Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Török András: Városi dzsungel, magasabb fennsíkon
József építészről, aki nem volt a korszak sztárja, ellenben szívós munkálkodással jelentős vagyont, három Ferencz Józsefrendet és nemesi rangot szerzett magának. Csengel Péter és Plank Ibolya , a gyakorló műemlékes, illetve fotótörténész szerzőpár már sokat írt a Mai Manó Házról, amelynek kutatásában több fázisban is részt vettek. Részletesen adatolt és szeretetteli kutatási eredményeik ma jó alapot képeznek a sajnos késlekedő teljes felújításhoz. Süle Ágnes Katalin a Nagymező utca 14. alatt található mai Két Szerecsen bisztró házának építéstörténetét, illetve a Hild család nak ebben betöltött szerepét tárja fel. Egészen bonyolult, szövevényes történet, amelyhez időnként a főszöveget meghaladó mennyiségű lábjegyzet járul – mégse sorolható „a tudni nem érdemes dolgok tudományához”... Dávid Ferenc az egy épületben található Ernst Múzeum és a Tivoli mozi történetét gyúrta egybe két korábbi tanulmányából. A két összefüggő történet számos érdekességet takar, Fodor Gyula több, el nem fogadott tervváltozatától a Falus Elek (1884–1950) ter vezte falszínezésig, amelyet a szaksajtó lelkesen méltatott, „a megfogalmazások többsége azonban arról tanúskodik, hogy hiányzik a szókészlet Falus művészetének megragadására és jellemzésére”. Mintha manapság egy internetes szájtot akarna valaki méltatni művészeti kvalitások szempontjából... És a mozi sem nyílhatott meg probléma nélkül. Csak a próbavetítéskor derült ki, hogy a terem hatóságilag előírt lejtése nem elegendő, ezért a padlót pótlólag kellett süllyeszteni... Tóth Bernadett a Terézvárosi plébánia templom mintaszerűen alapos építéstörténetét nyújtja, egy nagyobb, kéziratos tanulmány rövidített változatában. Ha nem találni forrást a teljes munka nyomtatott kiadására, talán megfontolandó, hogy felkerüljön a templom honlapjára mint fillérekért előállítható elektronikus kiadvány. Komárik Dénes, a magyar építészettör tének doyenje a Király utca és Csányi utca sarkán álló nevezetes Pekáry-ház építéstörténetét írta meg, egyúttal megragadta az alkalmat, hogy ismertesse a tervező, a romantikus stílus egyik élharcosa, a céhrendszert magáról lerázni sokáig hiába próbáló Brein Ferenc (1817–1879) érdekes és tanulságos pályáját. Farbaky Péter a Király utca 49. számú ház telek- és építéstörténetét dolgozta fel, e „vértelen, száraz klasszicista jellegű ” épü letét, amely „egy kisebb, sokat építő mes ter típusmegoldásait” mutatja. Terve nem maradt fenn, az építő személye sem ismert. Fennmaradt viszont néhány értékes fénykép a változó homlokzatról és néhány enteriőrről. A két háború között Klein Antal és csa ládja szerzi meg az egész ház tulajdonjogát, és mindkét utcai frontra kiterjedő rövid-, pipere- és divatáru-kereskedést nyit. Még egy gondatlan gázszerelő leguruló palackja okozta jóvátehetetlen károkról is értesülünk. Vadas Ferencnek a Klauzál téri csarnokról írott tanulmánya valósággal kiemelkedik a kötetből, mert európai és fővárosi trendek közé helyezi el az építkezést, sőt annak menetéből általános társadalom- és hivataltörténeti következtetéseket von le. Megjegyzi, hogy normál ügymenet esetén az akta az önkormányzat és a mérnöki hivatal között 43 (!) alkalommal utazott... Feltárta az alvállalkozókat, követte a funkcióváltozásokat egészen a mai napig. Felhívja a figyelmet a fővárosban ebből az épülettípusból eredeti formájában egyetlenként fennmaradt csarnok egyedi értékeire. Perczel Anna Kisvárosias lakóházak a Klauzál utca páratlan oldalán című rövid írása félúton jár egy alkalmazott urbanisztikai ismeretterjesztő írás és egy vádirat között. A nagyvárosias