Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Zsigmond Gábor: Minden hatodik órában
dig maga villamos, konkrétan az egyik 1941-ben, még a budai főműhelyben gyártott F1A típusjelű BSzKRt motorkocsi. Rendszeresen visszavisszatér egy győri gyártású pótkocsival csatolva évtizedek múlva is. A sokaknak emlékezetes csapóajtós villamoson fürtökben lógnak az emberek, hol felugrálnak a járműre, hol leugrálnak róla. A film egyébként a korszak használta más típusokról is képet ad. Feltűnik például a későbbi sztár, az UV, ezeket 2007 nyaráig láthattunk a délbudai vonalakon. A valaha gyártott legnagyobb darabszámú hazai típust 1956-ban kezdték forgalomba állítani. Itt a 6-os vonalán láthatjuk, ahol már 1978 óta nem közlekedtek menetrend szerint ezek a járművek. A nagykörúton futó UV filmkockáin sikerült egy igazi filmes bakit is felfedezni: az említett villamos elgázol egy utcán rohangáló férfit, ám az ijedt utasok és a kalauznő egy teljesen másik típusú villamosból ugranak ki, hogy megnézzék, mi történt a szerencsétlen férfival. Talán az utóbbi villamos jobban illett a propagandafilm eszköztárába, a kocsi tetején ugyanis a „Ne ugorjék mozgó villamosra!” felirat olvasható, szép nagy betűkkel. A felelőtlen, könnyelmű közlekedés nap, mint nap szedi áldozatait. Éppen ezért van szükség arra, hogy a villamosközlekedés hivatásos szakemberei, a kocsivezetők és kalauzok munkájuk során mindent kövessenek el a balesetek megelőzésére – halljuk közben a mesélőt, és látjuk a remízből hajnalban kifutó villamosokat meg a csapóajtókkal bajlódó kalauzt. Megtudjuk, a kocsikról fel- és leugrálók mellett a járműben való utazás is veszélyes lehet. S ugyancsak a kalauz kötelessége megakadályozni az ilyen balesetet. Gya kori eset, hogy az utasok fo-18 BUDAPEST 2010 május
