Budapest, 2010. (33. évfolyam)
7. szám július - Rokob Tibor: A védett meggyleves
hosszú belső udvart kőkerítés szegélyezte. Elkészültekor az épület csak egyemeletes volt, és nem U alakú, mint ma: csupán az épület cselédszárnya nyúlt be az udvar felé, L alakban. Az építtető hamar megvált házától, ugyanis 1918 júniusában egy lábakon álló, 30 négyzetméteres toldalék hozzáépítése már az új tulajdonos, Gold mann Fülöp és neje nevéhez fűződik. Bár a tervező ekkor már évek óta itt lakott, az építőmesteri munkákat nem ő, hanem Balás Farkas építész végezte. Egy évvel később egészen az udvar végéig bővítették volna a cselédszárnyat, a földszinten egy második lépcsőház és garzonszobák kialakítását tervezték, a padláson pedig a tárolók mellett vasalószoba, mosókonyha és szárító épült volna – ez az elgondolás azonban még az engedélyeztetésig sem jutott. A régi tervlapokat a csaknem huszonöt éve itt lakó, rendkívül agilis közös képviselő őrizte meg. Tárnokiné Jakab Katalin nak nagy szerepe van abban, hogy a háznak két egymást követő kerületi értékvédelmi pályázaton összesen másfél millió forintot sikerült elnyernie. Ebből tudták – persze tetemes önrésszel – újravakoltatni, újraszigetelni az épületet, felújítani a stukkókkal gazdagon díszített kapualjat, áthelyezni a falon kívül futó gázcsöveket. Ha legközelebb pénzhez jut a lakóközösség, a kovácsoltvas kapu rendbe hozása következik. A ház a húszas években élte igazi fénykorát. Ekkor lovag Sternád István magyar királyi kormányfőtanácsos személyében ismét új tulajdonos vásárolta meg az épületet. Az 1926-os emeletráépítésnek és az újabb fedett terasszal történt bővítésnek köszönhetően alakult ki lakóház végső formája. Ma tizenkét lakás van benne, de a húszas-harmincas években mindhárom emeleten csak egy-egy család élt. Egy szint 282 négyzetméter volt, abból 200-at parketta borított. Katalin sokat beszélgetett régi lakókkal. Elmondásuk szerint Sternád nagyon szerette a művészeteket. Nem kizárt, hogy a szobrok nem 1913-ban, hanem később, az ő idejében és megrendelésére kerültek mai helyükre. Az alkotó kilétét azonban nem tudni. Korábban gyönyörű díszkút is állt a kertben, de ennek már alig maradt nyoma. A háborúban számtalan sérülés érte a ház belső, udvari részét. A kutya orrát állítólag szovjet katonák lőtték szét. A lépcsőházban és a folyosókon szerencsére megmaradt az eredeti kövezet, és épek a hatalmas váztáblázatos bejárati ajtók is. A csaknem négyméteres belmagasságú, harminc négyzetméteres utcai szobákban nagy társasági élet folyt, a Sternád család hatvan-hetven személyes estélyeket is adott. Rendszeresek voltak a kártyapartik – a játékhoz korláttal ellátott, dobogóra emelt kártyasarkot alakítottak ki. Csillárok, íróasztalok, faliszekrények, fotelek őrzik még a kor hangulatát. Az egymásba nyíló helyiségeket fabetéttel díszített, széthúzható üvegajtóval lehetett leválasztani. Az ajtót tagoló ovális fakörök visszatérő motívumként jelennek meg a lakásban. Hihetetlen ritkaságnak 12 BUDAPEST 2010 július
