Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - Bajor Zoltán: A természet (védelem) városi határai
többnyire még azt sem tudják mire és miért kellene nekik is vigyázniuk. A természetvédelemnek Budapest tekintetében ezen a téren kell a legtöbbet tennie, fejlődnie a jövőben. Jeles elődök A mai főváros legkülönbözőbb térségeiben már a középkortól kezdve kutatták a természeti értékeket. Az eredményeket ösz szegzők összetett és gazdag képet festenek a Duna ezen szakaszának környezetében élő növény- és állatvilágról. A budai vár ostromában részt vevő hadmérnök, Luigi Fer dinando Marsigli az 1600-as évek végén, a harcok után intenzíven foglalkozott a Duna és környéke élővilágának kutatásával. Az 1800-as évektől a korábbi egyéni akciók intézményessé válhattak, miután irányításukat a Magyar Nemzeti Múzeum vette át. Az egyetemen dolgozó Winterl József Jakab – aki a Füvészkert igazgatója is volt – kezdte meg Budapest flórájának módszeres felmérését, leírását. A következő említésre méltó botanikus Sadler József , aki már igen fiatalon, egyetemi tanársegédeskedése idején terepgyakorlatokra vitte a hallgatókat a mai főváros területén. Latinul megjelent könyvei alapján – melyek növényhatározóként is szolgáltak – Gönczy Pál írt magyar nyelvű határozót 1864-ben, mely a korábbinál már sokkal szélesebb közönségnek tette lehetővé e táj flórájának megismerését. Új irányt jelzett Hazslinszky Frigyes vi rágtalan növényekkel kapcsolatos budapesti felmérése. A következő jelentős lépést a mai Budapest flórakutatásában Borbás Vince tet te meg 1879-ben, aki 170 oldal terjedelemben írta meg átfogó, modern munkáját. Az e mű publikálása utáni időszakban a virágtalan növények és gombák feltérképezésében mutatkoztak említésre méltó kutatási fejlemények. Istvánffy Gyula a moszatok, Moesz Gusztáv a gombák, vitéz Szepesfalvi János pedig a mohák vizsgálatában tett je lentős lépéseket. A főváros állatvilágának kutatása már nem tekint vissza ilyen hosszú múltra, az ez irányú törekvések csak az 1800-as évek végén kezdődtek. 1879-ben Margó Tivadar Frivaldszky Imrével, a Nemzeti Múzeum munkatársával 137 oldalas kutatási anyagot adott közre, amely a nagyközönség számára is érdekes adatokkal szolgált. 1942-ben jelent meg a következő jeles munka, Pénzes Antalnak köszönhetően, Budapest élővilága címmel. Bátran ki lehet mondani, hogy ez a több mint kétszáz oldalas könyv korszakalkotó a maga nemében, és mind a mai napig alapforrása a főváros élővilágával foglalkozóknak. 8 BUDAPEST 2010 május A koratavaszi időszakban virágpompával díszlenek a budai erdők A Háros-sziget egyedülálló „függő avarja” az egyik legfontosabb természeti érték a fővárosban A hajdani, nagy kiterjedésű Rákosi-rétek utolsóként megmaradt, értékes láprétjeit még megtalálhatjuk a Rákos-patak kőbányai szakaszán
