Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Reggelit az étvágyhoz!
Szóval, hogy nem könnyű. Sőt: inkább nehéz. Sőt-sőt: egyre nehezebb. Lehet persze tódítani a nyavalyaságot, a lényegen azonban cseppet sem változtat, inkább ront, mert magától nem oldódik meg ez sem. Sokkal inkább magától , kedves pró bálkozó, amint önkezébe helyezi sorsát, és végre a tettek mezejére lép. Vagy inkább aszfaltjára – lévén hogy nagyvároslakónak mondhatja magát –, s felmérendő a lehetőségeket járjon nyitott szemmel, hogyan enyhíthetne kis mellékessel szerényes körülményein, mert a téma, vagyis a megoldás ezúttal is az utcán hever. A Nyugatitól a bel-Belváros felé, meglátja, rövidesen ötlet-tucatok rohanják meg, mert az újonnan született fővárosi foglalkozások tárháza az utóbbi időben jelentősen bővült. De mielőtt még bármi próbálkozásba bonyolódna, jó ha tisztában van önnön képességeivel. Persze az utcai divatszakmák közül kézenfekvő lenne a figyelemfelkeltők közül választani; például az elegáns portrérajzolást, mely több okból terhelt ötletnek bizonyul; egyfelől függ a kézkészségtől, másfelől a minidigi fényképezőgépek korában egyre kevesebb babérral kecsegtet. Az utcazenészség is az elsők között szerepel, de valamely fil hallás szükséges hozzá, nem beszélve ar ról, hogy az utóbbi időben igen jelentős konkurenciaharc alakult ki, mivel a lelkes koca-szájharmonikásoktól kezdve a nem annyira lelkes akadémistákig rengeteg szólam csendül a pest-budai tereken. Egyszerűnek tűnik még mobil rózsalevendula-, esetleg bodzaárussá válni, viszont a termék gazdaságos beszerzése már nem annyira az. Összességében a tárgyi készültség szüksége (festőeszközök, hangszer, növény stb.) éppen az efféle foglalkozások könnyed művelésével megy szembe: ugyanis igazán akkor jövedelmező a foglalatosság, ha befektetés nélkül történik. Mindkét oldalon nagy úr a szükség, ezért értékelhető eredmény eléréséhez első szempont a kereslet-kínálat helyes arányának fölmérése. Ehhez kapcsolódó szakma a kutyasétáltató munkaköre. Aki erre adja a fejét, elég, ha fölad egy hirdetést, de ne adja fel idő előtt, hanem várja a feladatot: „Erős fizikumú budai lakos ként kutyasétáltatást vállalok a környéken. Nem jelentenek gondot a nagytestű kutyák sem. Előzetes egyeztetés alapján 1-4 órán át mozgatom a kutyáját, kutyáit (300 Ft/félóra) Amennyiben elutazik, akkor is számíthat rám. Kérés esetén más háziállatra is vigyázok, akár látogatom őket napközben is. Nem vagyok számlaképes, de kérem, hívjon bizalommal!” Hát, rajta, még ha a célközönség első hallásra csekélynek tűnik is, bár reményből van elég. A szükségletek kielégítésére épülő szolgáltatások közül itt van mindjárt egy másik. Tartós működéséhez minden embernek hajtóanyagra van szüksége, az élelmet ő maga nem tudja előállítani, ezért azt kisebb-nagyobb közüzletben kénytelen beszerezni. Ha nagyobb mennyiséget vásárol, olcsóbban szabadul – az ő pénztárcája sem káptalan –, ezért előnyben részesíti a hiper-kínálattal rendelkező törpe-monopóliumokat, melyekben kedvére harácsolhat az akciósabbnál akciósabb fogások között. Miután jól kiőrjöngte magát az éppen lejáró szavatosságú sajtok, és a nejlon alatt összeszáradt sütemények standjánál, a kijáratnál rendezi a számlát, majd a zsákmányt széles mosollyal kitolja a főkapun, s a kiskocsiból gyakorlott mozdulattal ömleszti gépkocsija csomagtartójába. Ekkor adódik a lehetőség, melyre a legszerényebben tengődő rétegek erre specializálódott tagjai azonnal lecsapnak. Ők szempillantás alatt odapattannak a kiürített bevásárlókocsi mellé, s megkezdik a duruzsolást, ürügy a segítség (a szállításban), célja pedig a bevásárlókocsi-használat kauciójának (20-50-100 magyar forint) megszerzése. Ez többféleképpen történhet, melynek végighallgatása közben az újdonsült munkakereső szembesül az élet igazi nehézségeivel; mialatt annyit máris megtanul (!), hogyan mentse magát: van, akinek nagyobb szüksége van a lóvéra, hadd legyen övé a meló. Rendben. Egyébként csöppet se bánkódjék, mert beköszöntött a pénzkímélő fix-érmék korszaka, melyet nagyszerű, személyre szóló találmányként hirdetnek (szintén segítség a vásárlónak, hogy ne kelljen pénzérme Reggelit az étvágyhoz! szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Örökké fejlődő világunkban semmi sem a régi. Mindenért meg kell dolgozni, még a kéregetés is aktív iparággá fejlődött. De nem elég csak kiállni a sarokra, földre vetni a gyűrött micisapkát, teljék csak szorgalmas fémpénzzel; hát nem. Meg kell adni a módját, komoly munkának álcázni a tevékenykedést, a lényeg, hogy legyen jó indoka és tartása a kérőnek. Az ily módon kitalált munkakörök a legváltozatosabb területeket érintik, előre az jut, akinek a szükségén kívül a fantáziája is méretes. 18 BUDAPEST 2010 december
