Budapest, 2009. (32. évfolyam)
2. szám február - A címlapon: Sebestyén László: Lóden, februárban
BUDAPEST 2009 február BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXII. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Lóden, februárban (16. oldal) A hátsó borítón: Sándorok, Metternichek – és az Ördöglovas (28. oldal) BUDAPEST gyarapodása-gazdagodása – de ezzel egy idôben romlása, pusztulása-bomlása – a szemünk elôtt zajló, gyorsuló folyamat. Hasonló tapasztalatokat szerezhet, aki a jogszabályokra figyel, melyek természetüknél fogva jelentôsen befolyásolják a polgárok és a város kapcsolatát, viszonyát, otthonunk és otthonaink állapotát. Sokszor elhangzott már, hogy Budapest kétszintû önkormányzati rendszere mennyi visszásság forrása. A rendezett közviszonyok megteremtésének tartós akadálya. Átláthatatlanná teszi azokat a fontos döntéseket, melyek örökségünk, köztereink, a város arculatának kezelésével, sorsa rendezésével kapcsolatosak. Még olyan esetben is, amikor – amúgy legnagyobb büszkeségünkre – a Világörökség kitüntetô címet nyeri el egy-egy eleme, tömbje, utcája, s amikor ráadásul a nemzetközi jogszabályi környezet követelményeit kellene érvényesítenie a közigazgatásnak ezek kezelésére. De hogyan is érvényesülhetnének a modern Európa civilizációs szempontjai, ha oly sok év után – többek között – a világörökségi kódex is még csak a tervezetéig jutott el Magyarhonban? Szégyene ez mindazoknak, akiknek felelôssége, hogy ne legyen, ne lehessen így! Mindeközben a szabályozási dzsungel egyre „fokozódik”, a jogszabályok erdeje ma már szinte átláthatatlan. Az oly kívánatos egészséges hierarchia megteremtése és érvényesítése inkább távolodik, mintsem hogy elérhetô közelségbe kerülne. Itt van például a fontos rendelet, a 37/2007. ÖTM egy korábbi módosítása, mely többek között arról intézkedik, hogy milyen építési-átalakítási munkákra kell engedélyt kérni. Alig több mint egy éve, 2008. január 1-én lépett hatályba. Majd a közelmúltban, 2008 ôszén újra módosították, jelentôsen kiterjesztetve azoknak a beavatkozásoknak a körét, amelyeknek elvégzéséhez mégsem kell építési engedélyért folyamodni. Eddig kötelezték erre például azt a tulajdonost, aki át kívánta színezni a homlokzatot, vagy egy négyzetméteresnél nagyobb reklámtáblát kívánt volna elhelyezni az épületen. S a kerületi önkormányzatok – figyelemmel a helyi sajátosságokra – elôírhatták saját hozzájárulásuk beszerzését olyan tevékenységekre is, amelyeket magasabb szintû jogszabály egyébként nem kötött engedélyhez. Mostantól immár nem védi semmi az épületen a homlokzatot (kivéve ha nyílás-áthidalót, vagyis szerkezetet érint a beavatkozás), a színezést; a nyílászárók, ajtók-ablakok cseréje még csak bejelentési kötelezettség alá sem esik. A cég- és címtábla – mérettôl függetlenül – nem engedélyköteles, csupán be kell jelenteni, ha felülete nagyobb, mint két négyzetméter. Mérettôl függetlenül szabadon telepíthetôk továbbá a megújuló energiatermelés eszközei, rendszerei (szélkerék, napelemek). Nem kell engedély a szellôzô-, klíma- és égéstermék-elvezetô berendezések szereléséhez sem. A tavaly ôszi módosítás után nem engedélyköteles a közterületi játszóterek építése (megfelelôségi tanúsítvány birtokában bejelenteni sem kell), a szobor, emlékmû, kereszt, emlékjel létesítése (ha meghaladja a három méteres magasságot, akkor is elég errôl értesíteni a hatóságot.) A jogszabályt módosító miniszteriális koncepció arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha mindezek a változások oda vezetnének, hogy a fejlesztôi vagy a tulajdonosi szándék – azaz a magánérdek – újabb csapásokat mér majd a város arcára, tovább pusztítva a hagyományos értékeket, a jellegzetes s csak itt mutatkozó utcaképekben megnyilvánuló városkép gazdagságát, akkor majd a helyi hatóság, az önkormányzat saját berkein belül rendeletben mondja ki a védelmet. Így finomítva, specifikálva az általános rendelkezés tartalmát. A védett épületek köre az országos mûemlékeket tekintve még talán egyértelmû, bár viták ezzel kapcsolatban is rendre felmerülnek. Hasonló a helyzet a fôvárosi védettségû épületek, területek esetében. Viszont a kerületi védettségek helyi rendeletben történô rögzítésével számos városrész adós. És ahogy látszik évek óta: nem is igazán érdeke, hogy megtegye az ezzel kapcsolatos lépéseket. Pedig az egyedi védelemre most aztán igazán és feltétlenül szükség volna, ugyanis a legutóbbi rendeletmódosítás szerint már nincs lehetôség az építésiengedély-köteles munkák körének helyi rendelettel történô bôvítésére. Vészhelyzet a javából. Ha ezt sem tudjuk elhárítani, megoldani, intézmények, intézetek, polgárok, önkormányzatok – azok, akik még éreznek némi felelôsséget azért, mi lesz a sorsa városunknak – az történik majd megint, ami eddig mindig. Most már háborút is, s nem csak csatát vesztünk. Vesztese lesz minden lakója, s vesztese maga: BUDAPEST
