Budapest, 2010. (33. évfolyam)
4. szám április - Vargha Mihály (1952-2010)
Érteni nem lehet, felfogni reménytelen... Köszönjük hogy velünk voltál, jó utat Mihály! KB anita, 2010, március 11 - 11:34 erika, köszönöm, hogy így és egyáltalán... nem lehet megfogalmazni, de neked sikerült. én próbáltam valamit megtanulni Mihálytól, és persze csak remélem, hogy ragadt rám ez+az, amíg a közelében, közeletekben lehettem. Nagyon sokat köszönhettem neki, és mivel 2 napja rágódtam, hogyan mondjam el, nem tolom tovább; nem megy. Nem nem nem. Képtelenség. KÉK, 2010, március 11 - 16:47 Mihály, jelenléted annyira természetes volt számunkra, felfoghatatlan, hogy nem látunk többé. Hiányoddal pótolhatatlan űrt hagytál a hazai építészeti közéletben. Mérhetelen energiád és lelkesedésed minket is ösztönzött. Nem felejtünk el. Köszönjük! Nyugodj békében! a KÉK tdbt, 2010, március 12 - 11:56 Meg vagyok rettenve. Misi felőlem lehetett volna 48 vagy 108 éves is, mit számít az? Már a szüleink is barátkoztak egymással. Olyan magától értetődő volt a jelenléte! Mindenütt, mindig! Gyanítom, hogy nem voltam egyedül azzal az érzéssel, hogy a Misi érdeklődik irántam, különleges figyelmet fordít rám, noszogat, hogy írjak, hogy tessék képeket is küldeni, hogy szakmai kirándulás lesz, hogy baromi jó volt a koncert, hogy látta, és csak így tovább, és olvasd el az ÉSben − és még a legaggodalmasabb arcát is bármikor elöntötte a mosoly, ha jó hírt hallott. Nála önzetlenebb és hűségesebb embert... Soha nem fogyott ki a pozitív gondolatokból. Amikor rossz volt a kedve maga miatt, hozzám akkor is ösztönzéssel fordult. Micsoda lelkierő! Nem arról van szó, hogy az Építészfórumot csinálta. Arról van szó, hogy foglalkozott velünk. Foglalkoztattuk. Nem csak írásban − ha nem találkoztunk egy hétig, már telefonált. Ha nem volt aktualitás, csak annyit kérdezett: Mi van veled? Mert hiányzott neki, ha nem látta a megszokott arcokat maga körül... Ez az ember fontosnak tartotta a magyar építészetet! Fontosnak tartott engem! Most majd megkeserüljük. Egyszerűen nem vagyok berendezkedve egy Varghamisi nélküli építészeti közéletre, mi lesz itt? Nagyon elárvultam. Becsapva, megfosztva, megverve érzem magam... Bocsánat, hogy magamról. Csak azt hiszem, sokan maradtunk így, partra vetve... Tardos Tibor ● 5 BUDAPEST 2010 április Megépült, kész van, és Óbudának ezzel vége. Nem volt elég a lakótelep, a Szentendrei út, a Római-part felszámolása, a bontások. Kellett még egy szórakoztató, bevásárló monstrum, egy Gladiátor Plaza. Már a helyszín kiválasztása sem volt kedvező: a Papföldnek nevezett terület nem közelíthető meg sem gyalog, sem gépkocsival. Ezért az Aquincumi Múzeumtól lanovka pályát építettek a plaza bejáratáig. Már a tavaly januári tervtanácsi vitán is kifogásolták a kötélpályát, mert tájidegen és erősen környezetszennyező. Úgy látszik, hiába. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a vitán nem volt jelen sem a beruházó, sem a tervező építész. A kerületi főépítész és én ültünk egymással szemben.) Egyébként a CsalaFinta Stúdió korrekt munkát végzett: a beépítésre szánt 520 ezer négyzetmétert egyetlen hatalmas betonkockával fedték le. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ez a nagyléptékű kubus harmonizál a Pilis szelíd dombjaival. Az építők igyekeztek kívül-belül nemes anyagokat használni, és többször visszanyúltak a népi építészet hagyományos technológiájához. Különösen izgalmas a főbejárat vert agyag fala. Egy dolgot azonban végképp nem értek: miért áll ez a monstrum kacsalábon? Mi lehetett a koncepciótervező, a nigériai Firta Ibrahim célja? Hacsak nem a meghökkentés. Ez sikerült neki. ● beruházó: FANTA koncepciótervezés: Firta, Ibrahim építészet, generáltervezés: CsalaFinta Stúdió (Csala Zsuzsa, Finta József) belsőépítészet: Fente és Társa projekt menedzser: Furta Pál Vargha (Pollack) Mihály: építészeti újságíró (bármit jelentsen is ez). Erős és csalhatatlan kritikai érzékét mutatja, hogy önálló tervezőként nem dolgozik. Hobbija a természetjárás: az Országos Kéktúrát évente, az Architektúrát naponta végigjárja. Hamarosan a boltokba kerül Fintalan József Sándorról írt monográfiája. Munkája elismeréseként az idén a „Fővárosi tervtanács kiváló tudósítója” megtisztelő címet kapta. Gladiátor kacsalábon Fodor Béla írása a BUDAPEST szilveszteri stílusparódia összeállításából
