Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Tarján Balázs: Szilveszter után, tavaszi kitelepülés előtt
A felsorolás azt is mutatja, hogy a jelenséget nem lehet csak egy régióhoz, vidékhez kötni. A tilalmas napok száma és a tilalom időpontja persze változhatottváltozott is – akárcsak a tiltott termékkör. Van olyan városi statutum, amely általánosságban a vasárnapot vagy a vasár- és ünnepnapokat jelöli meg, van, amelyik tételes listát ad a napokról. A tilalom kötődhet a déli prédikációhoz, de vonatkozhat a déli és esti prédikáció közötti időre is. A termékkör általánosságban – a helyi italfogyasztási szokásokhoz igazodva – a bor, a sör és az égetett szesz egyikét vagy mindegyikét magába foglalja, de olyan érdekesség is akad, amikor a hús vagy a kalács eladását is tiltja a rendelet. A tiltás jelentheti az árusítás beszüntetését, de az érintett italmérő helyek zárva tartását is. Azt, hogy indokolt volt a rendeletek kiadása ismét néhány idézettel illusztrálom. Rozsnyó város rendelete 1603-tól így kezdődik: „Az istentiszteletet ne háborgassák a bor- és sermérések meg a pálinkások”. Debrecen 1648. évi statutuma jóval keményebben fogalmaz: „mivel az vasárnapi mértéktelen dorbézolásokból ... kiváltképpen a korcsmákon sok szabálytalanságok, veszekedések és háborúságok estenek ... a két prédikáció alatt semmi úton bort adni ne merészeljenek.” Érdekes, hogy az általam átnézett joganyag egyetlen kivételét is ez a rendelet tartalmazza, ugyanis a szabály a „korcsmahősökre és a korcsmában lézengő borzsákokra” vonatkozik, házhoz, „ebédi italra” a csaplárok szállíthatnak! Pest város statutuma is figyelemreméltóan fogalmaz: „megesik, hogy vasár- és ünnepnapokon némelyek mielőtt az istentiszteletre mennének, máris kocsmába mennek és teljességgel elmulasztják az áhítatot, vagy pedig részegen mennek a templomba ... végeztetett ezért, hogy vasár- és ünnepnapokon délelőtt 10 óra előtt senki se menjen kocsmába”. Mindez jól mutatja: a becsületes polgárok bizony nem átallottak még megszentelt ünnepnapon is részegesedni. Miért fogták volna vissza magukat a hétköznapokon? A továbbiakban tehát a két, 21. századi önkormányzati rendelet céljával egyező, az éjszakai nyugalom érdekében hozott néhány múltbéli városi rendeletből szemezgetek. Ezek indoklása egyértelműen alátámasztja az intézkedések szükségességét. Rozsnyó város előbb már hivatkozott rendeletében ezt olvashatjuk: „éjszakán ként sok rendetlenséget okoznak a részeg emberek, kik csúnyán viselkedvén kiabálnak és kurjongatnak, min idegen emberek felettébb csodálkoznak, hogy mi ilyen vészes időkben ilyesmit megengedünk ... s abban főbűnös a csaplár, ki hajnalig méri bort, ezért huzassák meg bölcs uraim a harangocskát éjjel 10 órakor. ” (A harang, mint néhány angol kocsmában még ma is, a zárórát jelzi.) Besztercebánya 1588-ban részletes indoklást ad: „ámbár a becsületes tanács a hosszú együttülést, játékot, hegedülést, táncot, éneket, kiabálást, veszekedést és ütlegelést már egynéhány esztendőkben szigorúan eltörölte, mégis a becsületes tanács eme tilalmát és parancsát úgyszólván semmibe se veszik, semmi tekintélye nincs, ezért a becsületes tanács újból szigorúan meghagyja és megparancsolja a korcsmárosoknak, ne tűrjék el vendégfogadóikban vagy ivóikban az esti 9 órán túl való üldögélést, etc., hanem mindenkit kényszerítsenek, hogy rendes időben menjen haza, hogy az abból eredő mindennemű rosszaság eltávoztassék.” (Íme, itt minden együtt ta lálható: a sokszori próbálkozás, a kocsma és a „rosszaság” együttállása, valamint a záróra előírása!) Besztercebánya egyébként másfél századdal később, 1725-ben, az „éj szakai nyugalom szent tiszteletben tartása érdekében” ismét – ki tudja, hányadszor – foglalkozik a tiltással. Úgy rendelkezik, hogy polgárai közül ital mellett senki se maradjon Szent György és Szent Mihály napja között esti 10, Szent Mihály és Szent György napja között esti 9 órán túl. Sopron 1655-ben a „sok rakoncátlanko dásra”, Magyaróvár a „bor melletti gyako ri verekedések megfékezésére” hivatkozik, amikor a záróráról rendelkezik. 3 BUDAPEST 2010 január