környezetbe már nem illő szigetek fennmaradása és fenntartása mellett érvel, a tőle megszokottnál higgadtabb stílusban. Lantos Edit Az útvonal kapuja című írása a Rákóczi út és Klauzál utca sarkán álló két épület történetét tárja fel. 1903. augusztus 24-én a Rákóczi út 38. szám alatti házban volt a Párisi Nagyáruházat sújtó borzalmas tűzvész, amely átterjedt a szomszédos házakra is, és tizenkét ember halálát okozta. A korrekt és pontos tanulmány ennek kereskedelemtörténeti vonatkozásait és sajtóvisszhangját is feltárta. Társadalomtörténet Nagy Ágnes és Rigó Máté Nagymező utcai és Klauzál utcai bérházak 1941-ben című írása kiemelkedik a kötetből, mert szociológiai módszerekkel, 15 táblázat segítségével próbál érvényeset mondani, az 1941. évi cenzus adataira támaszkodva. A nem könnyű, de fontos olvasmány végén kíméletlen következtetésre jutnak: ez a módszer csak az utcán belüli tanulságok levonására alkalmas, a két utca összevetésére nem. Matern Éva százoldalas, széteső gyűjtése sajnos a kötet leggyengébb láncszeme. Egy sokak által lelkesen elkezdett, majd kényszerűen félbehagyott gyűjtés szerkesztett változatát kapjuk, amely sajnos önismétlő, és sok közhelyszerű elemet tartalmaz. Valószínűleg egy szintetizáló összefoglaló után harmadannyi terjedelemben kellett volna közölni – nem ennyi törmeléket, hanem egy-két hosszabb interjút. Esetleg meg lehetett volna rajzolni a képzeletbeli „átlagos lakót” a korszakhatárok előtt és után. Kulturális hagyományok Gajdó Tamás régen folyó kutatásainak leg fontosabb eredményeit írta meg e kötet számára két tárgykörben: az Operettszínház és a mai Thália Színház intézménytörténetét. Különösen az utóbbi lélegzetelállítóan gazdag, sajnálatos, hogy a históriának még jelzésekben is hiányos az építészettörténeti oldala (Általában az adatolás eléggű szűkmarkú – szinte teljesen üresen marad a margó, a jegyzetek helye.) Csordás Lajos Krúdy Gyula a „Sárkány fejes” házban című rövid de tartalmas tanulmányában a frissen a fővárosba került fiatal Krúdy életének a Pekáry-házban zaj ló szakaszát, illetve az írásaiba átszivárgott emlékeit ismerteti, kiegészítve egy válóperi kérelem szomorú és botrányos részleteivel. Szurcsikné Molnár Erika Az első mo dern műkereskedés Budapesten (A Könyves Kálmán Szalon a Nagymező utcában) című tanulmányában egy nagyjából-egészében elfeledett intézmény történetét írta meg, európai és fővárosi összefüggésekből kiindulva. A szalon 1903-ban, a Nagymező utca 37/39-ben létesült, belsőépítészét sikerült tisztázni (néhány szép fényképen be is mutatni), de az érdekes, komolyan adatolt írás inkább a társadalmi hatásokat és a galériás szerepkör kialakítását taglalja, a ház építése nem tárgya. Az első világháború után a szalon az Arany János utcába költözött át. Fogni-, látni-, olvasnivaló A könyvet záró adattár Süle Ágnes Katalin munkája – feltárta az egyes címeken valaha működött kávéházakat, szállodákat, más intézményeket –, ugródeszkának jövendő kutatásokhoz. A kötetet több száz feketefehér alaprajz és egyéb ábra teszi teljessé, a legtöbb közülük első közlés. A könyvet Bárd Johanna, a neves tipográfus tervezte, aki ez úttal kevéssé volt tekintettel a felhasználók (úgy is mint olvasók) gyakorlati igényeire. Ha kissé kevésbé elegáns betűméreteket, sorközöket választ, valamivel vékonyabb papírt ír elő, akkor a szépség és a praxis akár összeegyezethetők is lettek volna. De ez inkább a szerkesztő feladata lett volna, akit csak ennyiben lehetséges bírálni, minden más tekintetben süvegelés jár neki. ● [Kemény Mária szerk.:] Kismező, Nagymező, Broadway. Várostörténeti tanulmányok. (Műcsarnok, év nélkül [2009], 580 o., ár nélkül.) 39 BUDAPEST 2010 július