Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Nagy-Budapest városrendezése: II. Lakó-, ipari-, és zöldterületek
otthon, a munka és a pihenés, felüdülés. Számszerűen is ezek foglalják el a város területének legnagyobb részét. Persze semmilyen kategóriát, így ezeket sem lehet mereven érvényesíteni. Így pl. vannak olyan lakóterületek, amelyeken kialakult kisipar van, ezek a vegyes ipari és lakóterületek. Vannak viszont olyan lakóterületek – a villaövezetek –, amelyek zöld jellegűek, tehát ezek is vegyes rendeltetésűek. A különleges területek egy része – pl. a City vagy a Vár – egyben lakóterület is, a gyógyfürdő-területek, pl. a Tabán, egyúttal zöldterületek. Az egyes kategóriák között tehát átmenetek lehetségesek, sőt szükségesek. Ugyanígy szükséges mind a három területi kategóriában fokozatokról is gondoskodni. A lakóterületeknél a laksűrűség és ezzel összefüggésben az építkezések sűrűsége, magassága szerint különböző fokozatokra van szükség. A legmagasabb fokozat a belvárosi sokemeletes bérházak területe, a legalacsonyabb a külterületi kis családi házaké, közben vannak bérvillák, alacsonyabb beépítésű bérházak fokozatai. Az ipari területeknél a gyárüzemek zavaró jellege az, ami a fokozatokat adja; így az egyik fokozat a bűzös, veszélyes üzemek, mint pl. a kátrány-, olajfinomító gyárak területe, a másik a csak a közvetlen környezetet zavaró gyáraké, mint pl. egy nagyobb textilgyár, a harmadik a kisebb, nem zavaró üzemeké – mint pl. egy nyomda, amely utóbbiak lakóházakkal vegyesen is elhelyezhetők. A zöldterületeknél a legmagasabb fokozatba az erdők, közparkok tartoznak, amelyeket nem szabad beépíteni, legfeljebb egy-egy közcélú, ideillő épületet lehet benne elhelyezni – mint pl. a Margitszigeten a fürdőket, a Városligetben a múzeumokat. A következő fokozatban már szabad lazán lakóházakat is építeni, ilyenek pl. a budai villaövezetek. A harmadik fokozatba a külső, mezőgazdasági művelés alatt álló területek tartoznak, ahol építkezni nem szabad; ezek ugyan nem gondozottak, mint a közparkok, mégis zöld jellegűek. A lakóterületek kijelölése az általános városrendezési tervben azzal az elgondolással történt, hogy Nagy-Budapest területén 3 millió lakost lehessen korszerűen és változatosan letelepíteni. Erre bőven van hely a főváros területén, a 3 milliós lakosszám pedig igen hosszú időre fedezi a várható szükségletet illetőleg népességszaporulatot. A lakóterületek igen tekintélyes része – a nagyobbik fele – családiházas településre alkalmas, alacsony beépítési fokozatú terület, amelyen közel 1 millió lakos helyezhető el. A lakosság többi része a különböző, magasabb fokozatú, belsőbb városrészekben, többemeletes házakban juthat elhelyezéshez. A legmagasabb fokozatú lakóterületek – amilyen pl. a jelenlegi Belváros, Lipótváros – kijelölése úgy történt, hogy azok a Duna mentén, észak-dél irányban elnyúló sávot alkossanak, így tehát minél nagyobb lakosszám helyezkedhessen el a Duna partjai közelében. Ez a sűrűn beépíthető terület alkotja a nagyváros főközpontját. Ezen a főközponton kívül, a mellékközpontok körül is 25 BUDAPEST 2010 május 1948. december: a Kossuth híddal Az Árpád híd pesti hídfőjének makettje (1953)
