Budapest, 2010. (33. évfolyam)
6. szám június - Kirschner Péter: Civilek a gesztenyefák alatt
1999-ben, annak örömére, hogy a régi kockaköves vagy éppen kövezetlen utca aszfaltburkolatot kapott, kis ünnepségre gyűltek össze lakói. Ugyanis ez a régi terv sem valósult volna meg anyagi hozzájárulásuk és aktív közreműködésük nélkül. Gyarmati Imre, az akkor frissen megala kult Budafoki Péter-Pál Utca és Környéke Polgári Kör alelnöke a következő szavakkal avatott: „A polgári kör és az utca valamennyi lakója nevében azzal veszem át az új utat, hogy vigyázunk rá, s mindent megteszünk, hogy környezetünk szépüljön, kulturálódjon.” Azután gurulhatott a söröshordó. Ebben erősebbnek mutatkozott az út- és hídépítő hagyomány, mint a budafokiak borkultusza. Mert természetesen ennek is vannak errefelé erős hagyományai, az e tevékenység köré szerveződő munka máig meghatározza az itt élő viszonyát örökségükhöz. Igaz, az 1880-as évek végén a szőlők nagy része kipusztult, de a híres budafoki pincéket a borkereskedelem mind a mai napig eredményesen hasznosítja. És a borászkodás után itt alapozta meg a hazai pezsgőgyártást Törley József és François Lajos . Ki tagadná, e két műfajnak erős köze van egymáshoz. Nem véletlen, hogy a kör céljai között megbecsült helyen szerepel a múlt feltárása, a hagyományok megőrzése, továbbélésük elősegítése, a kulturális programok, a közösségi élet. De legalább ilyen hangsúlyos a környezeti kultúra és a környezetvédelem. A közösség erejét adja az is, hogy figyelnek egymásra, segítik a rászorulókat, a mindennapi ügyekkel nehezebben megbirkózó idősebbeket. A környezetvédelem talán nem véletlenül áll közel dr. Szigeti Zoltán hoz, a jelenlegi elnökhöz, hiszen civilben az ELTE biológus professzoraként is a természeti értékek pártján áll. Apropó: pártok! Az elnök már első mondatában leszögezi, hogy megalakulásuknak és elnevezésüknek nincs köze a később hasonló nevet választó politikai mozgalomhoz. Zárójelben: több olyan egyesület viseli a XXII. kerületben nevében ezt a szókapcsolatot, amely esetleg már jóval több mint száz éves. A belvárosiaknak csendes külvárosi utcát az ott élők ma már zajosnak tartják. Az aszfaltozás óta nőtt meg igazán az átmenő forgalom, ezt számos intézkedéssel voltak kénytelenek visszaszorítani. Alsó szakasza a történelmi jelzővel illethető része, amelynek dísze a kápolna és a mellette álló ősi juharfa. A legenda szerint egyidősek, az utóbbit Magyarország legidősebb fái között tartják nyilván. Itt találhatók a régi borházak, cselédházak, patinás – száz évnél is régebbi – épületek és a pincék zöme. Ezen a történelmi szakaszon úgy ismerik egymást az emberek, mint egy faluban. – Én is gyütt-ment vagyok, mert még csak tíz éve lakom itt. Az újonnan beköltözötteket nehéz megszólítani. Sokáig nem gondoltunk rá, hogy a gyerekeken keresztül őket is könnyebben el lehet érni. A tavalyi Péter-Pál napi program sok új tagot hozott közénk. Egyelőre azonban azt látjuk, hogy az új házakat, kerteket, az utca felső szakaszán erős-magas kerítéssel veszik körül. A bizalmat az sem erősíti, hogy ugyan kisebb mértékben, de itt is romlik a közbiztonság – meséli az elnök. – Az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre a kulturális programok a legalkalmasabbak. Előadássorozatokat tartunk az utca és a kerület múltjából. A környéken élő művészek rendszeresen megörvendeztetnek irodalmi és zenei estekkel, kiállításokkal. Nyitott események ezek, ami természetes is, hiszen közhasznú szervezet vagyunk, melynek tevékenysége túl kell hogy érjen a tagság körén. Rendezvényeinken egyre több olyan utcabéli vendég is részt vesz, aki még csak érdeklődik irántunk. De nekünk ez is öröm. A kötődés kialakulása az új beköltözőknél lassú folyamat Ehhez például nagyon fontos lenne végre egy helytörténeti múzeum létesítése, mert ebben a kerületben igazán volna mit megmutatni. A mi utcánk és környéke például a magyar borászat egyik élő múzeuma lehetne. Ezért állítottunk emléktáblát két híres borászunknak, Pettenkoffer Sándor nak és Schams Ferenc nek a tangazdaságban, ahol a jövő borászait képzik. A svábság kultúrája, a borkultúra – ezek az utca hagyományainak pillérei. A polgári kör rendezvényeinek is egy régi-új pince, a Seybold-Garab pince ad otthont. (Néha még borkóstolót is.) Már készülnek az idei Péter-Pál napra (június 25-én délután kezdődnek a programok, s eltartanak 26-án délutánig – részletek a KALAUZ hasábjain), arra azonban még nem gondoltak, hogy az utca Péterjeit és Páljait számba vegyék. Szigeti Zoltán szerint amúgy sem őket ünneplik ilyenkor, hanem az egész közösséget. Jöjjenek, nézzék meg, mitől lesz igazán hangos, jókedvű egy máskor csendes utca. ● Civilek a gesztenyefák alatt Kirschner Péter 18 BUDAPEST 2010 június CIVILIÁDA
