Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Kirschner Péter: Civilek a Magdolna negyedért
A Karácsony Sándor utca, a Magdolna negyed, illetve a VIII. kerület középső területei évtizedek óta a „slumosodás” jeleit mutatják, hátrányos helyzetű, alacsony keresetű családok, tartósan munkanélküliek lakják. A terület és az ott élők fizikailag és társadalmi kapcsolataik alapján is elszigetelődtek, és kevés eszközük van arra, hogy életkörülményeiken változtassanak illetve, hogy érdekeiket érvényesítsék. Bár a terület a belváros közelében van, mégis attól elválasztva, furcsa zárványként létezik a város szövetében. Akik nem itt élnek és nem itt dolgoznak, szinte soha nem lépnek be a területre, és ennek nem csak praktikus okai vannak: a terület rossz híre is távol tartja a potenciális látogatókat. Ez az ide települt szolgáltatásokat és a környék hangulatát is meghatározza. A Józsefvárosi Önkormányzat, a Rév8 Zrt.-vel, a Fővárosi Önkormányzattal és még számos állami, nonprofit és civil szervezettel összefogva a Szociális Városrehabilitáció Program keretében integrált módon szeretne javítani a terület fizikai, gazdasági és szociális helyzetén. Innen indult a civilek megélénkült aktivitása. Zsémbes ember – négy ház békéjéért – A Négy Ház a Magdolna negyedért Egyesület története 2005. októberében indult, amikor meghirdették a bérlakás-felújítási programot – meséli Budaházy Gusztáv. Az előzményekhez tartozik, hogy az életem sajátos fordulatot vett, ami miatt szerényebb körülmények közé kellett költöznöm. Így kerültem a Karácsony Sándor utcába, ahol akkoriban áldatlan állapotok uralkodtak. Nem túlzás állítani, hogy a környékbeli lepusztult házak a bűn fészkei voltak. A fejembe vettem, hogy ezen változtatok. Hiába tettem meg a szükséges feljelentéseket, fordultam az önkormányzathoz, az ombudsmanhoz. Kénytelen voltam magam kézbe venni az ügyeket. Engem kezdetben rendkívüli ellenszenv kísért, mert idegen bevándorló voltam, és a saját szigorú normáim szerint próbáltam élni. Alapelvem azonban, hogy nem nézem le az embereket. Mindenkinek előre köszöntem, megtiszteltem, ami nagyon zavaró volt az őslakók számára. Eleinte szánakoztak, talán furcsállották, ahogy viszonyulok hozzájuk. De megérezték, hogy ugyanolyan esendő vagyok, mint a többiek. Ez segített a megértéshez. Leültem a százéves írógépem elé, leírtam, hogy mit képzelek az együttélésről. Sikerült egyes embereket magam mellé állítani, akik hajlandók voltak a legkirívóbb esetekben fellépni a bűnözés ellen. Fáradozásaim akkor érték el az első eredményeket, amikor a RÉV 8 meghirdette azt a programot, ami segítséget adott az egyes bérházak és lakások felújításához, az életmódváltozáshoz. Egyesületünk összefogott egy Dankó utcai, egy Erdélyi utcai, egy Szigetvári és egy Karácsony Sándor utcai ház lakóival. Ezt elegánsan szociális városrehabilitációnak nevezik, amikor nem csak a házak külsejének, hanem az ott élők életmódjának, életvitelének is meg kell változnia. Ki kellett találnom, hogy mivel szólíthatom meg az Civilek a Magdolna negyedért szöveg: Kirschner Péter, fotó: Helyey Zsuzsanna Van a Józsefváros közepén egy városrész, amely a földrajzi térképeken nem szerepel. Mégis az ott élőknek, az őket segítő civileknek nagyon fontos. Olyannyira, hogy számos kezdeményezés, civil összefogás született élhetőbbé tételére. 36 BUDAPEST 2010 július CIVILIÁDA
