Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Csontó Sándor: Szekrénysors
A Magyar Iparművészet 1901-es, negyedik évfolyama több oldalas, fényképekkel illusztrált beszámolót közölt az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításáról. Huszonnégy teljes szobaberendezésről ad részletesen számot, amelyeket Wiegand Ede, Faragó Ödön és Gyalus László mellett Horti Pál készített. „Hortinak a szobájában mindjárt a belépésnél igaz magyar hangulat fog el; úgy érezzük, hogy egy magyar úrnak nyugodt, derült kényelmes lakában vagyunk.” Ez utóbbi tárgyegyüttes egyik darabja az a látványos műteremszekrény, amelyet Horti tervei alapján Melczer Nán dor asztalosmester állított össze, rézvereteit pedig Ludwig Ede kovácsolta. Horti azon ritka munkáinak egyike ez, amelyeken az új európai iparművészeti törekvések és a magyar népművészet motívumelemei ötvöződnek. A rézrátéteknél a belga Art Nouveau stilizált növénydíszes, florális ékítményei, míg az alsó és felső fafrízek bogyós, szirmos sormintázatában az úgynevezett „végtelen mustrában” futó magyaros hímzések és szövött anyagok köszönnek vissza. Nincs most lehetőségünk az egész életművet bemutatni, de kijelenthetjük, hogy Horti (Hirth) Pál (Budapest, 1865 – Bombay, 1907) alig egy évtizednyi munkássága kulcsszerepet játszott a magyar iparművészet kialakításában és európai rangra emelésében. Valószínűleg még Horti tragikus halála előtt jutott a műteremszekrény a jó barát és kolléga Pap Henrik (Kassa, 1864 – Bu dapest, 1910) tulajdonába. A festő és grafikus 1897-től az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában az alakrajz tanára, később az intézmény aligazgatói tisztét is betöltötte. Tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak és a Magyar Iparművészeti Társulatnak is. Negyvenhatodik életévének betöltése után néhány nappal egy idegroham hatására a Dunába vetette magát. A szecessziós szekrénynek új gazdája lett. Dr. Kummer Rezső ügyvéd, később kormányfőtanácsos szerezte meg sógora, Pap Henrik hagyatékából. Szerette a szépet és pártolta a művészeket is, lévén ő is tagja az Iparművészeti Társulatnak. Nagylelkű ember lehetett, ennek tanúbizonysága, hogy 1913-ban – talán nászajándékul – unokaöccsének, Zobel Lajos nak adomá nyozta Horti remekbeszabott munkáját. Történetünkben itt érkezünk el a Zobel családhoz, amelynek tiszteletreméltó tagjait szűkös lehetőségeinkhez mérten alább bemutatni igyekszünk. Zobel Lajos Károly Ede (Sopron, 1854 – Budapest, 1926) felmenőinek háza, amely ma is áll a soproni Magyar utca 14. szám alatt, 1798-tól 1869-ig volt a család birtokában. Zobel Theophil Hansen tanítványa volt a bécsi képzőművészeti akadémián, és kötelező gyakorlatát is bécsi építkezéseken töltötte. A fiatal építőmérnök 1885 körül Pestre költözött, feleségül vette Scheich Annát, Scheich Károly nak a Közmunka tanács testülete tagjának leányát. Az após tekintélye és kapcsolatai is közrejátszhattak abban, hogy Zobel Lajos állami hivatalnokként helyezkedhetett el, és rangos megbízásokat kapott. Első ismert műve az 1896-os millenniumi kiállítás fatornyos dohány-csarnoka volt, a kivitelezést a Gregersen G. és fiai cég vé-Szekrénysors Csontó Sándor Egy műtárgy nyomába eredünk, amely száztíz évvel ezelőtt készült. A jelenleg rendelkezésünkre álló családi és levéltári adatok alapján felkutattuk régi tulajdonosait, és közben betekintést kaptunk a jeles Zobel família történetébe. 32 BUDAPEST 2010 december
