Budapest, 2010. (33. évfolyam)
9. szám szeptember - Zappe László: Meglepetés a Rakétabázison
Amikor a színházi emberek új játszóhelyhez jutnak, elszórakoznak vele, mint a gyerek az új játékkal. Aztán ráunnak. Így van ez a komoly költséggel és nagy szakértelemmel létrehozott termekkel éppúgy, mint a természet vagy a történelem, a politikai fordulatok kínálta lehetőségekkel. A Nemzeti Színház Gobbi Hilda termében ma már szinte mindent hagyományos elrendezésben, az egy tömbben elhelyezett nézőkkel szemben elkülönített játéktéren adnak elő, bár szélessége miatt erre a terem alkalmatlan. Amikor Mátyás Irén a zsámbéki rom templom mellől a hajdani rakétabázis egzotikus területére helyezte át a nyári játékok központját, a különféle társulatok habzsolva fedezték fel a rendkívüli helyszíneket, és minden módon megpróbálták felhasználni őket. A rakéták és hordozóeszközeik tárolására szolgáló hatalmas betonbunkerek külseje-belseje egyaránt rendkívüli lehetőségeket kínáló színházi térnek tetszett számukra. Szaladgálhattak a színészek a lépcsőkön, a domboldalakon, bujkálhattak a bokrok közt, de a betonsilókat összekötő nyílásokon is közlekedhettek. A nézőket is lehetett sétáltatni a különböző jelenetekhez alkalmasnak gondolt helyszínek között. Aztán alábbhagyott a felfedező kedv, mint rendesen. A produkciók többsége bevonult valamely kisebb vagy nagyobb zárt térbe, ahol mégiscsak biztonságosabb, és többnyire az ócska, valahonnan kiszuperált zsöllyékben, székekben ülő nézőkkel szemben játszanak. Ahogyan azt a pár ezer éves gyakorlat kialakította. Meglepetések azonban ma is akadnak. Ma is vannak szabadtéri előadások, egyebek közt ma is használják azt az amfiteátrumot, amelyet egy domboldal természetes hajlatában alakítottak ki. És ma is hoznak létre új játéktereket. A Neptun Brigád az egyik rakétasiló előtti sík területet választotta ki a Tévedések vígjátéka előadásához. Tribünt ácsoltak a nézők számára, és fekete műanyagból tengerpartot jeleztek a játékhoz. Kétoldalt alkalmilag fölaggatott függönyök szolgáltak a darabban elkerülhetetlen gyakori átöltözésekhez. A helyszín technikai szempontból éppoly alkalmatlannak tetszik Shakespeare komédiájának elő adásához, mint hangulatát tekintve. Bármerre nézzünk is, dombtetőt látunk, és a háttérben meredő ronda vasajtó sem idézi fel mediterrán városka képzetét. Ráadásul a bemutató estéjén váratlanul hidegre fordult az idő, az előadás közben egy ideig eső is szemerkélt. A meglepetést mégsem a váratlan kellemetlenségek okozták, hanem a játék. Baksa Imre rendezése a mai arab világba helyezte a két ikerpár csereberéjére és az őket életét kockára téve kereső apa kínlódására épülő ősi mesét. Ezen még nem lepődnénk meg, és talán még azon sem, hogy a ma szinte kötelező aktualizálást kultúrtörténeti visz szapillantással is kiegészíti: az Ezeregy éjszaka meséinek motívumai, rekvizitumai is beszivárognak a produkcióba. A meglepetést azonban nem az ötletek, hanem a kivitel kelti. Az amatőr – alternatív – független produkciók sokaságában edződött Ficzere Béla játssza az apát, akit halálra ítélnek, hacsak össze nem szed bizonyos összeget. A nézőkhöz fordul segítségért, mély emberismeretből fakadó reménytelenséggel. Tudjuk, hogy nem szabad adni. Aztán átad az egyik első sorban ülőnek egy kis zacskót: ha nyilvánosan röstellnénk is adakozni, amíg ő távol lesz, talán mégis összegyűlik valami. Az emberi lélek ismeretének újabb rétege szakad fel. A cselekménybe iktatott hasonló apróságokat sokáig sorolhatnám. Egyik sem önmagában jó, hanem ahogyan előadják őket. Tizennyolc szerepet mindössze tízen játszanak el, de mindegyik alaknak határozott karaktere van. Mégsem az a fontos, hogy Chován Gábor hogyan különbözteti meg a jámborabb természetű idegenből érkezett Antipholust a csélcsap és lump efezusitól, hogy Kövesdi László két Dromiója hogyan mutatja a szolgalét kétféle arcát, hogy Sza mosi Zsófia a hisztériára hajlamos feleség és Szoták Andrea az okosabb, bölcsebb nővé re szerepében hogyan egészíti ki egymást, vagy hogy hány különféle karakterré képes változni Róbert Gábor . Nem a szerepek ér telmezésében, hanem megvalósításukban rejlik az előadás titka. Abban, hogy minden alakban van valami igazán emberi, amitől a legtöbb előadásban követhetetlen shakespeare-i humor is megelevenedik. Talán ez a legszokatlanabb az előadásban. ● 31 BUDAPEST 2010 szeptember Egyetem, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Ötvös Szövetség, számos iskola, a Budapesti Turisztikai Hivatal), és ha sikerül megteremteni, a fenntartást elsősorban kisebb-nagyobb szakmai cégek támogatásaiból, a központ saját bevételeiből (galéria, látványműhely, stb.), illetve pályázati pénzekből szeretnék megoldani. Az elképzelés fontos része a ház homlokzatának felújítása, különös tekintettel a Dunaiszky Lőrinc-féle domborművek helyreállítására – már amennyiben sikerül ebben a házban tető alá hozni a központot. Az ötletgazdák az első lépéseket már megtették, felvették a kapcsolatot az illetékesekkel, és az eddigi tárgyalások alapján bizakodóak – úgy tűnik, nem lehetetlen, hogy hamarosan ötvösközpont nyíljék a Király utca 11-ben. ● Meglepetés a Rakétabázison Zappe László
