Budapest, 2010. (33. évfolyam)
3. szám március - Zsigmond Gábor: A jegyeket, bérleteket kérem!
forintot, öt évvel később a 235,8 milliót. Csak a buszos vállalatnál mintegy 1500 kalauz dolgozott. Az ötvenes évek szigora persze komoly munkát kívánt meg tőlük. A Fővárosi Villamosvasút (FVV) egyik 1952. évi rendeletéből idézve: a „társadalmi tulajdont sértő vagy veszélyeztető cselekmények és mulasztások egész népgazdaságunkat károsítják, minden öntudatos dolgozónak tehát kötelessége ellenük harcolni.” Az üzemeltető vállalatok a dolgozók mellett a bliccelő utasra is másként tekintettek. Ahogyan a korszak egyik utastájékoztatási plakátján olvashatjuk: „Aki jegyváltás nélkül utazik, az az újjáépítést akadályozza, tehát reakciós!” Az öntudatos kalauz az akkori idők képzeletbeli piedesztáljára került. Elég ha csak arra gondolunk, hogy Felekiné Gáspár Anni Füttyös kalauz című képéért 1950-ben Munkácsy-díjat kapott. Az ellenőrzés színvonalának javítására egyébként valóban komoly lépéseket tettek. A FAÜ buszain rendszeresítették a kocsik hátsó ajtajához beépített kalauzülést. (A csuklósokon a második ajtó után kapott helyet.) Amennyire lehetett, a villamoson is kialakítottak ilyen posztokat. De biztos, hogy nem lehetett kényelmes végigülni ezen a munkahelyen a hosszú műszakot. Mégis: maga volt a kényelem. Hiszen sokan emlékezhettek rá: a BSzKRt csak 1940-ben engedte meg, hogy a kalauzok leülhessenek a kocsiban, akkor is csak – egyebek mellett – azzal a szigorú megkötéssel, hogy a kedvezmény bármikor megvonható. Ám mire a kalauz végre elfoglalhatta a törvény erejével számára kijelölt helyet, addigra a kalauzkorszaknak is leáldozott. A bonyolult jegyrendszert az 1966. évi tarifareformmal lényegesen egyszerűsítették. Ez a lépés egyben előszele volt a négy vállalat (Fővárosi Villamos Vasút, Fővárosi Autóbuszüzem, Budapesti Helyi Érdekű Vasút, Fővárosi Hajózási Vállalat) egységesítésének is, amelynek révén 1968-ban megszületett a BKV, leginkább a BSzKRthoz hasonlítható, integrált szervezetként. Előbb 1966-ban részlegesen, majd 1969-ben minden vonalon bevezették a kalauz nélküli közlekedést. Ez egyebek között azt is jelentette, hogy az ülőposztokat megszüntették, a villamosokat felszerelték kétoldali visszapillantó tükrökkel, indításjelző lámpával, külön zárlámpával, hogy mindenütt pótolni tudják a kiiktatott személy munkáját. Természetesen a jegyek ellenőrzése ezután is fontos feladat maradt. De ez már egy másik történet. ● a képek forrása: BKV 13 BUDAPEST 2010 március Poggyász ragbárca a Fogasra. A Svábhegyből 1945-ben lett Szabadság-hegy A buszon, a hatvanas években A füttyös kalauz (1950)
