Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Rokob Tibor: Akadályok nélkül
hogy a mozgásukban korlátozott gyerekeknek ne kelljen fölösleges utakat bejárni. Az építkezés fázisait megörökítő fényképekkel teli zsibongóban számítógépek, pingpongasztal, és biliárd várja a fiatalokat. A padlót az ipari csarnokok kedvelt anyaga, az akadálymentesítést segítő öntött beton fedi. Parketta egyedül a színházteremben látható. A belső tereket vidám, élénk színek díszítik, a folyosókon mindenütt kerékvetők és korlátok. A három citromsárga lift – használóik szerint – sajnos nem mindig elég. A nagy fehér falakat ötletes grafikai elemek díszítik. Hatalmas számok, piktogramok mindenütt. A tervekben nem szerepeltek, ma mégis meghatározóak az iskola múltjának egy-egy pillanatát megörökítő hatalmas színes képek. Az új épületet mindhárom szinten összenyitották a régi házzal. Mindhárom helyen a régi homlokzatból meghagyott vöröstéglás falszakasz emlékeztet a múltra. A négy – különböző színnel jelölt – apartmanban tizenketten élnek együtt. A számítógéppel ellátott szobák tágasak, a konyhákból nem hiányoznak az önálló munkavégzéshez szükséges, kihúzható munkalapok. A fürdőhelyiségek szinte személyre szabottak. Minden földszinti egységhez kicsiny terasz is tartozik. A már ideköltözött nyolcadikos fiúk szerint sokan eleinte túl sterilnek érezték az épületet. Olyan volt, mint egy kórház – mesélik. Az új csoportokból többen nehezen szakadtak el egykori nevelőiktől, csoporttársaiktól. Van, akinek még most is kifejezetten hiányzik a Lajta-ház megszokott traktusainak hangulata. Csak most jöttek rá, mit is jelentett számukra a régi épület. Van, aki még most is kitárni próbálná az itt már mindenütt egységesen oldalra húzható ajtókat, mások automatikusan nyújtózkodni kezdenek a kapcsolókhoz, pedig azok ott vannak a szemük előtt. Tudják, és örülnek is, hogy kétségkívül egyszerűbb lett ki- és bejárni az új kapun. Jóval többen mennek ki a közeli boltba. Miközben gyakran még egy-egy dolgozó is elvéti a lépést a hosszúra nyúlt folyosókon, úgy tűnik, a fiatalok lassan belakják új otthonukat. A versenyek rendezésére is alkalmas, huszonöt méteres uszoda fölé lelátószintet is építettek. Külön érdekesség a föld alatti tornaterem kialakítása. Ide ugyanis csupán a padlószint hatalmas vízszintes üveglapjain át jut be napfény. Egyébként csaknem minden osztályteremnek üveg az egyik fala. Az építész szerint ezzel az volt a cél, hogy a szinte egész napjukat az épületben töltő gyerekek minél közelebb érezzék magukat a természethez. A folyosókról nyíló, fával borított teraszok lehetőséget adnak, hogy némely órát odakint tartsanak meg a pedagógusok. A termekben falba épített, sárga mágneses táblák, számítógép, plazmatévé segíti a kis csoportokban zajló oktatást. De nem hiányzik a helyiségekből az állítható magasságú mosdókagyló sem. Csillag Katalin szerint az engedélyezési tervet már többször is veszni látta. Nem volt könnyű játszma. A környék lakói már a háromszintes épület gondolatától is megijedtek. Az elképzelések szerint a Lajta Béla által tervezett épületben a jövőben csupán az iskola és a szakiskola működik, míg a megújuló Medgyes-házban kap helyet a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság, valamint további hat apartman. A tizenkétezer négyzetméteres beruházásból csaknem kilencezer újonnan épült. S mindebben még nincs benne a legnagyobb szakértelmet és odafigyelés igénylő Lajtaház átalakítása, felújítása. S hogy milyen lesz majd, ha egyszer arra is elég a pénz? A válaszról sokat elárul a ház kerítésének az a néhány méteres szakasza, amit még a munkálatok legelején hoztak rendbe a Korong utca sarkán. Érdemes megnézni! ● 29 BUDAPEST 2010 április
