Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - Kirschner Péter: A gombfocitól a szektorlabdáig
● li labdarúgás néven sportágként ismerje el. Ma százezernyi fiatal, felnőtt, idősebb ember vesz részt ilyen mérkőzéseken. A klubokban versenyszerűen legalább másfélezer játékost tartanak nyilván. Vannak, akik gyermekkoruktól életük végéig voltak egyazon klubnak a tagjai. Ami a szektorlabda elnevezést illeti, Horváth Imre vállalja a megjegyzéseket, még a szidalmakat is. Mert meggyőződése, hogy amit kitalált, a dolog lényegét írja le, fejezi ki. Ugyanis a passzolás lehetősége teszi izgalmassá, az igazi futballhoz hasonlatossá és figyelmet, ügyességet igénylő játékká a gombfocit. De a saját játékoshoz négy és fél centiméteres sugarú körön belül kell és lehet passzolni. Ezt nevezik szektornak, amelyet egy kis műanyag lapocskával folytonosan mérnek, ellenőriznek. Tévedés kizárva! A szabály – a magyar találmány – már korán megszületett a Szektor Klub nevet viselő társaságban. Így az elnevezésben van némi nosztalgia is. 1910-et tekinti a szakág születési évének: az évfordulót szeptemberben ünneplik Pécsett, Európa-bajnoksággal. Nem pusztán azért, hogy Európa Kulturális Fővárosa valami egyedi programmal rukkoljon elő. (Bár nem hiszem, hogy bármelyik előző kulturális fővárosban szerveztek volna hasonló rendezvényt.) A verseny tisztelgés Balogh László egykori szabómester emléke előtt, aki elsőként gyűjtötte össze az ország összes megszállott gombfocistáját, és szervezte meg a sportág rendszeresített mérkőzéseit. – A passzolás speciális szabályán kívül hasonlít-e valamiben az élő- és a gombfoci? Az igazi jelzőt már csak óvatosan merem leírni, hiszen mindkét játék hívei meglehetősen önérzetesek. – Egyre több a párhuzamos vonás: szigorúak az egységesítő nemzetközi szabályok. De még jellemző, hogy a grundfocihoz hasonló módon a két fél alkalmilag egyezteti a partira vonatkozó eljárásrendet. Azok az idők már régen elmúltak – látom a bolt pultját tanulmányozva is –, amikor az asztali csapat „gombjaira” egy-egy világhírű klub, vagy a nemzeti válogatott tagjainak a fényképe került. A műhelyben előállított, öntött, esztergált, csiszolt, színezett műdarabok látszólag teljesen egyformák. Pedig dehogy. A profi játékos, aki felkeresi Horváth Imre műhelyét, előbb próbajátékot játszik. Mint a nagy klubcsapatoknál. Ő már néhány lövés után tudja, hogy az illető kezéhez, stílusához, kézügyességéhez, taktikájához milyen játékosokat vagy éppen pálcát kell készítenie. A csapatok többsége egy-egy sportegyesület igazolt szakosztályaként működik. Ennek ellenére a futballklubok, pontosabban kft-k még nem mindenütt tekintik egyenrangú szakosztálynak az övékét. Kivétel az MTK, ahol Horváth Imre gyermekkori vágya, eltökéltsége eredményeképpen szakáguk a futballklubhoz tartozik. Ő a szakosztályvezető és az edző egy személyben. Mert ki gondolná, de a felkészülés itt is erőnléti edzésekkel kezdődik. Legjobban a tájfutás vált be, amelyik egyszerre jelent fizikai és szellemi gyakorlatot. Ezt követik a sakkhoz hasonló játszma-elemzések meg a taktikai elemek próbálgatása. Az állóképesség, a kézügyesség, a koncentráló képesség egyformán fontos. Ezt a játékot nem is lehet akárhol játszani, mint ahogy a csocsót például lehet akár kocsmákban, egy-két sör elfogyasztása után. Ezt még Bajor Imre is komolyan vette, amikor 2004-ben a világbajnokság kezdőrúgását ő végezhette el. A pályát, amelyen a nyitó mérkőzést játszották, megkapta emlékül, hogy azon küzdhessen meg otthon az örök s nagy ellenféllel, Gálvölgyi Jánossal. Talán ők is ott lesznek szeptem berben a pécsi Európa-bajnokságon. ● 29 BUDAPEST 2010 január ● A Magyar Festők Társasága január 21. és február 4. között rendezi meg FEKETE KÉPEK című kiállításának 2. Fordulóját a Magyar Alkotóművészek Házában (XIV. Városliget, Olof Palme sétány 1.) A kiállítás gondolata abból a megfigyelésből indult ki, hogy a korábbi festői szemlélet és gyakorlat által korábban megbélyegzett, „a természetben nem létezőnek” nevezett fekete szín egyre intenzívebben jelenik meg a későbbi és a kortárs festők műveiben. A kiállító művészek a tárlaton a fekete változataival festett képek széles skáláját mutatják be. ● A Bárdos Lajos Társaság február 12.án, szombaton este 6 órakor a Régi Zeneakadémián a Cantabile kórus előadásában Bárdos Lajos hangszeres műveiből, dalaiból és kórusaiból összeállított koncertet rendez. Vezényel: Vékei Mariann. ● A Barátság Klub január 27-én, szerdán margitszigeti sétát szervez: télvíz idején. Megtekintik Szent Margit sírját, a premontreiek, ferencesek, domonkosok kolostorának romjait, a víztornyot, a zenélő kutat, a művészsétány szobrait. Mindenkire ráfér egy kis nyugalom Pest és Buda között, a Duna ölelésében. A klub szervezésében január 29-én, pénteken délután 5 órakor Vasas-Ezredvég címmel zenés irodalmi estre kerül sor a Vasas Művészegyüttes színháztermében. (1085 Bp., Kőfaragó utca 12.) Február 3-án, szerdán az Iparművészeti Múzeum 1896-ban épült palotáját, a főváros egyik legszebb középületét látogatják meg. Február 7-én, vasárnap hóvirág-túrára indulnak a klub tagjai. Kisvonatozással és gyalog a Börzsönyben a Kismaros, Királyrét, Zebegény, Szob, Nagymaros, Márianosztra utat járják be. A Barátság Klub rendezvényeinek részleteiről a VIII. Magdolna u. 6-8. sz. alatti Vasas Székházban, vagy a 06/20/971-1599-es telefonszámon kaphatnak felvilágosítást. ● A Művészetbarátok Egyesülete január 20-án, szerdán 17.30 órakor Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő szerzői estjét rendez meg az Erzsébetvárosi Közösségi Házban (VII. Wesselényi u. 17.) ● A Gyermekmédia Egyesület „Kijön-e a medve a barlangjából?” címmel környezetbarát gondolkodásra és állatszeretetre nevelő családi programot szervez január 23-án, szombaton a nagytétényi Campona bevásárlóközpontban. Lesz barlangász bemutató, bioélelmiszer-kóstoló, kisállat-kiállítás és medve-kvíz. KALAUZ
