Budapest, 2010. (33. évfolyam)

7. szám július - Kirschner Péter: Civilek a Magdolna negyedért

A Karácsony Sándor utca, a Magdolna ne­gyed, illetve a VIII. kerület középső területei évtizedek óta a „slumosodás” jeleit mutatják, hátrányos helyzetű, alacsony keresetű csalá­dok, tartósan munkanélküliek lakják. A terü­let és az ott élők fizikailag és társadalmi kap­csolataik alapján is elszigetelődtek, és kevés eszközük van arra, hogy életkörülményeiken változtassanak illetve, hogy érdekeiket érvé­nyesítsék. Bár a terület a belváros közelében van, mégis attól elválasztva, furcsa zárvány­ként létezik a város szövetében. Akik nem itt élnek és nem itt dolgoznak, szinte soha nem lépnek be a területre, és ennek nem csak praktikus okai vannak: a terület rossz híre is távol tartja a potenciális látogatókat. Ez az ide települt szolgáltatásokat és a kör­nyék hangulatát is meghatározza. A Józsefvárosi Önkormányzat, a Rév8 Zrt.-vel, a Fővárosi Önkormányzattal és még számos állami, nonprofit és civil szer­vezettel összefogva a Szociális Városrehabi­litáció Program keretében integrált módon szeretne javítani a terület fizikai, gazdasági és szociális helyzetén. Innen indult a civilek megélénkült aktivitása. Zsémbes ember – négy ház békéjéért – A Négy Ház a Magdolna negyedért Egye­sület története 2005. októberében indult, amikor meghirdették a bérlakás-felújítási programot – meséli Budaházy Gusztáv. Az előzményekhez tartozik, hogy az éle­tem sajátos fordulatot vett, ami miatt szeré­nyebb körülmények közé kellett költöznöm. Így kerültem a Karácsony Sándor utcába, ahol akkoriban áldatlan állapotok uralkod­tak. Nem túlzás állítani, hogy a környékbeli lepusztult házak a bűn fészkei voltak. A fe­jembe vettem, hogy ezen változtatok. Hiába tettem meg a szükséges feljelentéseket, for­dultam az önkormányzathoz, az ombuds­manhoz. Kénytelen voltam magam kézbe venni az ügyeket. Engem kezdetben rendkívüli ellenszenv kísért, mert idegen bevándorló voltam, és a saját szigorú normáim szerint próbál­tam élni. Alapelvem azonban, hogy nem nézem le az embereket. Mindenkinek elő­re köszöntem, megtiszteltem, ami nagyon zavaró volt az őslakók számára. Eleinte szánakoztak, talán furcsállották, ahogy vi­szonyulok hozzájuk. De megérezték, hogy ugyanolyan esendő vagyok, mint a többi­ek. Ez segített a megértéshez. Leültem a százéves írógépem elé, leírtam, hogy mit képzelek az együttélésről. Sikerült egyes embereket magam mellé állítani, akik hajlandók voltak a legkirívóbb esetekben fellépni a bűnözés ellen. Fárado­zásaim akkor érték el az első eredményeket, amikor a RÉV 8 meghirdette azt a progra­mot, ami segítséget adott az egyes bérházak és lakások felújításához, az életmódváltozás­hoz. Egyesületünk összefogott egy Dankó utcai, egy Erdélyi utcai, egy Szigetvári és egy Karácsony Sándor utcai ház lakóival. Ezt elegánsan szociális városrehabilitációnak nevezik, amikor nem csak a házak külsejé­nek, hanem az ott élők életmódjának, élet­vitelének is meg kell változnia. Ki kellett találnom, hogy mivel szólíthatom meg az Civilek a Magdolna negyedért szöveg: Kirschner Péter, fotó: Helyey Zsuzsanna Van a Józsefváros közepén egy városrész, amely a földrajzi térképeken nem szerepel. Mégis az ott élőknek, az őket segítő civileknek nagyon fontos. Olyannyira, hogy számos kezdeményezés, civil összefogás szüle­tett élhetőbbé tételére. 36 BUDAPEST 2010 július CIVILIÁDA

Next

/
Thumbnails
Contents