Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Rákos Katalin: Eiffel téri kert és irodaház
28 BUDAPEST 2010 június hátsó részén, egy ferde falon zubog le, majd lent, egy kissé távolabbi medencében folyik össze. Felette fapallókon lehet sétálni, vagy akár a víz fölé lábat lógatni. A középen kialakított, előadásokra, rendezvényekre alkalmas természetes porond elég tágas ahhoz, hogy ne érezzük magunkat bezárva, s nem is fekszik olyan mélyen, mint az Erzsébet téri Gödör. A nap minden felületet ér, a rézsűkön tényleg lehet pihenni, mert viszonylag csönd van itt. Ezt a gördeszkások és a görkorisok sem fogják megbontani, mert az aprókavicsos lapok felülete „járműveikhez” nem alkalmas terep, illetve a padok hiánya és a sok zöld miatt a hely egyszerűen érdektelen számukra. Kevés viszont a kerékpártároló. A kert maga építészeti szempontból is érdekes, megfelelő talapzatot biztosít a pályaudvar három épülettömbjének, középen a fogadócsarnokkal. Az irodaház előtt húzódó teraszról nézve feltárulnak az eddig rejtett homlokzatok is. A hátsó részen a frissen ültetett fák rálátást hagynak a MÁV rendezetlen területeire. Objektív szépséghiba. Ki tudja, mi lesz ezeknek a sorsa? Sínek feletti parkok, zöld felület? Az ilyen jellegű beruházások egyelőre még az Egyesült Államok nagyvárosaiban is nehezen valósulnak meg. A már sokat kritizált új bérirodaház, melyet a Finta és Társai Építész Stúdió építésze, Fekete Antal tervezett, a ker tet lezáró falként viselkedik. A megbízó követelménye – a funkcióból eredően – nyilván a minél könnyebben alakítható, osztható, bővíthető terek kialakítása volt. A hátsó tömb két lépcsőtér köré szerveződik, egy-egy szintet akár teljesen egybe lehet nyitni. A terület beépítésére nem írtak ki pályázatot, jól tudjuk azonban, hogy a bérirodaházak megrendelői, még ha meg is pályáztatják épületeiket, azt az építészt választják, aki olcsó, funkcionális és visz szafogottan elegáns megoldást javasol. Ez az épület ilyen. A tervezői szándék szerint korszerű, környezetébe belesimuló tömböt kívántak létrehozni. Acélváz, üveg függönyfallal. A hátsó, hosszú tömb felületét finom megoldások teszik valamilyen szinten tagolttá. A homlokzat fala a körút felőli részen alig észrevehető háromszögben lép a térbe, innen hátrafelé a fal szintén ferdén folytatódik enyhén a tér irányában. Az üvegfal tagolása hasonlóan visszafogott, az ablakként funkcionáló részeket nagyobb felületen fehér vonalakkal átszőtt táblák keretezik. Az így kialakított tömböket függőlegesen három keskenyebb sáv osztja, melyekben az egész felület tükröző. Ezek a finomságok nem minden nézetből érvényesülnek: főként akkor hat az épület egyetlen hosszú üvegfalnak, mikor a körúton a kert bejárata előtt elhaladunk. A Podmaniczky utca felől, hátul egy kisebb, falazott homlokzat magasodik, középen láttatva az üvegtömböt. Az utca felé nincs áttörés az épületen, mivel a Posta tömbjei végig az irodaház mellett húzódnak. A körúti homlokzatot színes üvegcsíkok tagolják. A postához csatlakozó rész keskeny toronyként próbál illeszkedni annak szélső rizalitjához. A fölé nyúló üvegtér most üresen áll, funkciót kell számára találni. A szikrázó tehén és a kivilágított karácsonyfa eddig csak rontott az épület összhatásán. Ez a rész a Nyugati térről néz ki igazán megnyugtatóan, harmonikussá teszi az együttest a tetők változatossága és az, ahogy a tervezők a hosszan elnyúló homlokzat tagolásához a három meghagyott platánfát is felhasználták. Itt valóban érezni a törekvést, hogy az együttes belesimuljon a környezetébe. Remélhetőleg a kert nyáron benépesül majd, és az Eiffel tér új közösségi értékként szolgálhat, beteljesítve a Finta Stúdió szándékát. ●
