Budapest, 2010. (33. évfolyam)
11. szám november - Koszorú Lajos: Mélygarázsok és a Bell’város
lehetővé és megfelelő mérethatékonysággal – a forgalomcsillapított területek zavarása nélkül – működtethetővé teszi. Ez azt jelenti, hogy olyan helyeket kell keresni, amelyek a forgalomcsillapított területek keresztezése nélkül elérhetők, de már elég közel vannak ahhoz, hogy a Belváros, a célzott terület kiszolgálását tömegközlekedés igénybevétele nélkül biztosítani tudják. Ennek a kettős elvárásnak felelnek meg a városmag fő bevezető pontjai – a főutakkörutak menti „kaputerek” és „hídfőterek” – ahol elegendő nagyságú közösségi terület áll rendelkezésre a megfelelő mérethatékonyságot biztosító férőhelyszám és a felszínnel való kapcsolat biztosításához, továbbá ahol a mélygarázs azzal is szolgálja a város működőképességének javulását, hogy a centrum felé irányuló célforgalmat megcsapolja, végül ahol a tulajdonviszonyok, a belvárost behálózó felszín alatti közművek, a mélyben megbúvó régészeti emlékek és a talajvíz-viszonyok figyelembevétele mellett elfogadható keretek között lehet tartani a ráfordítások és a megtérülés arányát. Budapest (belvárosa pedig különösen) egy organikusan fejlődő, élő szervezethez hasonlítható. Ebből is következik az, hogy miközben az igények nagyok, a fenti feltételeknek egyidejűleg megfelelő helyszínek száma erősen korlátozott. Mélyparkoló: módjával... A város jelenlegi szövetében, a mai építésiműszaki, ingatlanpiaci feltételek mellett a szűk belváros térségében nagyságrendileg 3-4000 közterület alatti férőhely kialakítása látszik reálisnak. A közterületek alatti mélygarázs-építéssel ugyanakkor a terek megújítása válik lehetővé, így nem csak az új parkolási infrastruktúrával, hanem értékes, reprezentatív terekkel is gazdagabb lesz Budapest, a beavatkozásokkal helyreáll a 20. század folyamán széttöredezett Belváros egysége. A fenti kapacitások kiépülése azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség közterületi parkolásra. A Belváros sokféle funkciójának kiszolgálását, az ott élők mindennapi komfortját biztosítani kell, hogy ezek a negyedek ne váljanak rezervátummá. A közterületi parkolás nem ördögtől való, ha annak az értékes épített környezethez méltó a formája, és a belvárosi területek egyéb funkcióival arányos a mennyisége. A történelmi városszövetben rendelkezésre álló helyszűke miatt mindazonáltal paradigmaváltásra van szükség. – A jelenlegi útfelületi arányoknak már rövid távon úgy kell változniuk, hogy a gyalogos és a parkoló felületek a haladásra szolgáló útfelületek rovására növekedjenek. – A nagyon sűrű közösségi közlekedési hálózat miatt egyes területeken, épületeknél a parkolóhely-szám felső korlátját meg kell határozni. – Megoldandó a tradicionális üzletutcák profiljának erősítése a hiányzó kiszolgáló (parkoló-áruszállító) létesítmények ésszerű telepítésével. A fejlődési ciklusok átfedése az egyre bonyolultabb rendszerek tehetetlensége és a gyenge lábakon álló város- és fejlesztési politika miatt nyúlik el. A váltások pedig azért nyúlnak el, mert egyre nagyobb a ráfordítási igény. Ennek tudatában megjósolható, hogy az ismét teret nyerő, jelenleg egyedül fenntarthatónak tűnő közösségi és környezetbarát közlekedési módokat újabb anyag- és energiatakarékos helyváltoztatási módszerek fogják kiegészíteni, felváltani. Látható, hogy az erőteljes technológiafüggés és a fenntarthatóság követelménye abba az irányba hat, hogy a néhány évtizedenként mindent felforgató megaprojektszerű fejlesztések helyett a folyamatos, a változó helyzeteket rugalmasan követő beavatkozásoké a jövő. A belváros megúszta a túlzott „sétálóutcásítást”. Parkolókapacitása azonban még a minimálisan elégséges mértéktől is jelentősen elmarad. Az élhetőség, az egyensúlyi helyzetek felé történő elmozdulás érdekében és a vázolt új trendek alapján tehát határozottan kijelenthető: több mélyparkoló kell. (4. ábra) De mértékkel! ● 5 BUDAPEST 2010 november 4. ábra. Március 15. tér, új hídfő és mélygarázs bejárat makettje Teremgarázs Budapesten Automata rendszer viszi a kocsit
