Budapest, 2010. (33. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: Sebestyén László: Írás az olvasóban
BUDAPEST 2010 május BUDAPEST nincs többé. Ha korszerűbb megfogalmazásban foglaljuk össze az előbbi, drámaian közérthető mondatot, egyszersmind, árnyalva a kijelentés brutalitását: a főváros identitása megszűnt, entitása szétesett. Nem most, persze. Most csak rászegezték a koporsófedelet. A fővárosra vonatkozó átgondolatlan és hebrencs – vagy nagyon is tudatosan átgondolt, zsákmányszerző csapdákat ásó – törvénykezés megmutatta már a hozzánk legközelebbi két évtizedben is: készül a sírja. Kikezdte a politika már korábban, a régi időkben is. Tudjuk. Többször, és akkor is meggondolatlanul. Csak a maga szűklátókörű szempontjainak érvényesülésére ügyelve. Amikor például a háború után – „a múltat végképp eltörölve” –, hatalmasra duzzasztotta területét és népességét, átrendezte társadalmát. Fenntarthatatlan méretű félkomfortos szálláshellyé átlagolva valamikori ép-egészét. Testét, szellemét – polgárságát – kikezdte, megnyomorította. Később – megint csak a másodosztályú szálláshelyek gyarapításának szellemében – folytatta beavatkozásait, tovább terhelve a lakótelepekkel, még később a lakóparkokkal, sorvasztva izom- és idegrendszerét. Így aztán védekezésre képtelen állapotában érte utol azok hevülete, akik a rendszerváltáskor úgy gondolták, hogy az önkormányzatiság sok évszázadot követelő kiépítésének feltételeit egyetlen vagy néhány tollvonással rendelik majd el. Hogy felosztják huszonnégy egyenrangú településre Magyarország fővárosát, amelyek közül huszonhárom aztán saját határán belül azt csinál, amit csak akar, miközben határaikon belül mégis ott sertepertél maga Budapest is. Így ha éppen olyan kérdésről van szó, amikor éppen e zárványjogok miatt együttműködésre kényszerülne a két üres identitás – a kerületé és Budapesté – a legjobb esetben is legfeljebb egymás zsebében kotorásznak. Abban a reményben, hogy találnak ott még valamit. Hogy ez a fajta berendezkedés működésképtelen, legalább egy évtizede mondja mindenki, aki szereti és tiszteli ezt a várost, múltját, örökségét, hagyományait, rendjét – és jövőjét. Hogy éppen ez a működésképtelenség az oka, hogy a döntéshozóknak számos, az egész közösséget érintő ügyben nem sikerül megteremteni a konszenzust – és nemcsak a polgárok és a hatalom, de hatalom és másik hatalom között sem –, azt ugyanígy felismerték jó néhányan azok közül is, akik ott bábáskodtak a fürdőkád körül, amidőn a vízzel együtt kiöntötték a gyereket. De nem tettek húsz év alatt soha egyetlen, még fél lépést sem a változásokért. Hogy megmentsék a halálos beteget. A legkevésbé sem foglalkoztak azzal a kérdéssel, ami pedig minden társadalomnak alapja és talpköve: becsülni, értékelni, őrizni, védeni kell, ami méltó arra. S hogy ennek felelőssége azokat terheli, akiket a sors magasnak ugyan nem mondható, de mégiscsak trónra emelt. Becsülni, értékelni, őrizni azt a nagyvárost, amit eleink örökül hagytak ránk. S nem eljátszani ugyanazt, amit győzelmük mámorában a világot, de még nem rendszert váltó politika eljátszott akkor, amikor a kastélyokat s Budapesten a sokszáz négyzetméteres lakásokat bérleményekre osztotta, válaszfalakkal uszítva egymásra az egy épületen belül rekedt szomszédokat. Budapest halott. Az országgyűlési választások véget értek. A kampány is. Amikor az egymással szemben álló két nagy – az egyik most nagyobb, a másik volt nagyobb – politikai formáció prominensei világossá tették: tökéletesen egyetértenek abban, hogy ez a közigazgatási berendezkedés a lehető legjobb, amit csak el lehet képzelni. Legfeljebb a hatáskörökön kell itt-ott kicsinykét igazítani... De óvatosan! Ne sérüljön a demokrácia és az önkormányzatiság szentsége... El a kezekkel a kerületektől! – mondta, mondja mindenki. Az is, aki alulmaradt végül, és az is, aki fölülkerekedett. Nem lehet senkinek kétsége, számukra a jelent és a jövőt a szépen berendezett kerületi status quo teremti meg, s ki kérhetné, hogy önnön érdekük ellen politizáljanak? Testvéries, olykor ellenségesen kemény lökdösődés zajlik ugyan a terített asztal körül, de ez azoknak, akik egyáltalán hozzáférnek, így is megfelel. A többiek meg? Azok akár, akik régóta tudják, hogy nem jól van ez így? Hogy rámegy majd minden, ami eddig megmaradt, arra, ami itt folyik, nem utóbb, hanem előbb? S hogy azok a budapestiek, akik 1873 óta tudják: egy város csak akkor város, ha entitása fenntartható, csak akkor élhető, akkor teremt jövőt polgárai számára, ha identitását nem rombolja le a felelősségéről persze minden hordón szónokló politika? Hogy ők mit szóljanak, az igazi városatyák és -anyák a fejleményekhez? Gyűjtsenek koszorúra. Amit a szavazatokért a „kerületek védelmében” harcoló városi pártpolitikusok helyeznek el majd a nyár után ránk virradó újabb voksolás során kezükbe kerülő hatalom erős, feszítő késztetésére. Aranyos szegélyű szalaggal. Nyugodj békében: BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIII. évfolyam, 5. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága és az támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Írás az olvasóban (20. oldal)