Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - „Az új Budapest II. – Józsefváros”
székesfőváros kertészete, hogy ott a kertben szegény Józsefváros és a szomszédos Ferencváros számára népparkot létesítsen. Lestyán: Kérdezzük meg ismét a város rendezést, hogy milyennek képzeli az ideális népparkot. Major Máté felel a kérdésre. Major: Ezen nem sokat gondolkoztam, azt hiszem, hogy a kertészeti szakértők és a városrendezés szakembereinek közös munkája megtalálja a helyes kivitelezést. Mondjuk a külföldi kultúrparkok formájában, ahol a zöld területeken fürdőmedencék, játszóterek, szemet, lelket üdítő friss, zöld fű, nap és sok tarka virág szinte varázslatba ejti a kőrengetegben élni kényszerülteket. Ezt mi részben magában a városban akarjuk megoldani, hogy ezek az örömök, amiket egy ilyen park nyújt, munka közben, hétköznapokon is elérhetőek legyenek a dolgozók számára. Lestyán: Egyszóval lesz dolga a kerté szetnek, csak győzze. Jancsó: Győzni fogjuk a munkát. Folytatva elgondolásainkat, azt hiszem az Orczy-kertnél hagytuk abba. Az Orczy-kert tömbjéhez csatlakozó Botanikuskert és klinikai kertek révén a Józsefváros déli pereme is aránylag kedvező helyzetben van. Lestyán: Figyelmeztetlek, hogy ezzel a kedvező helyzettel a városszabályozás itt sem lesz megelégedve. Major: Nem bizony. Minden elismeré sünk a Fővárosi Kertészet jövőbeli terveiért, de szeretnék rámutatni arra, hogy a meglévő zöldfelületek eddig sem tudták megakadályozni azt az érdekes emigrációt ezekből az elavult városrészekből, amit egy-két évtizede tapasztalhatunk. Lestyán: Bocsáss meg, ha közbeszólok. Bizonyára tudod Te is, hogy volt idő, nem is olyan régen, amikor ünnepnapokon egész Pest felkerekedett és meg sem állt a Dunántúlig, ha egy kis levegőre vágyakozott. Itt arra gondolok, hogy a város majorjába, a mai budai Városmajorba és a Gellért-hegyre tódultak seregestől a néptömegek. Major: Ez aztán folytatódott és folyta tódik ma is. Lestyán: A kertészetre tehát rendkívül jelentős feladat vár. Major: Úgy van. Folytatva, ahol elhagy tam, az a józsefvárosi lakos például, aki látszólag jól és otthon érzi magát e növény nélküli kőrengetegben, akár felismerve emberhez méltatlan helyzetét, akár a körülmények tudatalatti nyomása következtében, mind gyakrabban veszi sátorfáját, s hurcolkodik akár a munkahelyétől is messze, hogy a nem túl lelkiismeretes telekspekuláció közreműködésével, sokszor közművek nélküli vidéken, de valahol egy foltnyi zöld területen visszatérjen a természethez. Jancsó: A fővárosi kertészet teljes mér tékben érzi ezt. A belső Józsefvárosban mindenképpen gondoskodunk átmenetileg is a zöldterületről. Az átmenet után az idevonatkozó terv kiszélesedik. Munkaprogramunk felvetette és részletesen kidolgozta egy nagy parksáv létesítését a Kerepesi temető és a József körút között. Itt főként bontások révén jutunk majd szabad kertterülethez, de ha tekintetbe vesszük, hogy részben elavult, régi háztömbök, másrészt pedig sérült vagy romházak lebontásával nyert helyen halad át a tervezett kertterület, az elgondolás kivihetőnek látszik. Lestyán: Azt hiszem, az ilyen bontás hoz boldogan járul hozzá a városrendezés. Látom, Major Máté beleegyezően bólint, valóban nem sajnáljuk az elavult épületeket, úgy vetjük le, mint egy ócska, viselt ruhát. Most azonban egy-két konkrét kérdést szegezünk két kitűnő szakemberünk mellének. Itt van elsősorban a Teleki 11 BUDAPEST 2010 január A Táncsics-ház a Tömő utcában
