tömeges privatizációja után. Manapság a fővárosban a bérlakások magas aránya az egyik legjobb mutatója egy térség szegénységének. Budán alig maradtak bérlakások, míg Pesten egyes városrészekben még mindig 30-40 százalékos az arányuk, mert a lakók a házak lerobbant állapota miatt nem akarják megvásárolni lakásaikat, vagy az önkormányzat tagadja meg a privatizációt az életveszélyes épületekben. A pesti oldal egyik legszegényebb kerülete a Józsefváros, amelyen belül is kiugrik a Nagyfuvaros utca – Fiumei út – Baross utca – Mátyás tér környéke, a „Magdolna negyed” (1. kép). Ezen a területen a legmagasabb a hátrányos helyzetű családok koncentrációja és a roma népesség aránya, amihez társul a fizikai környezet folyamatos romlása. A pesti oldal szegénységi gócpontjainak másik típusát a telepek, illetve a szociális akciók keretében felépített, alacsony színvonalú háztömbök alkotják. Ezek közül a legismertebb az Illatos út és Gubacsi út sarkán 1937-ben felépített Dzsumbuj (2. kép). Itt három, egyenként négyszintes ikerépület épült, összesen háromszáz lakással. A 28 négyzetméteres lakások lakói a folyosókon található fürdőhelyiségeket, mosókonyhákat és WC-ket közösen használták. A házakon 70 év alatt jelentős átalakítások, felújítások nem történtek. Az itt élő mintegy hatszáz ember nagyjából kilencven százaléka roma, legtöbbjük munkanélküli, életkörülményeik siralmasak. Katowice a „lengyel Ruhr vidék” központi városa. Itt is érvényesült az a szocialista városfejlesztési elv, amely az ipari negyedek és az azokat kiszolgáló új lakótelepek fejlesztésének elsődlegességét hirdette. Így nem csoda, hogy a városközponthoz közeli Pawla-Wodna-Gornicza negyed régi építésű házai a végtelenségig leromlottak (3. kép). A fénykép készítésekor nagyon büdös volt, erősen érződött a szénfűtés, és az ablakon benézve cserépkályhákat lehetett látni. Dobrich városa Bulgáriában található, Várnától nem túl messze. A mintegy 100 ezer lakosú városban a városközponttól alig 500 méterre található a városon belüli roma-telep (a másik, nagyobb roma-telep a város szélén van), amelyet egyik oldalról családi házak határolnak, a másik oldalról pedig egy újonnan épített Kaufland üzlet (4. kép) . 37 BUDAPEST 2010 február 2. Budapest, IX. Dzsumbuj, 2005. novemberében
