Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Zeke Gyula: Trapéz
A Központi Vásárcsarnokra és környékére mindig úgy tekintettem, mint Budapest afféle biztonságos övezetére, ahol a városi múlt példásan szervesül a mindenkori jelennel, és ez a kényes egyensúly akkor sem borul fel, ha fél éven át épp nem járok arra, csak a túlpartról vagy a villamoson ülve nyugtázom, hogy az épületek és utcák a helyükön állnak még. A figyelmemet csak tovább altatta, amikor Thacher miniszterelnök asszony 1983-ban a csarnokba látogatott, az árusokkal ott hosszan elbeszélgetett, paprikafüzért is vásárolt tőlük, majd amikor a kiskörút Kálvin térig tartó szakasza 1989-ben visszakapta a nevét Tolbuhin marsalltól, és újra Vámház körút lett, végképp megnyugodtam. Aggodalmam azóta parázslik ismét, amióta a Kálvin térre rondították azt a két ormótlan üvegszörnyet, nem tudom, feltámad-e valaha Budapest a modernitás roncsoló éber kómájából, de ha igen, a feltámadásnak mindenképp e két épület bontásával kell kezdődnie. Nézzenek csak szembe velük a főváros (legalább nekem) legszebb hídjáról – melyet legitimista létemre szabadságomban áll Ferenc József hídnak mondani –, nézzenek csak szembe velük a csarnok előtti megálló bűzös szigetéről, milyen fenyegetőn terpeszkednek a téren ezek a technorémek, csoda, hogy még nem indultak vizet inni a Dunára, s taroltak le útközben mindent. Ám még így, manapság is különös kedvvel indulok befelé a Pipa utcán, jólesik visz szanéznem a körút klasszicista sarokházára, ahol a Nádor kávéház állt, melyben díszes csempéivel és kampóival még úgy húsz éve is nyitva állt a hentes, és ahol a For Sale-ben oly sokat hallgattam barátaimmal sörözés közben Dönci gitárszólóit, melyekkel jó egy éve már igen távoli publikumot szórakoztat. Hármas védelemben érzem magam ilyenkor, a Corvinuson közgazdászokat képeznek, gondolom, akik majd rendbehozzák az országot, a csarnok mégiscsak a piac csökönyös életképességéről tanúskodik, a Duna a világgazdaság áramába kapcsol, csőd esetén pedig átmehetek Budára, és a Libellában 37 BUDAPEST 2010 június ÖRÖKKÁVÉ Trapéz szöveg: Zeke Gyula, fotó: Sebestyén László
