Budapest, 2010. (33. évfolyam)

12. szám december - Lestyán Sándor: Az ifjúság írói

Nos, az én első ifjúsági regényem egy való, gyerekkori élmény, azokban a mos­toha években, amikor a mi iskolánk kis di­ákjainak nem volt más öröme, szórakozása, mint a városszéli Somos-erdő. Ott játszot­tunk mohikánt, én voltam a Sólyomszem. Egy napon aztán az erdő gazdája, a gróf kitessékelt bennünket az erdőből, ahol jó darabon kivágták a fákat és a tisztásokon istállókat építettek. Az istállókban a gróf versenyparipái nevelkedtek. A versenylo­vak fontosabbak voltak, mint a gyerekek. Nagyon el voltunk keseredve. És elhatároz­tuk, hogy világgá kergetjük az erdőből a gróf paripáit. Mégpedig úgy, hogy tüzes taplót dugunk a fülükbe, ettől aztán megvadulnak és elszáguldanak a harmadik vármegyébe. Sajnos, a terv nem sikerült. A somoserdei mohikánok elvesztették a csatát a hatal­mas Károlyi gróffal szemben, aki a tetejébe még be is árult bennünket az iskolában, az igazgatónak. Mondtuk is, hogy az árulás a Károlyi grófok nemzedékről, nemzedékre szálló gazsága, hiszen a Somos-erdő, a ha­talmas birtok, a kastély is úgy lett az övék, hogy Károlyi Sándor elárulta Rákóczit és a kurucokat a császárnak. Hát erről szólt az én első ifjúsági regé­nyem, a következő pedig Gyuriról, a hős repülősről. A harmadik aztán sokáig, na­gyon sokáig váratott magára. Őszintén bevallom: hűtlen lettem az ifjúsági iroda­lomhoz. Beleszerettem Budapest múltjába, a város régi történeti emlékeit kerestem, levéltárakban, könyvtárakban búvárkod­tam, régen elfelejtett emberek nyomait ku­tattam, meg is írtam – a felnőtteknek. Most aztán jóvátettem a hűtlenségem. Felszaba­dulásunk tizedik évfordulójára az Ifjúsági Könyvkiadónál megjelenik az „Utazás az új Magyarországon” – s ebben megírtam nektek szép fővárosunk múltját, jelenét, s jövő előrevetett nagyszerű képével. A felszabadulás új szárnyakat adott az irodalomnak és életre keltette az új ifjúsá­gi irodalmat, melynek egyik legelső kato­nája lettem. Sokáig töprengünk Fazekas Annával, aki ma az Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója, hogy milyen könyveket is írjanak a magyar ifjúsági írók a gyerekeknek? Amellett kar­doskodtam, hogy a regényeken, elbeszélé­seken és verseken kívül az ifjúság szívesen olvasna olyan könyveket, melyek elveze­tik hazánk gyönyörű tájaira, s e gyönyörű tájakon élő emberekhez. Mennyi mindent mond a hazáról a Bükk, a Balaton, a Ba­konyerdő, a Hortobágy, erdő-mező állat­világa, növényvilága, minden falatnyi hely a hegyekben és a síkságon, a maga sajátos életével, a természet csodálatos titkaival, melyek csak addig maradnak titkok, míg meg nem ismerkedünk velük! Nyakamba vettem az országot. Édes te­her volt, mondhatom! Évekig jártam-keltem a hazai tájban, barátságot kötöttem erdé­szekkel, vadőrökkel, halászokkal, aludtam szénégető kunyhójában, lestem a szarvas­bikát, megfigyeltem a fészkét építő pirinyó őszapót, eljutottam a természetvédelem alatt álló területekre, ahol ritka, különle­ges virágok és más természeti ritkaságok fogadtak. Egy egész ládát megtörlő feljegy­zést, élményt gyűjtöttem, mikor hozzáfog­tam az első ilyesfajta könyv megírásához, a Muzsikál a Bükk-höz. Tetszett a kiadónak, és ami ennél is fonto­sabb: tetszett a gyerekeknek. Még a lengye­lek figyelmét is magára vonta. Hamarosan megjelent lengyel nyelven is, úgy tudom szívesen forgatták a lengyel gyerekek. Majd jött a folytatás: Zúg a nádas. Ez a Velencei-tó lápvilága, a zsombékos nádren­geteg, a kócsagok, gémek, vadlibák, vadka­csák birodalmába, a régi pákászélet marad­ványaihoz és az ottani halászokhoz vezette az olvasót. Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Zúg a nádas második kiadása, ami azt bizonyítja, hogy nem dolgoztam hiába. Közben írtam egy kis könyvet – Vadál­latokból háziállatok a címe –, arról, hogy miképpen nevelt magának az ember házi­állatot a vadállatokból. Aztán a lányolva­sók a szememre vetetették, hogy mért nem írok nekik is valamit? Ne panaszkodjatok lányok – mondtam magamban –, és írtam egy kis regényt Teleki Blankáról. Míg hang­játék is készült belőle az Ifjúsági Rádiónak. Jöttek, jöttek az olvasók levelei, hol ma­rad a Muzsikál a Bükk és a Zúg a nádas 7 BUDAPEST 2010 december

Next

/
Thumbnails
Contents