Budapest, 2010. (33. évfolyam)

1. szám január - Sántháné Antal Sára -Kiss Bori: A BUDAPEST 2009. évi tartalomjegyzéke és mutatója

BUDAPEST ürügyén és a vigasságok idején, hadd beszéljek egy kicsit most a Városról és Magamról. Kimeríthetetlenül mélységesen mély eme város historikus múltjának az Illés-kútja. Ha csak úgy sétálunk is benne (nem a kútban, hanem a városban!), minden különösebb cél és ok nélkül, mondjuk Budapest pest-budai oldalán, és váratlanul átnézünk a Duna folyam túlsó partjára, hát ott bizony rögtön szemünkbe ötlik egy ezidáig ismeretlen roppant nagy épület, melyet eleink bizonyára nem véletlenül emeltek ily magasra, s ahonnan tág tere nyílik a kilátásnak, pontosabban a két testvér- vagy még inkább az ikerfőváros panorámájának.

És ha a régmúlt szorgos búvára kellően kitartó és nem retten meg az elé tornyosuló akadályoktól, úgymint könyvtárosoktól, levéltárosoktól, képtárosoktól és egyéb más lusta és tudatlan „-októl”, a városi annalesek sárguló lapjait böngészve mindig új és új érdekességekre bukkan. Hol egy ház, hol egy ember vagy netalán egy zöldellő családfa kerül a kutató szeme és keze elé, melyek ilyetén módon mind-mind megoldandó rejtélyként állnak, a még megíratlan Nagy Budapesti Történet áthágható hágóiként. Persze, teszem, vagy inkább tesszük fel a kérdést, mi, Budapest örök szerelmesei, lehetséges-e a Nagy Történetet megírni? Képes-e rá valaki közülünk, képes-e rá egy, egyetlen egy ember, erre a gigászi, túlzás nélkül mondhatjuk, emberfeletti feladatra? Ha van ilyen, hát akkor minden bizonnyal én lehetek az csak, vagy valamely alteregóm, hiszen, ahogyan ismerőseim, kollégáim és harcostársaim szokták volt mondani, én (ÉN) több példányban létezem. És szerénytelenség nélkül mondhatom, bizony, bizony kedves feleim, igazatok vagyon. És láthatjátok, ha van szemetek, hogy ezen fáradozom immáron jó harminc éve, oly kevés sikerrel! Nem mintha törődnék a földi hívságok talmi fényével, elég nekem a jól végzett munka öröme, és néhány meleg baráti szó. Íme itt egy újabb dolog: a napi, a heti Budapest után az igazi, a havi. Szép, színes, képes. Erre is képes voltam, a semmiből újságot teremteni, melynek neve – na, ugye nem gondolnátok! – BUDAPEST