Budapest, 2010. (33. évfolyam)
10. szám október - Bajor Zoltán: Városlakó famatuzsálemek
Fővárosunk területe a régészeti leletek tanúbizonysága szerint már az őskor óta lakott volt, fokozott emberi jelenlét azonban csak a középkor idején figyelhető meg, elsősorban a város budai oldalán. Ebben az időszakban alakultak ki, jelentek meg azok – a mai szóval élve – agglomerációs községek, melyek a későbbiekben a fővárosba olvasztva annak kerületeivé váltak. A Budapestet „létrehozó” három különálló város – Pest, Buda és Óbuda – több évszázados kialakulása és fokozatos fejlődése, valamint a környező települések létrejötte együttesen olyan, folyamatosan jelen lévő emberi hatássorozatot eredményezett, ami gyökeresen megváltoztatta a természetes növénytakaró képét. Hogy miért is fontos ez Budapest famatuzsálemeinek számbavételekor? Nos, egyes tanúfáink nem emberi közvetítéssel kerültek városi parkjainkba, a magánkertekbe, hanem már a tudatos emberi tájátalakítási folyamatok előtt is a helyükön voltak, s ha jobban figyelünk rájuk, számos ismerettel képesek megajándékozni bennünket a letűnt időkből. (Persze a legtöbb városlakó matuzsálem tudatos kertészeti tevékenység „terméke”). Régi idők tanúi Budapest teljes zöldfelületének területi aránya eléri a 15 százalékot: a régmúlt idők üzenetét tanúsító természetes és természetközeli élőhelyek nagysága is meghaladja a 3000 hektárt, ami fővárosunk területének majdnem hat százaléka! Ezek az ember által csak részben birtokba vett zöld szigetek rejtik a városban ismert többszáz tanú jelentős részét. A Duna-mente érintetlenebb részein – Északon a Palotai-szigeten és az Óbudai-szigeten, délen Budafokon, Csepelen, valamint a Háros- és Kis-Háros-szigeten – képesek voltak fennmaradni olyan ártéri galériaerdő-maradványok, amelyek még otthont adnak pár őshonos fafajnak. Ezeken a területeken a fővárosban leginkább fekete nyárakat (Populus nigra) , valamint törékeny- és fehér fűzeket (Salix fragilis, S. alba) talá lunk, de a Háros-sziget Természetvédelmi Területen hatalmas fehér nyárakkal (Populus alba) is találkozhatunk. Ez utóbbi területen a fekete és fehér nyárak magassága eléri, sőt egyes részeken meg is haladja a negyven métert, az idősebb fák törzskörmérete, pedig nem egy esetben öt méter körüli. Nem egyedül vagy kisebb csoportokban állnak, hanem szabályos erdőt képeznek, melynek összefüggő kiterjedése eléri a harminc hektárt – ez a teljes védett terület csaknem fele! A feketenyár-matuzsálemek kisebb meny nyiségben, de szép számmal sorakoznak az Óbudai-sziget keleti és nyugati, Dunával szomszédos szegélyzónájában is. A legpompásabbakat a nyugati oldalon, parkosított környezetben a Sport- és Szabadidőközpont, valamint a Kajak Club elkerített területe mentén találhatjuk meg. Ezek többsége harminc méternél is magasabbra növekedett, legtöbbjük törzskörmérete meghaladja a három métert, koruk százötven-kétszáz év körül van. Egyedi védettséget – sajnos – nem élveznek, bár a Háros-szigeten a területi védelem miatt ez nem is olyan fontos, mint lenne az Óbudai-szigeten, ahol az emberi igénybevétel évről-évre növekszik. A város azon részei esetében, ahol a tájátalakítás oly mértékű volt az elmúlt időszakban, hogy a természetes növénytakarónak csupán egy-egy hírmondója akad, a figyelem jobban ráirányult az utolsó mohikánokra. A Duna partján maradva egyetlen fát említek ebben a körben, nagy valószínűséggel a főváros legöregebb fekete nyárfáját. A XXII. kerületi Önkormányzat 1996-ban nyilvánította védetté „Vágóhíd utcai fekete nyár” elnevezéssel ezt a kétszáz éves óriást. Tudni kell, hogy ennek a fajnak az egyedei nem olyan hosszú életűek, mint a tölgy- és a hársfajok, ugyanakkor növekedési erélyük az előzőeknél sokkal nagyobb. Ezért az első hallásra talán nem annyira öregnek tűnő fa mégis a legnagyobb méretű budapesti fák közé tartozik. A 6-os út kivezető szakasza és a Duna között található keskeny sávban fedezhetjük fel az aszfalt fölé tornyosuló óriást, melynek egészségi állapota jelenleg is kitűnő. Törékeny ágait biztonsági okokból 2008-ban visszavágták, de koronája ennek ellenére is szép formát Városlakó famatuzsálemek Bajor Zoltán Budapest kevéssé ismert természeti és zöldfelületi értékeit bemutató cikksorozatunk második része a főváros élő famatuzsálemeivel, „nagy öregjeivel” foglalkozik. A választék – hál’ Istennek – olyan nagy, hogy annak csak egy kicsinyke szeletét van mód érinteni, és jobbára csupán kedvcsinálóként szolgálhat a zöldre és zöldbe vágyó nagyközönség számára. 15 BUDAPEST 2010 október ZÖLD? PARDON... A XXII. kerületben található Háros-sziget természetvédelmi terület hatalmas, negyven méter magas nyárfa óriásai között járva az ember egészen aprónak érzi magát
